203840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nativ inzulint és bázisosan módosított inzulint tartalmazó elegykristályok szuszpenziójának és elegykristályoknak, valamint ezeket tartalmazó injektálható készítményeknek az előállítására
1 HU 203 840 B 2 A találmány űj eljárás natív (5,5-nél kisebb izoelektromos pontú) inzulint bázisosan módosított 5,8-8,5 izoelektromos pontú) inzulinnal együtt tartalmazó, injekciós szuszpenziók előállítására alkalmas stabil, önmagukban is új elegykristályok előállítására. A diabetes mellitus (cukorbetegség) olyan anyagcserezavar, amelynek lényeges tünete a megnövekedett vércukorszint. A betegség oka az, hogy a hasnyálmirigyből az inzulin hormon nem szabadul fel kielégítő mennyiségben. A mai gyógyászatban ezt a természetes hormont rendszerint vagy a vágóállatok mirigyéből elkülönített állati inzulinnal, vagy pedig a sertésinzulinból félszintetikus úton előállított vagy géntechnológiai módszerekkel termelt humán inzulinnal helyettesítik. Az inzulin különleges kémiai természete miatt az így előállított inzulin beadása általában parenterális úton történik; enterális beadás esetén ugyanis a hormon a gyomor-béltraktuson való áthaladás közben teljesen lebomlana, mielőtt hatását a szervezetben kifejthetné. Bizonyos viszonylag nem-specifikus proteolítikus enzimek által okozott lebomlási reakciók azonban az injekciók beadási helyén a vérkeringésben is bekövetkeznek. Az ennek következtében fennálló rövid, mindössze körülbelül 7 perces in vivo felezési idő fiziológiailag, a homeosztázis (a belső egyensúly fenntartása) szempontjából érthető ugyan, az inzulinterápiát azonban számottevően megnehezíti, mert a cukorbetegnek emiatt napjában 3-4 alkalommal, rendszerint rövid idővel az étkezés előtt kell az inzulin injekcióban beadni. Emelett a cukorbetegség terápiáját különféle egyéni tényezők is befolyásolják, mint az étkezések biológiai értékesíthetőségének különbségei, a felhám alatti szövet jellegzetességében mutatkozó eltérések, továbbá a specifikus étkezési szokások, a testi aktivitás és sok más ilyen tényező is. Ezért a jó vércukor-beállításhoz feltétlenül szükséges, hogy egy egész sor különböző hatás-karakterisztikájú inzulinkészítmény álljon rendelkezésre, amelyek a különböző egyéni szükségleteknek megfelelően alkalmazhatók. A nem-optimális beállítással összefüggésben a közvetlen szubjektív és objektív hatások, mint a hiper- és hipoglükémia mellett különösen a késői diabetikus ártalmak forma-köre is vita tárgyát képezi. Ez utóbbiak közé elsősorban a makro- és mikroangiopáúa (véredény-ártalmak), neuropátia (ideg ártalmak) nefropátia (vesebántalmak) és retinopátia (recehártyabántalom) tartoznak. A betegek egyéni szükségleteihez adaptálható inzulinkészítmények sorában a tiszta késleltetett hatóanyagfelszabadítása inzulinok mellett elsősorban az úgynevezett intermedier-inzulinok mutatkoztak alkalmasaknak. Ezek a készítmények egy elnyújtott hatású és egy azonnal, rövid ideig ható komponens keverékei. Az ilyen keverékek bonyolult többfázisú rendszereket képeznek, amelyek huzamosabb időn át csak viszonylag szűk határok közötti keverési arányokban maradnak stabilak. így például a sertés-inzulinból készült 2-cink-inzulin (vagyis egy-egy inzulinmolekulára két cinkiont tartalmazó) kristályok például a sertésinzulinból készült 2-cink-inzulin-kristályok szuszpenziója nem keverhető tetszőleges arányokban az oldott sertés-inzulinnal. A hozzákevert oldott inzulin a viszonylag nagy cinktartalom következtében azonnal vagy bizonyos idő alatt kiválik; a cinktaitalom azonban az ilyen készítményekben a kristályok stabilizálása érdekében nem melleőzhető. Az említett keverékek szűk határok között stabilaknak mutatkoznak, ha oldott inzulinként marha-inzulint vagy oldott sertés-inzulin és dez-fenil-alanin(Bl)-sertés inzulinból álló keveréket alkalmaznak (1 492 837 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás); marha-inzulin komponensként való alkalmazása azonban az orvosilag kívánatos fajtatisztaság szempontjából nem előnyös. Az oldott inzulinnal való elegyíthetőség szempontjából előnyösebbek a protamin-inzulin-készítmények, ha hatás-elnyújtó komponensként protaminból és inzulinból izofán arányban készített kristályokat alkalmaznak. (Az „izofán arány” az inzulinnak és a protaminnal a kristályosodás szempontjából legkedvezőbb aránya, vö. 2 538 018 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 4-5. hasáb.) Az ilyen készítményekkel NPH-tipikus hatásprofilok érhetők el (NPH = neutrális protaminkészítmény Hagedorn szerint). A protamin szabad bázis vagy só alakjában adalékként való alkalmazása ugyan megengedhetőnek látszik, mert a protamin egy viszonylag ártalmatlan testidegen fehérje; mégis azonban a protamin, mint testidegen anyag, különösen a testidegen fehérjékkel szemben érzékeny betegeknél nem-kívánatos reakciókat eredményezhet. Fontos ezért olyan stabil gyógyszeikészítmények előállítása, amelyek a cukorbetegek egyéni szükségleteinek megfelelő hatás-karakterisztikát mutatnak, és emellett csak minimális mennyiségben tartalmaznak testidegen segédanyagokat, különösen testidegen fehérjéket; legelőnyösebb, ha ez utóbbiakat egyáltalán nem tartalmazzák. Az olyan, természetes inzulinból, illetőleg ennek dez-PheB1-analógjaiból és a B-lánc C- terminusán bázisos jellegű szerves csoportot hordozó inzulin-származékokból álló hatóanyag-kombinációk ebből a szempontból számottevő haladást képviselnek (vö.: A 132 769 számú európai szabadalmi leírás). Ismeretes olyan inzulinszármazékok, amelyek a B- lánc C-terminális végén Arg-OH vagy Arg-Arg-OH csoportot tartalmaznak. Ilyen származékok keletkeznek természetes köztitermékként a proinzulin in vivp inzulinná történő enzimadkus átalakítása során, és csekély mennyiségekben a hasnyálmirigy-kivonatokban is kimutathatók. Ezeket az említett csoportokat rendes körülmények között a tripszin és/vagy karboxipeptidáz B enzimek vagy egyéb, hasonló specificitású enzimek hasítják le natív inzulin felszabadítása közben. További, a C-terminuson bázisos csoporttal módosított inzulinszármazékok ismeretesek például az A 132 770, valamint A 140 084 számú európai leírásokból is. Ezeknek az inzulinszármazékoknak közös tulajdonságuk, hogy a molekula felületén található adalé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
