203840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nativ inzulint és bázisosan módosított inzulint tartalmazó elegykristályok szuszpenziójának és elegykristályoknak, valamint ezeket tartalmazó injektálható készítményeknek az előállítására
1 HU 203 840 B 2 kos pozitív töltések a molekulának az izoelektromos pontját a semleges tartományba tolják el. A származék jellegétől függően körülbelül 5,8 és 8,5 közötti, különösen körülbelül 6,2 és 8,2 közötti izoelektromos pontokat mutatnak ezek az anyagok az izoelektromos fókuszálás során. Ennek következtében az ilyen származékok a semleges tartományban kevésbé oldódnak, mint a natív inzulin, amelynek izoelektromos pontja és ezzel együtt maximális oldhatatlansági tartománya pH = 5,4 körül van, míg a semleges tartományban rendes körülmények közös jól oldódik. így gyógyászati szempontból érdekes kombinációkat hoznak létre; ilyenek például az oldott inzulin vagy NPH-kristályok vagy más klasszikus késleltetett inzulin-alakok és különféle inzulinszármazékokból álló keverékek. Ilyen módon többek között igen hosszá hatástartamú és differenciált bazális profilú inzulinkészítmények állíthatók elő. (A készítmény bazális profilja a készítmény beadása után bekövetkező vércukorszintváltozás időbeli alakulását szemlélteti.) Ez éppen a humán-inzulin esetében kívánatos, minthogy ennek a hatás-időtartama az eddigi tapasztalatok szerint sem cink-kristály alakjában, sem pedig NPH-kristályok alakjában nem mutat valódi ultra-retard-profilt (mint amilyen például az analóg marha-inzulin-készítmények esetében tapasztalható). Ezek az ismert készítmények 1%-ig terjedő, előnyösen azonban 0,8%-ot meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak cink-ionokat, az inzulin és inzulinszármazékok össztömegére számítva. A kristályosításhoz rendszerint viszonylag csekély, legfeljebb 100 nemzetközi egység (N.E.) inzulinra számítva 40 pg, előnyösen legfeljebb kb. 30 pg cink-mennyiség szükséges, ami adott esetben már a szárazanyagban jelen lehet Az ilyen készítmények emellett egyéb, az inzulinfelszabadításra késleltető hatású segédanyagokat, mint giobint vagy protamin-szulfátot is tartalmazhatnak. A viszonylag csekély cinktartalom folytán (amely kisebb annál a koncentrációnál, amelynél a cink depóhordozóként tekinthető) elérhető jó homogenitás és kristályméret mellett további előny, hogy az ilyen kristályszuszpenzió szabadon elegyíthető az oldott inzulinnal. így például lehetőség van arra, hogy az inzulinoldatokat a gyógyászati alkalmazás előtt keverjük össze az inzulinszármazék-kristályok szuszpenziójával. Az egyes komponensek arányának változtatása útján az így elkészített gyógyszer hatásprofilja szabályozható. így tehát az említett származékokból készített kristályszuszpenziók előnyös módon mutatják azokat a tulajdonságokat, amelyek kívánatosak a cukorbetegség gyógykezelése szempontjából. Az inzulinszármazékok inherens tulajdonsága az elnyújtható hatás, amely egy fehérjekémiai jelenségre, az izoelektromos pontnál^ mutatkozó nehezen oldhatóságra vezethető vissza. így tehát az ilyen készítményeknél a gyakorlatban valódi ultra-retard-profil mutatkozik. Emellett azonban kívánatos az is, hogy az említett ultra-retart-profilú, rendkívül nagy hatás-időtartamú készítmények mellett a számos gyógyászati alkalmazásban kívánatos közepes hatás-időtartamú retardkészítmények is rendelkezésre álljanak. Ez a célt a jelen találmány értelmében olyan új inzulintartalmú elegykristályok előállításával érjük el, amelyek két komponensből, még pedig A) natív inzulinból, dez-Phe-B 1 -inzulinból, dez-Thr- B30(humán)- vagy dez-Ala-B30(sertés, marha)-inzuünból, amelyek izoelektromos pontja legfeljebb 5,5, és B) legalább egyféle, a B-lánc C-terminális végén bázisosan módosított, 5,8 és 8,5 közötti izoelektromos pontú inzulinból, állnak, és e két komponens vizes oldatból, az alább meghatározott körülmények között történő együttes kristályosítása útján állíthatók elő. A fenti A komponensként olyan fentebb említett inzulinok jöhetnek számításba, amelyek izoelektromos pontja kisebb mint 5,5 vagy legfeljebb 5,5; a B komponensként pedig olyan bázisosan módosított inzulinok, amelyek izoelektromos pontja 5,8 és 8,5 között van. A találmány szerinti eljárással előállított elegykristályok az ugyanilyen komponensek ismert, tisztán fizikai keverékeivel szemben a (cinktartalom nélküli vagy csak csekély cinktartalmú keverékekhez viszonyítva) hasonló stabilitásuk ellenére számottevően rövidebb hatástartamúak, mint az említett, rendkívül hosszú hatástartalmú keverékek, viszont hatáserősségük ugyanolyan nagy, mint a jóval rövidebb hatástartalmú klasszikus (portamin-inzulin-kristályokat vagy kristályos 2-cink-inzulint tartalmazó) depó-inzulinkészítményeké. így a találmány szerint előállított új elegykristályok hatás-időtartalma közbülső helyet foglal el az említett klasszikus készítményeké és az A és B komponensek ismert, rendkívül hosszú hatás-időtartamú fizikai keverékeié között. Ez a közepes hatásidőtartam különösen a humáninzulin-terápia eseteiben lehet kívánatos, az eddig ismert retard inzulinkészítményekkel azonban nem volt elérhető. így rendkívül meglepő, hogy a találmány szerinti eljárással előállított elegykristályok éppen ezt a kívánatos tulajdonságot mutatják. A találmány szerinti elegykristályokban A-komponensként jelenlevő inzulin-résznek a kívánatos gyorsan bekövetkező hatása nem vész el az elegykristályképzés ellenére sem, és adott esetben oldott inzulinnal történő mechanikai, illetőleg fizikai összekeverés útján még gyorsítható is. A találmány szerinti elegykristályok meglepő, terápiás szempontból rendkívül előnyös hatása valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a B komponensként jelenlevő bázisosan módosított inzulinoknak a kristályrácsban való kötődése az alacsonyabb izoelektromos pontú A komponensek beépítése által okozott zavaró pontok következtében fiziológiai pH-tartományban könnyebben oldódik. Az új elegykristályokban az A és B komponens tömegaránya (15-85):(35-65), mimellett a kristályosítási olldatban az A és B komponens 0,5-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
