203881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amid származékok előállítására és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó fungicid és szinergetikus fungicid készítmények
1 HU 203 881 B 2 alkenil-oxi-csoport, pirazolilcsoport vagy egy adott esetben halogénatommal szubsztituált fenilcsoport. Az eljárást úgy végezzük, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet, ahol X, Y, R1, R2 és R3 jelentése a fenti, addíciós reakcióban hidrogén-szulfiddal reagáltatunk. A találmány szerinti eljárást az amidszármazékok előállítására az a)-c) reakcióvázlaton mutatjuk be. Az a) reakcióvázlat szerint a (IV) általános képletű amidszármazékot úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű heterociklusos öttagú karbonsavat vagy reaktív származékát (például savkloridját vagy savanhidridjét) egy (ül) általános képlett! amino-acetonitrillel vagy sójával reagáltatjuk. Az a) reakcióvázlaton bemutatott reakciót többféleképpen elvégezhetjük, amint azt a következőkben az al)-a5) reakcióvázlaton bemutatjuk. al) reakcióvázlat Az eljárást itt úgy végezzük, hogy a karbonsavat kloridjává alakítjuk és azt reagáltatjuk amino-acetonitrillel. A (II) általános képleti! karbonsavszármazékot általában feleslegben lévő tionil-kloriddal melegítjük. A reakció befejeződése után a tionil-klorid-felesleget ledesztilláljuk és így kapjuk a savkloridot. Bizonyos esetekben a reakció nem megy jól végbe tionil-kloridban. Ilyenkor a (II) általános képletű karbonsavat inert oldószerben gyakorlatilag ekvivalens mennyiségű foszfor-pentakloriddal reagáltatjuk. A reakció így könnyen végbemegy. A reakció befejeződése után az alacsony forráspontú anyagokat ledesztilláljuk, és így kapjuk a savkloridot. A kapott savkloridot inert oldószerben reagáltatjuk a (Hl) általános képletű aminoacetonitrillel vagy annak sójával, ekvivalens mennyiségű vagy enyhén feleslegben lévő bázissal és így keletkezik a (IV) általános képletű amidszármazék. Amikor az amino-acetonitril sóját alkalmazzuk, a bázisból olyan további mennyiséget is használunk, amely a só semlegesítéséhez szükséges. Inert oldószeren olyan oldószert értünk, amely a kloriddal és az amino-acetonirillel szemben közömbös. Példaként megemlítjük az étereket, így a dietil-étert, diizopropil-étert, tetrahidrofuránt és a dioxánt, valamint a szénhidrogéneket, így a benzolt, toluolt, xilolt és a ligroint, valamint halogénezett szénhidrogéneket, például diklór-metánt, kloroformot, szén-tetrakloridot, észtereket, így etil-acetátot vagy etil-propionátot, ezenkívül aprotikus poláris oldószereket, így az N,N-dimetil-formamidot, a dimetilszulfoxidot és az 1,3-dimetil-imidazolidinont A piridint bázisként és oldószerként is alkalmazhatjuk. A bázisok közül példaként a következőket említjük: szerves bázisokat, így a trietil-amint, dimetil-anüint, piridint és a DBU-t, szervetlen bázisokat, így az ammóniát, kálium-hidrogén-karbonátot, kálium-karbonátot, nátriun-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot, nátrium-hidroxidot és ammónium-karbonátot. Ezek a példák nem korlátozó jellegűek. Ezt a reakciót nem kívánatos túl magas hőmérsékleten végezni, mivel a (III) általános képletű amino-acetoniril-származék intermedier hőstabilitása kicsi. Előnyös, ha a reakciót 10 és 50 ”C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakciót úgy végezzük, hogy a (ül) általános képletű amino-acetonitril-származékot cseppenként adagoljuk, majd a reakcióelegyet folyamatosan kevertetjük szobahőmérsékleten a reakció befejeződéséig. A reakcióidő, amely a reakció hőmérsékletétől függ, általában 0,5 és 4 óra közötti. A reakció befejeződése után a nyers reakcióterméket a szokásos eljárásokkal nyerjük ki. A kívánt amidszármazékot hagyományos eljárásokkal, például átkristályosítással vagy oszlopkromatográfiával könynyen izolálhatjuk és tisztíthatjuk. Az a2) reakcióvázlaton olyan reakciót mutatunk be, ahol a karbonsav anhidridjét reagáltatjuk amino-acetonitrillel. A (IV) általános képletű amidszármazékot ugyanolyan reakcióval kapjuk, mint amelyet az al) reakcióvázlaton mutattunk be, azzal az eltéréssel, hogy savklorid helyett savanhidridet alkalmazunk. Az a3) reakcióvázlaton olyan reakciót mutatunk be, ahol a karbonsav egy vegyes anhidridjét reagáltatjuk az amino-acetonitrillel. Ezen a reakicóvázlaton R4 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport. A reakciót úgy végezzük, hogy a (II) általános képletű karbonsavszármazékot szerves oldószerben oldjuk, majd bázis jelenlétében egy klór-hangyasavas észtert adunk hozzá. így keletkezik a vegyes savanhidrid. A vegyes savanhidridhez hozzáadjuk a (ID) általános képletű amino-acetonitrilt és így a (IV) általános képletű amidszármazékot kapjuk. Szerves oldószerként és bázisként ugyanazokat a vegyületeket alkalmazhatjuk, amelyeket az al) reakcióvázlatnál említettünk. A reakció hőmérséklete -50 és +20 'C közötti, előnyösen -10 és +10 °C közötti, a karbonsav és a klór-hangyasavas észter reakciójánál, a vegyes anhidrid és az amino-acetonitril reakciójánál pedig 0 és 50 °C közötti, előnyösen 10 és 30 ”C közötti. A végtermék izolálása és tisztítása könnyen elvégezhető hagyományos módszerekkel, ugyanúgy, ahogy azt az al) reakcióvázlatnál említettük. Az a4) reakcióvázlaton olyan reakciót mutatunk be, amelynél karbonil-diimidazolt (CDI) alkalmazunk. A reakciót úgy végezzük, hogy a (II) általános képletű karbonsavszármazékot szerves oldószerben oldjuk és hozzáadjuk a karbonil-diimidazolt. Ezután adjuk a reakcióelegyhez 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 és 30 °C közötti hőmérsékleten a (III) általános képletű amino-acetonitrilt, így kapjuk a (IV) általános képletű amidszármazékot. Szerves oldószerként ugyanazokat alkalmazhatjuk, amelyeket az al) reakcióvázlatnál említettünk. A végtermék izolálását és tisztítását hagyományos eljárásokkal könnyen elvégezhetjük ugyanúgy, ahogy az al) reakciónál ismertettük. Az a5) reakcióvázlaton olyan eljárást mutatunk be, amely diciklohexil-karbodiimidet (DCC) alkalmaz. A (II) általános képletű karbonsavszármazékot szerves oldószerben oldjuk és az oldathoz diciklohexil-kar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
