203862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termékek előállítására

1 HU 203 862 B 2 tölt ki. Ez a polikristályos anyag kerámia mátrixként alakul ki, amely a fém alapanyag és az oxidálószer oxi­dációs reakciótermékéből valamint adott esetben a fém alapanyag, a dópoló anyag, az esetlegesen alkal­mazott redukálható oxidálószer fémes összetevőit is befogadja. A töltőanyagból készült permeábilis szer­kezetű ágy, fletve az előminta határfelületét gyakor­­latgüag a kerámia szerkezetű polikristályos anyag ha­tározza meg. A kerámia mátrixból azonban az ágy, il­letve az előminta egy-egy alkotóeleme kiállhat, és en­nek megfelelően a kerámia mátrix nem minden eset­ben tudja teljes mértékben körbefogni, befogadni a töltőanyagot. A kapott polikristályos mátrix jelentős mértékű porozitást is mutathat, amely részben vagy majdnem teljesen a fém fázis helyében alakul ki, de az üres terek részaránya a kapott tennék térfogatában alapvetően függ egyéb tényezőktől is, mint a hőmér­séklet, a reakció időtartama, a fém alapanyag típusa, az alkalmazott dópoló összetevők koncentrációja. A polikristályos kerámia anyagú struktúrákban az oxi­dációs reakciótermék általában egymással kapcsolódó kristallitokként jön létre, ahol a krisztallitok lényegé­ben háromdimenziós szerkezetet határoznak meg. A háromdimenziós szerkezetben fémes fázisok, illetve pórusok lehetnek, amelyek legalábbis részben kapcso­lódhatnak egymással. A határfelületet a kerámia anyag egyértelműen meghatározza. A permeábüis szerkezetű réteg ennek megfelelően határfelületet ál­lapít meg az önhordó kerámia szerkezet részére és hozzájárul ahhoz, hogy a kapott összetett szerkezetű önhordó kerámia termék külső felületei a kívánt he­lyeken alakuljon ki. A találmány szerinti eljárással előállított kerámia termék általában olyan tömör anyagú test, amelyben a polikristályos szerkezetű mátrix és a mátrixban jelen levő töltőanyag a térfogatnak 5... 98 t%-át tölti ki. A polikristályos mátrix alumínium fém alapanyag ese­tén 60 ... 99 tf%-ban (a polikristályos mátrix térfo­gatára vonatkoztatva) egymással kapcsolódó alfa-mó­­dosulatú alumínium-trioxidból áll, míg 1... 40 tf%-ot (ugyancsak a mátrixra vonatkoztatva) a fém alap­anyagnak az oxidációs reakcióból kimaradt összetevői foglalnak el. A találmány szerinti eljárás foganatosításában kü­lönösen előnyösnek bizonyult az alumínium, illetve alumínium alapú fém alapanyagok alkalmazása, ami­­koris a kerámia mátrixot elsősorban alumínium-trio­­xidként hozzuk létre. Ez ugyan igen előnyös, de nem az egyetlen lehetőség, hiszen a tapasztalat azt mutatta, a találmány szerinti eljárás számos más fém esetében is foganatosítható. Az ilyen fémek példái az ón, a szilíci­um, a titán, a cirkónium, amelyek mellett olyan oxidá­lószerek választhatók, amelyek révén oxidok, nitridek, boridok, karbidok és hasonlók állíthatók elő. A talál­mány szerinti eljárás foganatosítása, de nyilvánvaló, hogy a legalább egy egyértelműen kijelölt határfelü­lettel ellátott laza ágyak, töltőanyagok és hasonlók ugyancsak alkalmasak az oxidációs reakció közegként való felhasználásra. Éppen ezért a leírásban az előmin­ta, a permeábilis szerkezetű előminta általában a töl­tőanyag laza szerkezetű ágyát is jelenti, amelyen az oxidálószer gőz vagy gáz halmazállapotú összetevője képes áthatolni és amelyet a fém alapanyag képes megnedvesíteni, így az oxidációs reakciótermék szer­kezetébe beépíteni. A találmány szerinti eljárás egy lehetséges fogana­tosítását a csatolt ábra alapján mutatjuk be. Itt lénye­gében semleges anyagú töltőanyagból álló 12 ágyba 10 fém alapanyag van beágyazva oly módon, hogy a fém felső felülete a 12 ágy felületével lényegében egybee­sik. A 10 fém alapanyagon meghatározott alakú, 16 körvonallal jellemzett 14 előminta van elrendezve. A 16 körvonal által meghatározott felületen 18 permeá­büis szerkezetű réteg van kialakítva, amely aló körvo­nalat mindenütt pontosan követi, azt nem bontja meg. Az így kapott elrendezés tűzálló anyagú 20 edényben vagy csónakban van elhelyezve. Az elrendezésből jól látszik, hogy a fém alapanyagból az oxidációs reakció­­termék a 14 előminta anyagába behatolva fog növe­kedni. A növekedés iránya aló körvonal. Az oxidációs reakciótermék a 14 előminta anyagát átjárja, azt ma­gába fogadja és így eléri a 18 permeábüis szerkezetű réteg egy részét is. Az oxidációs reakciót az ábrán nem bemutatott kemencében hajtjuk végre. Ekkor megnö­velt hőmérsékletet biztosítunk, a gőz vagy gáz halmaz­­áüapotú oxidáló összetevő utánpótlásának fenntartá­sa meüett, így kedvező feltételeket teremtünk az oxi­dációs reakció lefolytatásához. A polikristályos kerá­mia anyag a 14 előminta anyagába behatolva növek­szik, eléri aló körvonaüal meghatározott felületeket, majd a 18 permeábüis szerkezetű rétegbe is legalább részben behatol. Eközben a 14 előminta szemcséi he­lyüket lényegében nem változtatva ágyazódnak be az oxidációs reakciótermékbe. A folyamat befejezésekor olyan átmeneti jeüegű kerámia termék keletkezik, amelynek felületén, a 18 permeábüis szerkezetű réteg helyén kerámia réteg marad vissza és ez a 14 előminta anyagát átjárt oxidációs reakciótermékból keletkezett összetett szerkezetű önhordó kerámia termék felüle­tét borítja. A kerámia réteg mechanikai integritása ki­sebb vagy nagyobb mértékben alatta marad az össze­tett szerkezetű önhordó kerámia termék mechanikai integritásának, ezért az utóbbi felületéről annak káro­sodása, strukturális módosítása nélkül könnyen eltá­volítható, például homokfúvással. A leginkább java­solt eljárás az, hogy a kemencében eiőáüított közbenső kerámia terméket hagyjuk lehűlni, például kiemelve azt a kemencéből, mielőtt a kerámia réteget eltávolíta­­nánk. A 16 körvonaüal meghatározott felület mentén így a kerámia réteget viszonylag könnyen el lehet távo­lítani, míg eredményeként olyan összetett szerkezetű önhordó kerámia terméket nyerünk, amelynek a 18 penneábüis szerkezetű réteg által meghatározott, egy adott alakot pontosan követő felüléte van. A találmány szerinti eljárás foganatosításához mindenek előtt gőz vagy gáz halmazállapotú oxidáló­szert alkalmazunk. A gőz vagy gáz halmazállapot a fo­lyamat feltételei mellett értendők, vagyis a hevítés hő­mérsékletén kell oxidáló hatású atmoszférát biztosí­tani. A gőz fázisú oxidálószerek tipikus példái azok az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents