203762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-2-alkil-3-oxo-N-aril-2H-[1]-benzotieno-[3,2-e]-1,2-tiazin-4-karboxamid-1,1-dioxidok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 762 B 2 Az (I) általános képlett! vegyületeknek a pulmonális, asztmás, allergiás és gyulladásos megbetegedések kezelésében való aktivitását egy olyan standard eljárással határozhatjuk meg, amellyel egy szemek a patkány-bazofil-leukémia (RGL-l)-sejtek ciklooxigenáz- és 5-lipoxigenáz-enzim aktivitását gátló képességét mérjük. Ezen eljárás szerint, amint azt Jakschik és társai [Prostaglandins, 16, 733-747 (1978) és Biochem. Biophys. Rés. Commun., 95, 103-110 (1980)] ismertetik, RBL- 1 -sejt- monoréteget tenyésztünk, egy vagy két napig, forgócső-kultúrában, Eagle minimum esszenciális közegben, 15% hóvei inaktivált fetális borjűszérumban és antibiotikum/antimikotikus elegyben. A sejteket centrifugáljuk, ezután mossuk, majd pufferben inkubáljuk. 0,5 ml térfogatú sejtszuszpenziót preinkubálunk 30 *C- on 10 percig a vizsgálandó vegyület 1 mikroliter térfogatú dimetil-szulfoxidos (DMSO) oldatával. Az inkubációt úgy iniciáljuk, hogy egyidejűleg hozzáadunk 5 mikrolitemyi etanolban oldott 14C-arachidonsavat és 2 mikrolitemyi DMSO-ban oldott kalcium-ionofórt úgy, hogy a végső koncentráció 5, illetve 7,6 mikromoláris legyen. Öt perccel ezután az inkubációt leállítjuk 0,27 ml acetonitril/ecetsav (100:3) hozzáadásával. Nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk acetonitril/víz/ecetsav-oldat alkalmazásával. Meghatározzuk a radiojelzett prosztaglandin-D2-t (PGD2), a leukotrién-B4-et (LTB^, az 5-hidroxi- eikozatetraénsavat (5-HETE) és a nem reagált arachidonsavat. A ciklooxigenáz-ciklusra gyakorolt inhibitor hatást a PGD2- szintek redukciója alapján becsüljük, az 5-lipoxigenázciklusra gyakorolt inhibitor hatást pedig az LTB4 és az 5-HETE mennyiségének csökkenéséből állapítjuk meg. Az (I) általános képlett! vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik az emlősökben végbemenő leukotrién- vagy prosztaglandin-bioszintézis vagy mindkét folyamat hatékony inhibitorai, és ennélfogva hasznosak a különféle leukotrién- és prosztaglandinközvetített állapotok kezelésében. A vegyületek mind egyedüli hatóanyagként, mind más hatóanyaggal kombinálva alkalmazhatók, különösen a különféle pulmonális, gasztrointesztinális, gyulladást», bőrgyógyászati és kardiovaszkuláris megbetegedések kezelésére, úgymint gyulladás, arthritis, alletgia, pszoriázis, asztma, bronchitis, pulmonális hipertenzió és hipoxia, peptikus fekélyek, gyulladásos bélbetegség vagy kardiovaszkuláris görcs, úgymint miokardiális infarktusok és hasonlók kezelésére emlősök, különösen az ember esetén. Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyszeiészetileg elfogadható sóik különösen hasznosak az arthritis kezelésében. A fentiekben leírt különféle állapotok kezelésére az (I) általános képlett! vegyületeket és gyógyszerészetileg elfogadható sóikat számos szokásos módon adhatjuk be a kezelendő betegnek, így orálisan, injekció formájában, topikálisan, rektálisan és aeroszol kompozíció formájában inhalációval. A találmány szerinti vegyületek adagolása olyan faktortól függ, mint a páciens kora, testsúlya és állapota, továbbá a betegség súlyossága. Általában azonban a találmány szerinti (I) általános képlett! vegyületek vagy azok gyógyszerészetileg elfogadható sóinak a terápiásán hatékony dózisa 0,01-100 mg/testsúly kg/nap, előnyösen 0,1-50 mg/testsúly kg/nap. Bár az (I) általános képlett! vegyületeket és gyógyszerészetileg elfogadható sóikat önmagukban is beadhatjuk, általában gógyszerészeti vivőanyaggal alkotott elegyben adjuk be azokat, a vivőanyagokat a beadás módja és a standard gyógyszerészeti gyakorlat szerint választjuk meg. Például orális adagolás esetén tablettákat készíthetünk, amelyek olyan kötőanyagokat tartalmaznak, mint a keményítő vagy a laktóz vagy elixíreket, illetve szuszpenziókat, amelyek ízesítő- vagy színezőanyagokat tartalmaznak. Állatok esetén a találmány szerinti vegyületeket előnyösen a táplálékban vagy az ivóvízben adjuk be. Parenterális injekciók esetén steril vizes oldat formájában alkalmazhatók, amelyek más oldott anyagot is tartalmazhatnak, például ahhoz elegendő mennyiségű konyhasót vagy glükózt, hogy az oldat izotóniás legyen. Más hatóanyagokat, így egy NSAID-t (non-steroidal antiinflammatory dnig, azaz nem-sztereoid gyuladásgátló gyógyszert) együtt adhatunk be a találmány szerinti vegyületekkel. A következő, nem korlátozó példák a találmány szerinti vegyületek bemutatására szolgálnak. A példákban megadott olvadáspontértékek korrigálatlanok. 1. példa N-3-dimetil-benzo[b]tiofén-2-szulfonamid 300 ml kloroformban feloldunk 20,0 g (125,1 mmól) 3-metil-benzo[b]tiofént, az oldathoz cseppenként hozzáadunk 22,4 ml (39,6 g, 337,9 mmól) klór-szulfonsavat -5 'C-on. A reakcióelegyet 3 órán keresztül keverjük 0 °C-on és száraz metil-amin-gázt buborékoltatunk bele 0 'C-on 3 órán át. A reakcióelegyet lassan szobahőmérsékletre melegítjük és utána egy éjszakán át keverjük. Az elegyet etil-acetáttal felhígítjuk, majd híg sósavval és vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban besűrítjük, így egy olajat kapunk. Ezt az olajat szilikagélen kromatografáljuk, etil-acetátmetilén-klorid 1:39 térfogatarányú elegyével eluáljuk, így a címbeli vegyület 5,0 g-ját (15%) nyerjük. Éterhexán eleggyel triturálva analitikailag tiszta vegyületet kapunk, op.: 124-127 "C; MS: m/e 241 (m+, 21), 176 (13), 162 (24), 146 (100); •H-NMR (CDCIj): 8 7,85 (m, 2H), 7,50 (m, 2H), 4,64 (m, 1H), 2,80 (d, 3H), 2,72 (s, 3H); IR (KBr): 3298 cm4. Elemanalízis-adatok a C10H11NO2S2 képletre: Számított C 49,77%; H 4,59%; N 5,80%; Mért C 49,66%; H 4,52%; N 5,68%. 2. példa 2-[(metil-amino)-szulfonil]-benzo[b]tiofén-3--ecetsav 75 ml száraz tetrahidrofuránban feloldunk 1,0 g (4,15 mmól) N-3-dimetiI-benzo[b]tiofén-2-sulfonamidot. Az oldathoz 0 *C-on hozzáadunk 4,6 ml (9,13 mmól) 2,0 mólos, hexánban oldott n-butil-lítiumot. A reakcióelegyet 30 percig keverjük 0 *C-on, 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
