203842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egysíkú terápiás rendszer előállítására
1 HU 203 842 B 2 padó területrészeket előállító lépéseket egyesítjük, például szitanyomású eljárás segítségével, vízhatlan alaprétegen, amely előnyösen védőrétegként szolgál; ezután bevonjuk a hatóanyagtároló anyaggal; felviszszük a hátoldali réteget, amely adott esetben tapadóréteggé van kiképezve és csomagoljuk. Ez a kiviteli alak is magában foglalja hatóanyagtároló réteg előállítását egy hátoldali rétegen, amely adott esetben tapadóréteggé van kiképezve. A találmány szerinti rendszer előnyös kiviteli alakjait - amelyeket az 5. és 6. ábrák mutatnak - hasonlóan állíthatjuk elő a fentebb leírt módszerekkel; ennek során az 5. ábrában látható tapasz esetében csak a bőrrel való érintkezést biztosító tapadóanyagot felvivő eszközt (például szitanyomó stencilt) kell megfelelő módon megtervezni; a 6. ábrában látható tapasz esetében a perforáló eszközt kell megfelelően tervezni. Mindkét esetben a fentebb megadott viszonyokat kell tekintetbevenni a végső alak megformálása során. A találmányt az alábbi, nemkorlátozó jellegű példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Az„A” elven alapuló terápiás rendszcr Henger segítségével akrilát-kopolimer oldatot (Durotak 280-2415, előállítója a National Starch and Chemical B. V., Hollandia) (amelynek szilárdanyag tartalma 44%, azaz 93.3 rész akrilát-kopolimer és 6,7 rész kolofón-metü-észter etü-acetátos oldatban) réteggé alakítunk tapadó kiképzéssel előállított papírlemezen (ezt szilikonozással érjük el; a papír tömege területegységenként: 95 g/m2). A rétegei olyan vastagságban visszük fel, hogy 65 'C-on végzett szárítás után 1 m2-enként 44 g tömegű tapadóréteget kapjunk. Ezután nem-szőtt poliamidot viszünk fel az érintezést biztosító tapadófelületre 33 g/m2 mennyiségben, majd a lemezt egy kalanderező berendezés melegített szitahengerére visszük. A szitahengert a kővetkezőképpen méretezzük; 2 mm belméretű, csonka piramisokból álló lépcsőzetes sorok; a csonka piramisok belmérete egy soron belül 2,5 mm; a piramisok rombuszos alapterülete 2,7 mm2; a piramisok rombuszos alapterülete 2,7 mm2; a piramisok rombuszos felső lapja 0,48 mm2; a piramisok magassága 0,85 mm. A perforálást 280 ‘C-on végezzük, és így olyan lemezt kapunk, amelyben a nem-szőtt poliamid és a tapadóréteg szabályos elrendezésben perforálva van, és a perforálás az összterület 94%-át érinti. Ezután a szilikonozott papírt eltávolítjuk, és szilikonizált poliészterlapot helyezünk fel (145 g/m2 a tömege területegységenként). A tárolóréteg anyagának előállítása céljából 32,5 rész olyan kopolimert, amely metakrilsav-észterből és (dimetü-amino-etü)-metakrüátból épül fel (Eudragit E, Rohm Pharma, NSZK), 32,5 rész metanolban oldunk, és 30 rész 1:1 arányú, toluolból és 2-oktü-dodekanolból álló keveréket adunk hozzá. Ezután 20 rész hatóanyagot, azaz 4-( 1 -metü-4-piperidilidén)-4H- benzo[4,5]cikloheptal,2-b]tiofén-10(9H)-on hidrogén-fumarátot (ketotifent) adunk hozzá, és feloldjuk. A keverék viszkozitását metil-etil-keton hozzáadásával 0,55 dPajs-re állítjuk, és az így kapott masszát a fentiek szerint előállított, perforált lemeznek tapadó oldalával ellentétes oldalára visszük fel; erre a célra hengert alkalmazunk, és a réteget olyan vastagságban visszük fel, hogy 65 "C-on végzett szárítás után a hatóanyagtároló réteg mennyiségben 44 g/m2 legyen. A tapadó felületi kiképzéssel rendelkező hátoldali réteget úgy állítjuk elő, hogy szilikonozott papírt akrilát-kopolimer oldattal vonunk be (Durotak 280-2416, National Starch and Chemical B. V„ Hollandia) (szilár danyag-tar talma 41 % etü-acetátos oldatban), majd az így kapott tapadóréteget - amelynek mennyisége 65 ‘C-on végzett szárítás után 30 g/m2 - alumíniumozott poliészterfóliára visszük fel (amelynek mennyisége 20 g/m2). Ezután a nyitott oldalát egyesítjük azzal a lemezzel, amely a hatóanyagtároló rétegből, a nemszőtt műanyagból és a tapadórétegből áll. A során következő feldolgozásban a folytonos szalagot a terápiás követelményeknek megfelelően vágjuk szét. A védőréteg diagonális lyukasztásával elősegíthetjük a védőréteg eltávolítását. Az így kapott terméket például megfelelően zárható tasakokba csomagolhatjuk. 2. példa Bopindololt tartalmazó tapasz előállítása E terápiás rendszert az 1. példához hasonlóan állítjuk elő, azzal a különbséggel, hogy a hatóanyagtároló réteget eltérően és eltérő összetétellel állítjuk elő. Ebben az esetben 30,6 tömegrész metakrilsav-észterből és (dimetü-amino-etü)-metakrilátból álló kopolimert (Eudragit E, Rohm Pharma, NSZK) oldunk 30,6 tömegrész tetrahidrofuránban, 25 tömegrész (±)-l(terc.-butü-amino)-3-[(2-metü-lH-indol-4-ü)oxi]-2 -propanol-benzoát hidrogén-malonátot (bopindololt), 3,75 tömegrész malonsavat és 10 tömegrész 2-oktüdodekanolt adunk hozzá, majd a keverék viszkozitását metü-etü-ketonnal 0,55 dPa^-re állítjuk. 3. példa A hatóanyagok felszabadulása a terápiás rendszerből in vitro kísérletben Terápiás rendszerként 16 m2 1. és 2. példa szerint előállított lyuggatott lemezt alkalmazunk, amelyet a hátoldali rétegen egyik oldalán tapadóanyagot tartalmazó műanyagfilmmel erősítünk. A lemezeket 37 ‘C hőmérsékleten tartóedénybe helyezzük, és 80 ml fiziológiás konyhasóoldat hatásának tesszük id úgy, hogy a tartóedény falával való szoros érintkezést elkerüljük, és a lemeznek a hatóanyagkibocsátó oldalát mindig bementve tartjuk. A lemez bemártása után 2,4,8 és 24 órával a felvevő közeget megújítjuk. A felszabadult hatóanyag mennyiségét fotometriás kvantitatív elemzéssel állapítjuk meg. Mind a bopindolol, mind a ketotifen koncentrációját úgy határozzuk meg, hogy 265 nm hullámhosszon mérjük az UV abszorpciót E fotométeres mérések eredményeit a 7. ábrában mutatjuk be, olyan görbével, amely a felszabadult hatóanyag százalékos mennyiségét az idő függvényeként 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
