Találmányok leirása, 1890
Puskacső, előrészén hasadékszerü kivágásokkal s hozzávaló töltényfojtással
34 egyébiránt az ilyennek teljes elkerülésére egy külön födő alkalmazható a hasadékra, még pedig oly alakban, hogy a gázok elillanásának e helyen nem árt. Ha nem nagyon erős a töltés, a hasadékok elegendők arra, hogy a puskapor-gázok egy részének oldalvást szabad utat nyissanak s a lövedék fenekére ható erős nyomást enyhítsék a csőből való elillanás veszélyes pillanatában. Az ily esetekben elegendő, ha a lövedék mögé nemezvagy papirkéreg-fojtást illesztünk. Midőn azonban a töltés erősebb s sebesebb a lövedék mozgása vagy oly esetekben, midőn a puskapor eleve nem égett volt el teljesen, e hasadékok magukban nem elegendők ; a robbanógáz oly hatalmas mozgást tesz a cső hosszában, hogy oldalas nyomás a cső falaira alig hathat s az oldalas nyílásokon az elillanás igen csekély lehet csak. Ez Чу esetekre való tekintetből sajátszerű választóbetét van a lövedék s puskapor közzé illesztve, a melynek rendeltetése e gázokat oldalt terelni. E betét olykép hat, hogy a hasadékok elől való élén egy pillanatig fennakad s ekkép a gázokat oldalvást a nyílásokon át kikényszeríti, de azért még elég erő van mögötte, hogy mindjárt rá kivesse. A fojtásnak továbbá még az a rendeltetése, hogy a gázok hátralökődését akár egy 2, ábra. 5. ábra. ütköző fölfogja s azt inkább fokozatos tolódássá változtassa. Ez a robbanékony töltésű (nitratos) belterű-lövedékek robbanás veszélyét jóval megcsökkenti. Azonkívül az ily belerű-lövedékek fémfalát s fenekét vékonyabbra lehet venni. Fojtásul kiválóan alkalmas erősen lekötött spárganyaláb, minőt a 4. ábra szemléltet. Legjobb fenekét kúpossá alakítani (5. ábra), úgy, hogy a puskapor-gázok a még berakott papirkéregdarab stb. ellen hatnak, a fojtás szálai elül szétnyomódnak. Ennek következtén a szélső fonalak erősen megfekszik a cső falát, a mivel biztosítják a lövedékfenék közeplését, a lövedék átszorongásához arányosítva a csekély súrlódást, s egyúttal jól megtakarítják a csövet Mikor aztán fonalas fojtás előrésze eléri a hasadékokat, a fojtás elől még inkább szét válik s mihelyt a b d élekbe ütközik, ezek megragadják a szélső fonalakat s megakasztják őket (5. ábra). A fojtást ez egy pillanatra megtartóztatja, s a puskapor-gázai részben utat találnak a hasadékokban ; a lövedék pedig zavartalanul odábbröpül s a cső végében még jó végvezetést kap, a nélkül, hogy a puskapor-gázok hatással volnának rá. Rendkívüli sebességnél aztán széttépődik az egész fonalas fojtás vagy ha nem volt igen nagy a sebesség a még mindig hátralevő gázok kihajtják a csőből; mindkét, esetben kitisztítja a cső torkát, a mely egyátalán, minthogy csak kevés puskapor-gáz éri, mindig tiszta. Az hogy mily távolra legyenek a hasadékok a cső torkától, s mily nagyok legyenek, az a cső szerkezetétől s nagyságától, másrészt a töltéstől függ. 1. ábra. 3. ábra. 4. ábra.
