203859. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett felépítésű önhordó kerámia struktúrák előállítására, valamint összetett felépítésű önhordó szerkezetű kerámia borítású fémes struktúra

1 HU 203 859 B 2 pes meghatározni. A gátló elem alkalmazásának célja az oxidációs reakciótermék növekedési folyamatának késleltetése, lelassítása vagy megállítása, amikor az összetett felépítésű önhordó kerámia struktúra a kí­vánt alakot felvette. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során a fém alapanyagot általában úgy osztjuk fel, hogy abból egy rész azt az első forrást alkossa, amelyből a töltő­anyaggal kapcsolatba kerülő fém képes az oxidációs reakciótermék kiindulásává válni. A fém alapanyag egy másik részét nem visszük oxidációs reakcióba, ez az első forrás anyagával lejátszódó oxidációs reakció során tartályként szolgál. A fém alapanyag tartálya ál­landó kapcsolatban van az első fonással, vagyis azzal közlekedik és a fém alapanyag az oxidációs reakció során elfogyó fém alapanyag mennyiségének pótlásá­ra a tartályból alkalmas erők, például a nehézségi erő hatására az első forrásba áramlik, vagyis biztosítja, hogy a fém alapanyagnak mindenkor az a mennyisége legalább rendelkezésre álljon, amelyre szükség van a kívánt mértékű polikristályos anyagú kerámia struk­túra megnövesztésére, vagyis például a töltőanyag egy adott, gátló elemekkel meghatározott térfogatának ki­töltésére. Egyes esetekben a töltőanyag olyan ágyban van elrendezve, amikor a gátló elem a külső felületekre kerül, azokat borítja, körbefogja, vagyis ilyenkor a po­likristályos kerámia anyag növekedését a gátló ele­mekkel meghatározott felületekig lehet folytatni. Ilyen esetekben a kerámia test alakja lényegében kongruens a gátló elemekkel meghatározott tér külső felületeivel. A polikristályos kerámia mátrix anyagá­nak kifejlődését más módokon is lehet korlátozni. így például kedvező megoldás az, hogy a töltőanyag töme­gének csak abba a részébe viszünk be oxidálószert és/vagy alkalmasan választott egy vagy több dópoló anyagot, amelyben a polikristályos szerkezet létreho­zása kívánatos. Általában olyan feltételeket hozunk létre, hogy a töltőanyag tömegén belül az oxidációs reakció kinetikája kedvezőbb legyen, mint ezen a tö­megen kívül. Az összetett szerkezetű, önhordó kerámia struktúra létrehozható olyan negatív alakzatként is, amely a fém alapanyag forrásának alakját adja vissza, egy vagy több üreget tartalmaz, vagyis szükség szerint üreges test is előállítható. A találmány szerinti eljárás foga­natosítása során az elfogyó fém alapanyag mennyisé­gének kiegészítésére szolgáló megoldások lehfetővé te­szik, hogy ilyen esetekben az összetett felépítésű ön­hordó kerámia struktúra belső üregét vagy negatív alakzatának bemélyedéseit a fém alapanyag kitöltse és a fémes anyagként maradjon meg a végtermékben is, miután a kerámia struktúra előállítását követően a terméket hagyjuk lehűlni. A megszilárdult fém alap­anyag a negatív alakzatból, illetve a üregből a későbbi­ekben ismertetendő módon szükség szerint eltávolít­ható. Ha előmintát alkalmazunk, vagyis a töltőanyagot kívánt alakra hozzuk, részecskéit alkalmas kötőanyag­gal kezelve megfelelő szilárdságú nyers öntőmintát vagy más mintát hozunk létre. Az összetett felépítésű önhordó kerámia struktúra az előminta alakjának megfelelő formában hozható létre. Ennek feltétele, hogy a későbbiekben még ismertetendő módon olyan gátló elemeket alkalmazzunk, amelyek az oxidációs reakció továbbfejlődését megakadályozzák vagy pe­dig olyan feltételeket teremtsünk, amikoris az előmin­­tán belül az oxidációs reakció kinetikája kedvezőbb, mint az előmintán kívüli térben. Természetesen a két intézkedés egyidejűleg is alkalmazható. Bár a találmányt a továbbiakban mindenekelőtt alumíniumra hivatkozással ismertetjük részletesen, mivel a tapasztalat szerint ez a fém alapanyag, amely a különböző szempontoknak a legjobban eleget tesz, az egyes műszaki igényeknek megfelelően más fém alap­anyagok is választhatók. A sokrétű igények kielégíté­sére lehet például szilícium, titán, ón, cirkónium és hafnium közül választani, de ez a lista korántsem tel­jes. Ha a fém alapanyag alumínium, akkor a kerámia anyag létrehozására alkalmas oxidációs reakcióter­mékek egyebek között az alumínium-trioxid alfa-mó­dosulata, az alumínium-nitrid és az alumínium-borid. Titán esetében az oxidációs reakciótermék általában titán-nitrid vagy titán-borid, ha a fém alapanyag vi­szont szilícium, akkor az oxidációs reakciótermékek között az esetek többségében a szilícium-karbidot, a szilícium-nitridet és a szilícium-boridot találjuk. A fém alapanyag kiegészítésére, a reakció meg­könnyítésére célszerű dópoló anyagokat alkalmazni. A dópoló anyagot általában a következő lehetőségek­nek megfelelően lehet a reakcióba vinni: (1) egy vagy több dópoló anyagot a fém alapanyagba ötvöző össze­tevőként beviszünk; (2) egy vagy több dópoló anyagot a fém alapanyag felületének egy részére felviszünk; (3) egy vagy több dópoló anyagot a fém alapanyag közelé­ben helyezünk el, például a töltőanyag masszájába ke­verünk a fém alapanyag beviteli helyéhez közel egy vagy több dópoló anyagot, amely a polikristályos reak­ciótermék keletkezése során, a töltőanyag infiltráció­­jakor magába olvaszt; (4) az előzőleg említett intézke­déseket egyidejűleg is lehet alkalmazni. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során az oxidációs reakció lefolytatásához gőz vagy gáz hal­mazállapotú, szilárd, esetleg folyékony halmazállapo­tú oxidálószert használunk. A különböző halmazálla­potú oxidálószerek keverékben szintén használhatók. Nem teljes listája az oxidálószereknek a következő: oxigén, nitrogén, halogének, kén, foszfor, arzén, szén, bór, szelén, tellur, ezek vegyületei és keverékei, mint például a szilícium-dioxid (ezt kiváló oxigénfonás), metán, etán, propán, acetilén, etilén és propilén (mint szén forrásai), továbbá keverékek, mint levegő, Hj/I^O és C0/C02, illetve ez utóbbi kettő (tehát H2/H20 és C0/C02) keveréke, amelyek különösen al­kalmasak a környezet oxigénaktivitásának csökkenté­sére. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás­sal előállított kerámia testben lehetséges, hogy egy vagy több oxid, nitrid, karbid, borid és oxinitrid van, mint oxidációs reakciótermék, jelen. Alumínium mint fém alapanyag alkalmazása esetén tehát az oxidációs reakciótermék lehet az alumínium oxidja, nitride, karbidja, boridja, míg szilícium esetében a borid, ti­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents