203777. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes aminoplaszt gyanta készítmény előállítására, ezt tartalmazó, ásványi rostok ragasztására alkalmas készítmény és eljárás szigetelő anyagok előállítására
1 HU 203 111 B 2 nyunk szerinti ragasztókompozícióval készített matracét és egy olyan matracét, amelyet a jelenlegi, hasonló típusú alkalmazástechnikában használt fenol-formaldehid-gyantával ragasztottunk. Az ismert termékkel való összehasonlítás mindig nehéz, mert ezeket a jellemző tulajdonságokat sok paraméter együttes hatása építi fel. Figyelembe vehetjük például a rost vastagságát, a végtermékre számított ragasztóanyag mennyiségét, költségét, a színt, a húzószilárdságot, a szakítószilárdságot, a vastagság meghatározott erőhatás utáni visszanyerését. Végezhetjük az összehasonlítást a kapott késztermék sűrűségére (kg/m3-ben kifejezve) vonatkoztatva is. Minden olyan termék esetén, amely ragasztott rostból készül, figyelembe kell venni a termék hőállóságának kérdését, valamint azt a követelményt, hogy a termék kielégítően erős, összetapadt és viszonylag nagy sűrűségű legyen. Az 1. és 2. példák szerint készített termékek normál gyantával készült, kisebb sűrűségű termékek sűrűségének felelnek meg, a 3. példában készült, találmányunk szerinti termék sűrűsége viszonylag sűrű termékével mérhető össze, a 4. összehasonlító példában olyan, viszonylag sűrű termék szerepel, amelyet etilén-glikolt tartalmazó, vizes kompozícióval kezeltünk, a 3. és 4. példák termékeinél mért tulajdonságokat olyan sűrű termékek tulajdonságaival hasonlítottuk össze, amelyet normál fenol-formalingyantával ragasztottuk. A jelzett paramétereket a következőképpen határozhatjuk meg: Mikrofinomság-mérés A rost finomságát hagyományosan egy úgynevezett mikrofinomság- mérővel mérjük, D 1448-78 ASTM szabvány szerint. A mikrofinomság meghatározása a következő: általában 5 g-nyi termékmintát egy olyan kamrába helyezünk, amelyen jól meghatározott és beállított paraméterű, elsősorban nyomású, gázáramot vezetünk keresztül. A gázáram útjába helyezett minta akadályt képez a gázáram útjában, amely a gáz áthaladását megtöri. A gázáramlást skálával ellátott áramlásmérővel mérjük. Az értékek meghatározása szabványkörülmények között történik. Azonos tömegű minták esetén minél finomabb a rost, annál gyengébb az áramlás. Húzószilárdság-mérés A húzószilárdságot, másnéven a „gyűnT’-szilárdságot az ASTM-C-681-76 szabvány szerint mérjük. A szabvány szerint jól meghatározott méretű gyűrűket lyukasztunk ki a rostmatracból vagy a rostlapokból. A gyűrűket két hengeres, húzó rúdra helyezzük, és keresztirányú erőhatásnak tesszük ki. Mérjük az elszakadáshoz szükséges erőt. Ahhoz, hogy összehasonlítható eredményeket kapjunk, a mért erőt a minta tömegéhez viszonyítjuk. Az eredményt g/g-ban fejezzük ki. Vastagságvisszaállás-mérés A vastagságvisszaállást a 18 165 számú DIN szabvány szerint mérjük. A mintákat meghatározott idő alatt vastagságuk negyedére nyomjuk össze, majd a nyomás megszűnése után mérjük a visszaállt vastagságot. A mérést a rostok megrázása nélkül végezzük. A méréshez olyan hengeres rudat használunk, amelyen csúszókorong van, a rudat belehajtjuk a matracba és a korong nyomja a felületet. Szakítószilárdság-mérés A szakítószilárdság mérése különösen sűrű termékeknél jellemző, ezeket gyakran alkalmazzák olyan helyen, ahol papír vagy alumíniumszalag bevonatot kapnak. Meghatározására az előtte meghatározott méretű próbatestre lapos felületű, meghatározott anyagból készült, szabvány ragasztószerrel felragasztott test leszállításához szükséges erőt mérjük. A mérés eredménye alkalmas a próbatestet képező rostősszetapadás mértékének megítélésére. A mérések eredményeit a 2. és 3. táblázatban foglaljuk össze. Kis sűrűségű termékeknél a 2. táblázatban a sűrűséget (kg/m3), a rostok által felvett, a ragasztott rost teljes tömegéhez viszonyított ragasztóanyag mennyiséget (ragasztóanyag-mennyiség %), a mikrofinomságot (F/5 g), a színt, a szakítószilárdságot, amelyet a gyártás befejezése után, valamint autoklávban 107 *C-os gőzzel végzett (autokláv utáni) öregedés-vizsgálat után mértünk, és a vastagságvisszaállás értékét (a vastagságvisszaállás mérése úgy történt, hogy a terméket 24 órán, illetve 3 hónapon keresztül egynegyedére nyomtuk össze) adtuk meg. A százalékban kifejezett eredmények lehetővé teszik a különböző minták összehasonlítását. A 3. táblázatban a sűrű termékek jellemzőit mutatjuk be hasonló módon, így a sűrűséget, a ragasztóanyag tömegét, a színt. Ezen kívül bemutatjuk a kész termék szakítószilárdságát (N), valamint az autoklávban végzett öregedés-vizsgálat után mért duzzadást (a duzzadás mértékét mm-ben fejezzük ki). Az összehasonlításhoz a hivatkozási alapot az olyan termékek tulajdonságai képezték, amelyeknél a ragasztókompozíció hőre keményedő típusú, szabvány fenolgyantából készült; a fenolgyanta előállítása fenol, formaldehid és karbamid bázikus közegben való kondenzáltatásával készült. Az 1. táblázatban bemutatjuk a vizes gyantakompozíciók készítéséhez használt adalékanyag-mennyiségeket is mólokban kifejezve, valamint az egy mól melaminra viszonyított mólarányokat. A formaldehidnél és a katalizátornál zárójelben megadott értékek az eljárás különböző fázisaiban járulékosan felhasznált mennyiségeket jelentik. 1. példa a) Vizes gyantakompozíció-készítés 6 m3-es reaktorba 321,6 kg 37 t%-os (3962 mól 100%-os formaldehid) vizes formaldehidoldatot vezettünk be 2,8-5 pH-értéknél. Beadagoltunk 1 percen keresztül 0,5 kg 85 t%-os tisztaságú (2,85 mól 100%-os) trietanol-amin vegyületet; az oldat pH-ja 7,3 értékre állt be. Az oldatba ezután 58,3 kg (428 mól) pentaeritritet adagoltunk, majd az elegyet 40 ”C hőmérsékleten tartottuk 10 percen keresztül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
