203859. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett felépítésű önhordó kerámia struktúrák előállítására, valamint összetett felépítésű önhordó szerkezetű kerámia borítású fémes struktúra

1 HU 203 859 B 2 találmány szerinti eljárás foganatosításával előállított összetett felépítésű önhordó ke­rámia struktúra oldalnézete és részbeni ke­resztmetszete, a 14. ábra üreges előminta nedves masszás öntésére szolgáló kétrészes öntőszerszám nyitható változatának keresztmetszete, a 15. ábra üreges előminta előállítására alkalmas és a 14. ábra szerinti szerszámmal előállítható öntőminta felülnézete, a 15 A. ábra a 15. ábra szerinti A-A keresztmetszete az üreges előmintának, a 16. ábra a 15A. ábrán bemutatott üreges előminta belső terében a fém alapanyag első fonását valamint az előminta fölött a fém alapanyag tartályát tartalmazó elrendezés részbeni ki­metszéssel ábrázolt keresztmetszete, ahol a tartály gravitációs kapcsolatban van a fém alapanyag első forrásával és az elrendezés tűzálló edényben semleges anyagból létre­hozott ágyba van mélyítve, a 17. ábra a 15A. ábrának megfelelő előfonna alkal­mazásával, a találmány szerinti eljárás fo­ganatosításával előállított belül fémet tar­talmazó összetett felépítésű önhordó kerá­mia struktúra keresztmetszete, a ál 8. bra fém alapanyag tartályát, gátló elemmel be­vont előmintát és az olvasztott fémet továb­bító vezetéket tartalmazó együttes elrende­zése tűzálló edényben kialakított semleges anyagú tartóágyban, keresztmetszetben, a 18A. ábra a 18. ábra szerinti A-A vonal mentén az ott ábrázolt előminta keresztmetszete, a 19. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosításá­val a 18. ábra szerinti elrendezésben előállí­tott összetett felépítésű önhordó kerámia struktúra perspektivikus nézete, a 20. ábra gátló elemmel bélelt központi furatot tar­talmazó előminta oldalnézete, illetve rész­beni keresztmetszete, a 20A. ábra a 20 ábra szerinti előminta oldalnézete az A-A vonal mentén, a 21. ábra a 20. ábra szerinti előminta elrendezése tű­zálló anyagból készült edényben megol­vasztott fém alapanyagban, keresztmet­szetben, részbeni kitöréssel, a 21 A. ábra a 21. ábra szerinti elrendezés felülnézete, a 22. ábra a 21. ábra szerinti elrendezés felhasználása mellett a találmány szerinti eljárás fogana­tosításával előállított kerámia felületű ösz­­szetett felépítésű önhordó fém struktúra, a 23. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítása során alkalmazott előminta egy további le­hetséges kiviteli alakja keresztmetszetben, illetve oldalnézetben, míg a 24. ábra a 23. ábra szerinti előminta felülnézete. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során töltőanyag tömegéhez viszonyítva fém alapanyagot tartalmazó tartályt úgy rendezünk el, hogy a megol­vadt halmazállapotú fém a töltőanyaggal kapcsolatba kerülő fém alapanyagot annak fogyása mértékében ki­egészíthesse. A fém alapanyag a töltőanyag egy részé­vel vagy teljes felületével érintkezik. A töltőanyag tö­megének legalább egy felületét célszerűen gátló elem­mel zárjuk le vagy kapcsoljuk össze, majd az így alakí­tott együttest oxidáló hatású környezetbe helyezzük. Ha az oxidálószer elegendő mennyiségben van jelen az előmintában, az együttest semleges kémhatású kör­nyezetbe is helyezhetjük. Ezt követően a fém alap­anyagot és a töltőanyagból készült előmintát olyan hő­mérsékletre hevítjük, amely a fém alapanyag olvadás­pontja felett, de az adott oxidálószer jelenlétéből lét­rejövő oxidációs reakciótermék olvadáspontja alatt van. A töltőanyag tömegét úgy alakítjuk, hogy az az oxidációs reakcióterméket annak kifejlődése során átengedje, azt az oxidációs reakciótermék átjárhassa, és ha az oxidálószer gőz vagy gáz halmazállapotú ösz­­szetevőket tartalmaz, például levegő, akkor a töltő­anyag tömege permeábilis legyen az oxidálószerrel szemben. Amikor a megolvadt fém alapanyag az oxi­dálószerrel érintkezik, közöttük kémiai reakció zajlik le, amelynek eredményeként oxidációs reakciótermék keletkezik. Ez utóbbi a töltőanyag tömegébe behatol, azt átjárja, kerámia mátrixba befogadja a töltőanyag alkotóelemeit és így bonyolult felépítésű polikristá­­lyos anyag jön létre a kerámia mátrix alapján. Az oxi­dációs reakciótermék tömegének legalább egy részét az olvasztott fém alapanyaggal kapcsolatban toljuk, másik részét az oxidálószerrel érintkeztetjük és így az oxidálószer állandó hatása közben a fém alapanyag fo­kozatosan átszállítódik az oxidációs reakciótermék rétegén keresztül, eljut az utóbbi és az oxidálószer kö­zötti határrétegre. Itt a megolvadt fém alapanyag érintkezik az oxidálószerrel, lezajlik az oxidációs re­akció, aminek következtében a töltőanyag tömegébe a polikristályos oxidációs reakciótermék kerámia jelle­gű anyaga folyamatosan behatol. A polikristályos anyagban a fém alapanyagban eredetileg is jelen volt fémes összetevők, az oxidálószer redukált összetevői oxidálatlan állapotban tehernek jelen, de előfordulhat az is, hogy a kerámia szerkezetben kis méretű belső üregek, porozitások maradnak. Ezek általában egyen­letesen oszlanak meg az anyag belsejében. A talál­mány szerinti eljárás foganatosításával kapott kerá­mia struktúrákban az oxidációs reakciótermék általá­ban egymással kapcsolatban álló és az esetek többsé­gében háromdimenziós szerkezetet alkotó kristalli­­tokból áll, amelyek között az oxidációs reakcióból ki­maradt vagy abban eleve részt sem vett fémes összete­vők egymással kapcsolódó járatokat, egymástól elvá­lasztott szigeteket, különálló szemcséket, zárványokat alkothatnak. így tehát a töltőanyag tömegének az oxi­dációs reakciótennék infiltrációjával kapott kerámia anyag állítható elő. A találmány szerinti eljárás foganatosítása általá­ban addig tart, amíg a polikristályos kerámia mátrix anyaga a töltőanyag kívánt méretű infiltrációját és be­ágyazását biztosítja, ahol a kívánt méretet sok esetben gátló elem alkalmazásával lehet biztosítani, amely a töltőanyag tömegének legalább egy határfelületét ké­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents