Találmányok leirása, 1888
Eljárás az olajfestés technikájának sietettésére s könnyebbitésére.
282 E tisztító művelet befejeztével a gőzt elzárjuk s szénoxid-gázt bocsátunk a fűtőtérbe; mihelyt a gőz kihajtódott, a kijáró tolókákat ismét bezárjuk s a még mindig nagyfokban izzó műdarabot mintegy l1/* óráig egymagában a szénoxidgáz hatásának teszszük ki Ettől a vörös vasoxid, mely netán még a műdarab fölszinén jelen volna, vagy az előző folyamatok alatt kelettkezett, jobbadán eltávolittatik; helyébe mágneses oxid vagy alsóbbrendű oxidok, sőt mágneses vas áll; e fekete foltok a külsőn el vannak keverve szabálytalan vörös oxidfoltokkal, de melyeknek finom, mikroskopikus a struktúrájuk. Mindketten a fémes testtel egységes, erősen egybeálladó masszát képeznek; az oxid durva vagy leveles részeit az utóbbi két elbánás teljesen eltünteti. Már most a műdarab kész az utolsó elbánásra. Gőzt eresztünk a fűtőtérbe, mialatt a szénoxidgáz beáradása egyre tart; a kijáró-tolókák zárva maradnak. A gőz- és szénoxidgáz-keverékkel való elbánás mintegy öt óra hosszat tart. Kezdetben a műdarab halványvörösen izzó; a levegő ráhatása a lehetőségig megakadályoztatik. A gőznek csak csekély vagy épenséggel semmi nyomásra sincs szüksége s elhevült is lehet vagy sem, mielőtt a fűtőtérbe bocsáttatik. Ez utóbbi elbánás a lényeges; ez képezi a fekete, mágneses oxidréteget, mely tartós oltalmat nyújt a rozsda ellen. — A leirt előkészitő eljárások csak a teljesen egyenletes s ellenállható természetet biztosítják a bevonó rétegnek ; egyenkint vagy együtt előzői lehetnek az utolsó elbánásnak, vagy egészen el is maradhatnak. Eljárás az olajfestés technikájának sietettésére s könnyebbitésére. Föltaláló : Schnutger K. Berlinben. A szab. kelt 1888. nov. 5. XXII. 2,918. A. A találmány vonatkozik: 1. oly olajfestékek készítésére s alkalmazására, melyek minden időben rövid ideig tartó melegítéssel megkeményednek; 2. emez olaj festékek mesterséges megkeményítésére a ráecsetelés után néhány másodperczig egész néhány perczig tartó melegítéssel; 3. oly festőalj vetésre, a mely közönséges hőmérsékletben az olajfestékek kötőszerét be nem veszi, fokozott hőmérsékletben pedig az olajfestékek kötőszerét beszívja; 4. arra, hogy az előbb megnevezett festőalj a ráecsetelés után melegítéssel beszívóvá tétessék; 5. új festőszer készítésére és alkalmazására, mely rövid ideig tartó melegítéssel megkeményithető. Az olajfestés előbb sok idő ráfordításával s nehézségekkel járt. Mert a most használatos be nem szívó festőaljnál minden ráecsetelésnek előbb meg kell száradnia, mielőtt újabb ráecsetelés foganatba vehető; és a beszívó festőalj alkalmazásakor, minő a korábbi századokban többnyire szokásos volt, a festőnek ugyancsak sietni kellett, mert az az olajat a festékből csakhamar elszítta s ezek az egybeolvadásra alkalmatlanná váltak. A találmánybeli eljárás egyrészt útját állja az időveszteségnek, melyet a lassú száradás okoz, s másrészt mellőzi a beszívó festőalj alkalmazásával járó nehézségeket a a festékek kezelésében. Ez eljárás alkalmazása esetén ki fog tűnni, hogy valamely olajkép elejétől végig egyfolytában megkészithető, úgy, a mint most megkészül a vizfestésű kép. Az eljárás abban áll, hogy az olajfestékek alkalmas hozzátételekkel arra képesittetnek, hogy rövid idejű melegítéssel megkeményedjenek, továbbá abban, hogy e megkeményedés a ráecsetelés után a kép színén eszközöltetik, mielőtt a festékek megszáradtak ; úgyszintén továbbá abban, hogy az eddig használatos beszívó festőalj úgy készíttetik ki, hogy közönséges hőmérsékletben az olajat be nem szívja, nagyobb hőmérsékletben azonban beszívóvá lesz s azért melegités esetén az olajat beszívja, és végre áll abban, hogy az olajfestésre eddig használt festőszer úgy megkészittetik adalékokkal, hogy rövid melegítéssel megkeményithető.
