Találmányok leirása, 1888
Vas s aczéltárgyak rozsda ellen óvóréteggel való bevonása.
281 szerinti módon derekasul meghevitjük, aztán czélszerűen megtisztítjuk s a leirandó módon bánunk el vele; erre a boltásba vagy fütőkamarába a gőz s szénoxidgáz keveréket fújtatjuk be, úgy, hogy a műdarab a lehetőség mértékében gőzből s szénoxidgázból álló atmoszférába burkolódjék, mire a fütőkamara kürtőlappancsát elzárjuk és a gőz- s szénoxidgáz-keverékét néhány órán át hagyjuk érintkezésben a műdarabbal. Az időtartamot a tárgy r^gysága szabja meg; átlagosan őt óra elég lesz. Gondoskodni kell arról, hogy a fejlődő hydrogén elvonulhasson. Midőn azután a műdarab lehűlt, ki fog tűnni, hogy egész fölszinét egyszínű réteg fogta be, mely mindenütt egynemű, áthatatlan s állandóan tartós. Ezen vasoxidréteget a következő chémiai folyamat magyarázza: a gőz- és szénoxidgáz keveréke, ott, hol az izzó vassal vagy aczéllal érintkezik, ezek fémes külsejét, úgyszintén az alsóbb rendű oxidokat oxidálja, a mennyiben rozsdától ment oxiddá változtatja, egyúttal pedig a magasabbrendű oxidokat ugyanolyan rozsdától ment oxiddá sziniti. E keverék egyúttal a magasabb rendű vagy vörös oxidokat részben vörös vasoxidpor alakjában a műtárgyról leválasztja, mely por a fütőkamara talpára csapódik le. A műtárgy előbb egyenetlen fölszine, tehát rozsdától ment oxidnak egynemű rétegével vonódik be, mely a fémes testtel erősen egybefüggedő, nagy tartósságú s ellenállású masszát képez. E keverékben a gőz a hatékony oxidáló elem, melynek támadását azonban a szénoxidgáz jelenléte korlátozza és szabályozza. A szénoxidgáz továbbá, úgy látszik, az oxidáló elem szerepét játsza és e hatásában korlátozza s szabályozza a vízgőz. A szénoxidgáznak továbbá az a hatása, hogy az oxigént, mely a vízgőzben rejlik vagy netalán hézagokon a fütőtérbe tódult, elemészsze, illetve elégesse. Az oxigén, mely teljesen ki nem zárható, különben az izzó fémet megtámadná s helyenkint vörös oxiddá változtatná. A három tényező: vízgőz, szénoxidgáz s hő, tehát bensőleg egybefüggedve s kölcsönösen kiegészítve egymást, hatnak a jelzett eredmény elérésére. Bármilyen természetű is volt az elbánásba részesített vas- vagy aczéltárgy fölszine, az mindig fekete mágneses oxiddá változik s pedig oly mélyen mely a legnagyobb tartósságot biztosítja, s a rozsdát a fémes belsőbe nem engedi behatolni. A fönnebbiekben előadott eljárás foganatba vételét a következő elbánó mód fogja legjobban megmagyarázni, melyet azonban minden részleteiben nem kell épen követni: az elbánás alá vett vas- vagy aczélműdarabokat, melyek súlya tegyük 6000 kg., a közönséges boltásba vagy fütőkamarába rakjuk s ott lassankint meghevitjük; a hevítés ideje a tárgyak nagysága szerint mintegy 12 óra hosszat tart. Fontos az, hogy a műdarab egy része se hevüljön ki annyira, hogy hólyagok képződjenek, de az összes részeknek halványvörös izzóvá kell tétetniök. E végből legczélszerűbb Siemens-féle gázkemenczét használni; az izzitás lassan történik s a fütőkamarába csak épen annyi levegőt bocsátunk, a mennyi a gáznak kislángú égésére szükséges. E fűtés alatt a kürtő tolókái vagy lapancsai nyitva állanak, hogy az égés termékek elvonulhassanak. A lassú hevítés elhárítja a hólyagok képződését s az összes részeknek egyenletes hevülését biztosítja. A legnagyobb hő álljon be pl. a 12 órai hevítés idő lefolyása után; kisebb tárgyakra nézve ez időtartamot megfelelőleg megröviditjük. A műdarab fölszine a lassankinti hevítés alatt itt-ott oxidálódik vörös s fekete oxiddal, de csak helyenkint s emez oxidfoltok a további eljárásra nem képeznek bajt. A legmagasabb hőség elérése után a fütőgázt, úgyszintén az elégető levegőt elzárjuk s az izzó tárgyat magában foglaló forró kamarába gőzt bocsátunk. Miután ez a kamarában még ott levő gázt kihajtotta, a kijárótolókákat bezárjuk s a gőzt még vagy 30 perczig beeresztjük. Ez csak a tisztítás kedvéért történik, a mennyiben a gőz a műdarab fölszinét megtisztítja s a revét, úgyszintén más idegen állományokat eltávolít. A műdarab ez alatt erősen izzik és a gőz a revét, vörös oxidot, ha ilyen jelen van s egyéb rondítókat elhajt.
