203754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, kondenzált diazepinonok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 754 B 2 tartalmazó gyógyszereknek a pupillanyílásra, a könny-, nyál- és gyomorsav-elválasztásra gyakorolt nemkívánatos hatásai között, az anyagok terápiás alkalmazásánál igen nagy jelentőségű. Az alábbi kísérletek igazolják, hogy a találmány szerint előállított vegyületek ilyen vonatkozásban meglepően előnyös összefüggéseket mutatnak. Kötési tanulmányok muszkarinos receptorokon: A. Az IC ^-értékek meghatározása in vitro A szerveket 180-220 g testömegű hím Sprague- Dawley patkányok szolgáltatták. A szív, a szubmandibuláris és a nagyagykéreg eltávolítása után minden további műveletet jéghideg Hepes-HCl-pufferban (pH-7,4; 100 mmólos NaCl, 10 mmólos MgCh) végeztünk. Az egész szívet ollóval felaprítottuk. Végül valamennyi szervet egy edényben homogenizáltuk. A kötési teszthez a szervhomogenizátumokat a következőképpen hígítottuk: az egész szívet 1:400 a nagy agy kérget 1:3000 a szubmandibulárist 1:400. A szervhomogenizátumok inkubálását meghatározott radioligandum-koncentráció és a nem radioatyív kísérleti anyagok koncentrációsorozata mellett 30 “C- on Eppendorf centrifugacsövekben végeztük. Az inkubálási idő 45 perc volt. Radioligandumként 0,3 nmólos 3H-N-metil-szkopolamint (3H-NMS) használtunk. Az inkubálást jéghideg puffer hozzáadásával és ezt követő vákuumszűréssel fejeztük be. A szűrőt hideg puffénál leöblítettük és radioaktivitását meghatároztuk. Ez a 3HNMS specifikus és nem-specifikus kötésének összegét jelenti. A nem-specifikus kötés arányát úgy definiáltuk, mint azt a radioaktivitást, amely 1 pmólos kinuklidinbe nzilát jelenlétében megkötődik. A meghatározásokat mindig négyszer végeztük el. A nem jelzett kísérleti anyagok ICso-értékeit grafikusan határoztuk meg. Ezek a kísérleti vegyületek azon koncentrációit jelentik, amelyeknél a 3H-NMS specifikus kötése a muszkarinos receptorokon a különböző szerekben 50%-ban gátolt Az eredményeket az 1. táblázat szemlélteti. B. Az antimuszkarinos hatás funkcionális szelektivitásának vizsgálata Az antimuszkarinos tulajdonságú anyagok gátolják a külső eredetű agonisták vagy az acetilkolin hatásait, mely utóbbi kolinerg idegvégződésekből szabadul fel. A következőkben eljárásokat ismertetünk, amelyek kardioszelektív antimuszkarinikumok meghatározására alkalmasak. „In vivő" eljárások Az. alkalmazott eljárások célja az antimuszkarinos hatás szelektivitásának a megállapítása. Azokat a vegyületeket, amelyeket az in vitro kísérletek alapján kiválasztottunk, megvizsgáltuk: 1. Mi/Mj-szelektivitásra patkányokban, 2. nyálelválasztő hatás gátlására patkányokban, és 3. az acetilkolin hatásának gátlására tengerimalacok hólyagjára, hörgőire és szívfrekvenciájára. 1. M^Mszelektivitás patkányokban Az alkalmazott módszert Hammer és Giachetti ismertette [Life Science 31,2991-2998 (1982)]. Öt perccel azután, hogy a kísérleti anyagot növekvő dózisokban intravénásán beadtuk, a jobb vagust elektromosan stimuláltuk (frekvencia: 25 Hz; pulzustávolság 2 ms, a stimulálás ideje: 30 sec; voltszám: szupramaximális) vagy hím THOM-patkányokba intravénásán 0,3 mg/kg McN-A- 343-at injekcióztunk. A vagus stimulálásával előidézett bradikardiát és az McN-A-343 által okozott vérnyomásemelkedést meghatároztuk. Az anyagoknak azt a dózisát, amely a vagális bradikardiát (M2) vagy a vérnyomásemelkedést (Mi) 50%-kal csökkentette, grafikusan állapítottuk meg. Az eredményeket a H. táblázat szemlélteti. 2. Nyálelválasztást gátló hatás patkányokba Lavy és Mulder eljárása szerint [Arch. Int. Pharmacodyn. 178, 437-445 (1969)] 1,2 g/kg metánnal narkotizált hím THOM-patkányoknak a kísérleti anyagot növekvő dózisban intravénásán beadtuk. A nyálelválasztást 2 mg/kg pilokarpin s.c. beadásával idéztük elő. A nyálat szűrőpapírral felfogtuk, és az általa elfoglalt felületet 5 percenként planimetriásan meghatároztuk. Az anyagnak azt a dózisát, amely a nyáltérfogatot 50%-kal csökkentette, grafikusan állapítottuk meg. Az eredményeket a II. táblázat szemlélteti. 3. Az acetilkolin-hatásnak gátlása tengerimalacok hólyagjára, hörgőire és szívfrekvenciájára Narkotizált tengerimalacoknak 5 perccel a kísérleti anyag beadása után 10 p/kg acetilkolint adtunk be intravénás és egyidejűleg intraartériás injekcióban. Emellett a szívfrekvenciát az EKG-nak a test felületéről történő elvezetésével, a kilélegzési ellenállást Konzett-Rössler szerint és a feltárt húgyhólyag kontrakcióját közvetlenül regisztráltuk. Az acetilkolin-hatás gátlására a vizsgált szervekben dózis/hatás- görbéket vettünk fel, és ezekből a -logED»-értékeket meghatároztuk. Az eredményeket a ül. táblázat szemlélteti. Az előzőekben leírtak szerint például a következő vegyületeket vizsgáltuk meg: A ll-(4-{3-[(dietil-amino)-metil]-4-morfolinil}-l-oxo-butil)-5,ll-dihidro-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on; B ll-(4-{2-[(dietil-amino)-metil]-l-piperidinil}-l-oxo-butil)-5,11 -dihidro-9-metil-6H-pirido[2-3-b][l,4]benzodiazepin-6-on; C 5,11 -dihidro-11 -(4- (2-[( 1 -pirrolidinil)-metil]-1 -piperidinil >- l-oxo-butil)-6H-pirido[2,3-b][ 1,4]benzodiazepin-6-on; és mint összehasonlító anyagot: D 1 l-({2-[(dietil-amino)-metil]-l-piperidinil}-acetil)-5-11 -dihidro-6H-pirido[2,3 -b] [ 1,4]benzodiazepin-6-on (lásd: 4 550 107 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást), E 5,11-dihidro-11 -[(4-metil-1 -piperazinil)-acetil]-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on (lásd a 3 660 380 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) és F atropin. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
