Találmányok leirása, 1890
Puskacső, előrészén hasadékszerü kivágásokkal s hozzávaló töltényfojtással
Melléklet a MAGYAR IPAR < 2. számához. TALÁLMÁNYOK LEÍRÁSA Kiadja a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium. Tartalom : Puskacső, előrészén hasadékszerü kivágásokkal s a hozzávaló töltésfojtással. — Gőzgépek javított kenökészüléke.— Jelzöárbocz vonatok összeütközésének meggátlására. — Gázmótor. — Eke sorvetövel s boronával egybeszerkesztve. — Lóvakaró. — ■ Bokrosodó lovakat tartóztató zabola. — Czélbalö'öpuska körös irányzója. — Agyagos s földes anyagok száraz-sajtolása. — Bársonyos s bolyhos szőnyegek szövése. — Hajtószíj fölrakója. —Sörtörkölyt bolygató s kitakaritó-készülék. — A bélfonalak számat a szövőszéken ellenőrző óra. — A lószerszám csatjait helyettesitő szijkapcsok. — A sürüdüttviz fejetékje. — Lokomotiv-hajtókerék homorú sokszögű futófol ül ettek — Kocsik fékkészüléke. — Vetélőmegakasztó-készülék. — Szivatyúk s süritok hullámpléhes szelentyüje. — Dugatyú-bogyolálás. — Tengelykapcsolás különböző forgássebességek áthárítására. — Tekercsalakú fal gőzviztelenitő számára. — Gőzkazán. — Szívócső toldások. — Szövetek ványolása. — Gőzkazán magától szabályozódó vizállásmutatója. — Kenó'szelencze kemény kenőszerhez. Szabadalmi védelem alatt álló találmányok. Puskacső, előrészén hasadékszerü kivágásokkal s hozzávaló töltényfojtással. Föltaláló: Jansen V. Steglitzben. A szab. kelt 1889. nov. 30. XXXII. 3.431. A. Az elmélet megállapította s gyakorlati lövökisérletek bebizonyították, hogy a hosszú nyíl- vagy szegalakú lövedékek, még ha súlypontjuk annyira elől is van, hogy könnyű hátsó részüknek kell a röpülés alatt a hosszanti tengelyt érintőleg a röpülőpályában tartani, simacsövű puskáknál mégis a legtöbbször szorosan a torok előtt bukdoklanak (überschlagen) vagy csúcsukkal oldalvást, fölfelé vagy aláfelé kiverődnek elméleti pályájukból; azért nem is válnak be s épenséggel nem hasonlíthatók össze használhatóságukra nézve a vontcsövekből röpített nyúlt-lövedékkel (Langgeschoss) vagy akár a sima csövekből röpített gömbös lövedékekkel. Az is kitetszett, hogy a puskaporgázok erős nyomása a lövedék talpára rossz hatással van, mikor a lövedék a csövet már elhagyta. Ennek az a magyarázata, hogy alövedéknek e pillanatban már nincs vezetése, bukdoklik, mert a súlypontban ható súlyzás csúcsát inkább levonza, mint talpát, mert a puskaporgázok nyomása különösen, a mely még a torok előtt hat, nem központos, mert a súlypont nem esik a lövedék középvonalába vagy végül mert a levegő ellenállásának eredője, épen, mert mathematikailag nem pontos a lövedékek gyártása, nem esik egybe a súlyponttal. Igen gyakran közösen hatnak e tényezők a kiröpülő lövedékre s ekkor a bukdolásra való hajlás jelentékeny, bár e mozzanatok: a súlypont levonszolása, a gáznyomás említett támadópontjai közti s a levegő ellenállásának a súlyponttól való különbözősége magukban véve igen csekélyek. Ha a puskaporgázok nyomását kihatolásuk pillanatában megcsökkentjük, e nyúlt-lövedékek hosszanti tengelyükkel érintkezésben maradnak röpülőpályájukkal. A nyomás a megcsökkenését előidézni, czélja a találmánynak. Ezt eléri azzal, hogy a puskapor-gázokat elzárja s ezeket lehetőleg elkülöníti a lövedéktől kevéssel az előtt, hogy ez a puskacsőből kivetödik. E végre első sorban a cső torka előtt egymással szemben két vagy több hasadék nyitandó, mint ezt az ábrákban a, b s c, d mutatják. Különösen ajánlatos, hogy a hasadék a cső torka felé tágabb legyen; aztán hogy rövid véglapjai a An él, illetve c d-nél a rajzolt módon el legyenek rézsutolva, a végből hogy puskapor gázai előre való mozgásuk közben—miután a lövedék már kiszabadult - mégis találjanak kevésbbé jelentős ellenállásra s,ne épen a hosszanti tengely irányában illanjanak el. Ez utóbbi igen könnyen kellemetlen lehetne a közvetetlen környékezőkre; YIII. kötet.Budapest, 1890. február hóban. 2. sz.
