Találmányok leirása, 1890
Forgólapátú kotró.
Forgólapátú kotró. Föltalálók : Bride T. s Fisher E. F. Filadelfiában. A szab. kelt 1890- jan. 7. XXIV. KI. A találmány szerint szerkesztett forgólapátú kotró (excavator) azzal válik ki, hogy súlya jóval kisebb az eddigieknél, hogy lapátjai hamarább nyomulnak az anyagba, s hogy az edény záródásának fokozásával emelés közben a kotradék ki nem hull. E végből a lapátok ollószerűen egybekötött karjai a zárólánczot magába fogadó dob keretével rudak utján vannak összekötve, úgy, hogy a dob a záródásra ható erőt az állókarokra hárítja át. Ha a zárólánczos dob hosszanti tengelye a lapátok hosszának irányában áll, a dob tengelyének vezetésére az emeltyű művel kapcsolatos vezetőivek alkalmaztatnak. Az 1. ábra ilyen forgólapátú kotrót mutat oldalról zártan; a 2. ábra nyitottan, a 3. ábra egy vezetőivet, a 4. ábra egy módosított ilyen kotrót. A kotró vedrét képező A forgólapátoknak az alakjuk a rendes. Fejrészök В rudakkal van összekötve kölcsönös merevítésűkre. Az egyik lapátnak a-nál befelé görbített 0 karjai (2. ábra) a másik lapátnak hasonló karjaival ollószerűleg vannak összefoglalva b csapszeggel s e karok szélső végei az L zárólánczot befogadó G dob keretének D részeivel E rudak utján vannak összekötve. Az egyik végtől a másik véghez menő F csapszegek összekötik a keret D részeit egymással. Az A lapátok fölső szélső sarkából kiágazó H rudak csuklósán kapcsolódnak az R ereszkedőláncz csatlósára szolgáló hosszú / tehercsapszeghez és a D részekbe ágyazott G dobból az L záróláncz a darúkar csigáin át elmegy a darúnak egy kankarékjához. Az I tehercsapszeghez csatolt N lánczok rátekerődnek a dobtengelyen levő kisebb M csigákra, mikor az L láncz meghúzódik. Az О vezetőívek (1. s 3. ábra), a melyek mindegyike fölül egy G ollókarral van összekötve s melyek 30 1. ábra. 3. ábra. 2. ábra.
