203751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-izokinolin- és imidazo-tieno-piridin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 751 B 2 san vagy parenterálisan alkalmazhatók. Orális be­adásra szolgáló dózisnál 0,1-10 mg/kg, előnyösen 0,2- 0,5 mg/kg hatóanyag dózist, parenterális beadásra 0,01-0,5 mg/kg, előnyösen 0,05-0,2 mg/kg dózist ja­vasolunk. Az új vegyületek a találmány szerint többféle eljá­rással előállíthatók, amelyeket az alábbiakban ismer­tetünk. ”A" eljárás Egy (V) általános képlett! vegyületet — a képletben Ar szubsztituálatlan vagy egyszeresen vagy töbszőrö­­sen szubsztituált fenilcsoport vagy szubsztituálatlan vagy egyszeresen vagy többszörösen szubsztituált tie­­nocsoport, azzal a feltétellel, hogy a fenil- vagy tieno­­csoportnak az oldallácnhoz kapcsolódó szénatomjával szomszédos egyik -CH= csoportja szubsztituálatlan, és emellett a szubsztituens vagy a szubsztituensek 1-3 szénatomos alkoxi-, hidroxi- vagy metilszulfonil-oxi­­csoportok és R a fenti jelentésű — megfelelő konden­zálószer jelenlétében ciklozálunk. Kondenzálószerként megfelelnek a Lewis-savak, így például a foszfor-triklorid-oxid, foszfor-pentaklo­­rid, óntetraklorid, de a szervetlen savak is, így a poli­­foszforsavak, sziloxán-polifoszforsav-keverékek vagy a foszfor-pentoxid metánszulfonsavas oldatai. Ezeket általában feleslegben alkalmazzuk. Előnyös konden­zálószerek a foszfor-triklorid-oxid, polifoszforsavak és metánszulfonsav/foszfor-pentoxid keverékek, ame­lyekben a foszfor-pentoxid körülbelül 10 tömeg%. A ciklizálást oldószer jelenlétében vagy anélkül vé­gezhetjük. Valamennyi iners oldószer megfelel, amennyiben megfelelő oldhatósággal rendelkezik a reakciópartnerekre és elég magas forráspontú. Ilyenek például a benzol, alkil-benzolok, kloroform, metilén­­diklorid és acetonitril. Kívánt esetben a kondenzálószert, például foszfor­­triklorid-oxidot, polifoszforsavat vagy metánszulfon­­sav/foszfor-pentoxid keveréket használhatjuk oldó­szerként. A reakciót tág hőmérséklettartományban, előnyö­sen körülbelül az oldószer forrási hőmérsékletéig vég­zett melegítéssel vagy hevítéssel végezhetjük. B eljáráslépés Olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R jelentése egy -NRjR2 csoport, egy, az „A” eljárással kapott (VI) általános képletű vegyületet vagy ennek egy 1-5 szénatomos alkil-észte­­rét vagy egy aktivált származékát egy (VII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A (VI) általános képletű vegyület megfelelő aktivált származékai például a savhalogenidek, savazidok vagy például aromás vagy alifás karbonsavakkal, alkil­­szénsavakkal vagy dialkil-foszforsavakkal, stb. képe­zett vegyes anhidridek, továbbá például imidazollal, 4-szubsztituált-imidazollal, dimetil-pirazollal, tria­­zollal vagy tetrazollal képezett savamidok vagy akti­vált észterek, például cianometil-, metoxi-metil-, vi­­nil-, propargil- vagy p-nitro-fenil-észterek vagy példá­ul dimetil-hidroxil-aminnal, 1-hidroxi-szukcinimid­­del, diciklohexil-karbamiddal képezett észterek. Elő­nyösek az aktív imidazolok, valamint az 1-5 szénato­mos alkil-észterek. Az amidképzést általában iners oldószerben, így dioxánban, acetonitrilben, dimetil-formamidban vagy egy vagy több oldószer keverékében, adott esetben sa­velvonószerként szerves vagy szervetlen bázis jelenlé­tében végezzük. Úgy is eljárhatunk, hogy a reakciót oldószer nélkül, az amin feleslegével végezzük. A reakcióhőmérséklet az alkalmazott kiindulási anyagoktól függően tág határok között változhat és körülbelül 0 “C és a reakciókeverék forráspontja kö­zött van. A fent ismertetett reakciók végtermékei bázisok, és ezek a szokásos eljárásokkal szervetlen vagy szerves savakkal tetszés szerinti, fiziológiásán elfogadható sa­­vaddíciós sókká alakíthatók. A sóképzéshez alkalmas savak például a sósav, hid­­rogén-bromid, kénsav, foszforsav, salétromsav, ecet­sav, propionsav, vajsav, oxálsav, malonsav, borostyán­kősav, maleinsav, fumársav, tejsav, borkősav, citrom­sav, almasav, benzoesav, fahéjsav, aszkorbinsav, me­­tánszulfonsav stb. Az (V) általános képletű kiindulási vegyületek rész­ben újak. Ezeket úgy állítjuk elő, hogy egy N-acil-ami­­no-malonsav egy megfelelő reakcióképes származékát egy megfelelő aminnal reagáltatunk vagy pedig elő­ször előállítjuk a megfelelő N-acil-amino-malonsav egy monoamidját és ezt mint olyant vagy miközben ezt mégegyszer aktív formává alakítjuk, egy további aminnal egy (V) általános képletű diamiddá alakítjuk. Az (V) általános képletű N-acil-malonsav-szárma­­zékok előállításához ugyanazok az eljárások alkal­mazhatók, mint amelyeket az (I) általános képletű kar­­boxamidok előállítására a fentiekben leírtunk. Előnyös itt az aktív imidazolokkal végzett módszer is. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját köze­lebbről a példák szemléltetik. 1. példa 5.6- Dihidro-8,9-dimetoxi-3-metil-imidazo[5,1 -a]izokinolin-l-karbonsav-etil-észter-hidroklorid 100 g 100 'C-ra előre felmelegített metánszulfon­­sav/foszfor-pentoxid 100:10 arányú keverékéhez ke­verés közben 50 g 2-(3,4-dimetoxi-fenil)-etil-amino­­karbonil-N-acetil-glicin-etil-észtert adunk, és az ele­­gyet körülbelül 30 percig körülbelül 120 °C-on állni hagyjuk. A reakció befejeződése után a reakciókeve­réket jégre öntjük, majd nátrium-karbonát-oldattal semlegesítjük, metilén-dikloriddal extraháljuk, víz­mentes nátrium-szulfáton szárítjuk, körülbelül 50 mi­re koncentráljuk, a koncentrátumhoz etanolos sósavat adunk és dietil-éter hozzáadásával a hidrokloridot ki­csapjuk. A termék olvadáspontja 214 *C. Kitermelés: 38,2 g (85%). 2. példa 5.6- Dihidro-8,9-dimetoxi--metil-imidazo[5,l-a]izokinolin-l-karbonsav-hidroklorid 25,9 g 5,6-dihidro-8,9-dimetoxi-3-metil-imida-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents