203840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nativ inzulint és bázisosan módosított inzulint tartalmazó elegykristályok szuszpenziójának és elegykristályoknak, valamint ezeket tartalmazó injektálható készítményeknek az előállítására
1 HU 203 840 B 2 5,0 mg/mlösszkoncentrációban lehet. A találmány szerinti eljárással előállítható új elegykristályok A komponense tehát natív inzulin, mégpedig humán-, sertés- vagy marha-inzulin, vagy pedig dez-Phe-Bl-inzulin (humán-, sertés- vagy marha-inzulinból) vagy dez-Thr-B30-humán-inzulin, vagy dez- Ala-B30-(marha- vagy sertés)-inzulin lehet. Célszerűen csupán az említett natív inzulinok egyiként alkalmazzuk A komponensként. Nem zárjuk ki többféle natív inzulin együttes alkalmazását nem az A komponensben, de ez további előnyt nem biztosít. Legelőnyösebben natív humán-inzulint alkalmazunk A komponensként. A B komponens az elegykristályqkban az említett, a B-lán C-terminális végén bázisosan módosított inzulinok legalább egyikéből áll. Ilyen bázisosan módosított inzulinként az A-132 769, A-132 770 és A-140 084 sz. európai szabadalmi leírásokban szereplő (I) általános képletű inzulinszármazékok jönnek tekintetbe. Különösen az Arg-B31-humán-inzulin és az Arg2-(B31- 32)-humán-inzulin előnyösek erre a célra B-komponensként. Az elegykristályok B komponense többféle bázisosan módosított inzulint is tartalmazhat a fentebb említettek sorából. Ilyen esetekben az egyes bázisosan módosított inzulinok egymás közötti mennyiségi aránya tetszőleges lehet, a fentebb megadott összmennyiségen belül. Előnyös, ha az elegykristályokban A és B komponensként ugyanolyan fajból származó inzulint, tehát mindkét komponensben például humán-inzulin vagy sertés-inzulint használunk. Különösen előnyösek az olyan elegykristályok, amelyek A komponensként humán-inzulint, B komponensként pedig Arg-B31-humán-inzulint vagy Arg2- (B31-32)-humán-inzulint, vagy e két utóbbi tetszőleges arányú elegyét tartalmazzák. Az A és B komponensből álló elegykristályok a találmány értelmében csak viszonylag szűk pH-tartományban levő pH-értékű oldatból történő kristályosítással állíthatók elő; meglepő, hogy az említett szűk pH-tartományon kívül pH-értékű oldatokból elegykristályok - vagy legalábbis optimális tulajdonságokat mutató elegykristályok - nem állíthatók elő. Az ilyen elegykristályok szuszpenziójának, illetőleg elkülönített elegykristályoknak az előállítása tehát a találmány értelmében úgy történik, hogy vizes oldatot készítünk A) 5,5 alatti elektromos pontú natív inzulinból, dez- Phe-Bl-inzulinból, dez-Thr-B30(humán)- vagy dez-Ala-B30(sertés, marha)-inzulinból és B) legalább egyféle, a B-lánc C-terminális végén bázisosan módosított, 5,8 és 8,5 közötti izoelektromos pontú inzulinból, mimellett az említett A és B komponenst (15- 85):(35—65) tömegarányban és az A és B komponenst 0,5-5,0 mg/ml összkoncentrációban alkalmazzuk; továbbá az oldatban- legalább egyféle, fiziológiailag elviselhető tartósítószert,- legalább egyfajta fiziológiailag elviselhető, az oldatot izotóniássá tevő szert,- legalább egyfajta fiziológiailag elviselhető savat is oldunk; az oldat pH-értékét 2,5 és 3,5 közöttire állítjuk be, majd valamely fiziológiailag elviselhető bázis és adott esetben valamely fiziológiailag elviselhető puffer hozzáadásával az oldatot 5,5 és 6,9 közötti előnyösen 5,9 és 6,5 közötti pH-értékre állítjuk be; azután az oldatból az A és B komponenst tartalmazó elegykristályokat kikristályosítjuk, és kívánt esetben a kristályokat a kristályosítási közegből elkülönítjük. Egyébként az A és B komponensek megválasztására ugyanaz áll, amit fentebb a találmány szerinti elegykristályok leírása során elmondtunk. Előnyösen A komponensként humán inzulin, B komponensként pedig Arg-B31-humán-inzulin és/vagy Arg2-(B31-32)humán-inzulin alkalmazható. Ha a készítményben egynél több B komponenst alkalmazunk, akkor ezáltal a keverési aiány változtatásával mód nyílik a kívánt vércukor-csökkentő profil beállítására. A készítményben az A és B komponensek egymásközötti tömegaránya viszonylag széles határok között változtatható: ez a tömegarány a kristályosítandó oldatban (15—85):(35—65) lehet. A kapott elegykristályokban az A és B komponens tömegaránya megközelítőleg ugyanaz, ami a kiinduló oldatban volt. Fiziológiailag elfogadható tartósítószerként az ilyen célokra ismert és szokásos szerek, például aromás hidroxi-vegyületek, mint fenol vagy m-krezol és/vagy p-hidroxi-benzoesav-észterek (különösen az etilészter) és hasonlók alkalmazhtók. A tartószer koncentrációja is a szokásos határok között, célszerűen 0,021% és 11% között lehet. Fizilógiailag elfogadható izotónisító szerként szintén az ilyen célokra szokásos anyagok, például glicerin és/vagy nátrium-klorid vagy hasonlók jönnek tekintetbe. Ezek koncentrációja is a szokásos határok között lehet; előnyösen 3Ö0 milli-ozmól koncentrációt alkalmaztunk. Fiziológiailag elfogadható savként (a pH-érték beállítására) például sósav, citromsav vagy foszforsav alkalmazhatók. A savak alkalmazandó koncentrációja lényegileg a beállítani kívánt pH-értéktől függ. Fiziológiailag elfogadható bázisként például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid és hasonlók alkalmazhatók; fiziológiailag elfogadható puffer például nátrium-acetát, nátrium-citrát, nátrium-foszfát, trisz(hidroxi-metil)-amino-etán stb. lehet. A kristályosítandó oldat adott esetben természetesen egyéb fiziológiai szempontból elfogadható adalék- és segédanyagokat, például valamely cinksót is tartalmazhat. Az eredetileg meglehetősen savas kristályosítási oldat pH-értékének 5,5 és 6,9 közötti, előnyösen 5,9 és 6,5 közötti értékre történő beállítása után az oldatot előnyösen 3 *C és 27 °C közötti, különösen 10 *C és 20 *C közötti hőmérsékleten állni hagyjuk; ilyen körülmények között az A és B komponensből álló elegy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
