203726. lajstromszámú szabadalom • 2-anilino-cianopiridineket hatóanyagként tartalmazó gombaölő készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

1 HU 203 726 B 2 A találmány tárgyát új, értékes 2-anüino-ciano-piri­­dinszármazékok előállítására szolgáló eljárás, vala­mint olyan gombaölő készítmények képezik, amelyek hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazzák. Ismert, hogy a 2-anilino-piridinszármazékok, pél­dául a 2-[2,4-dinitro-6-(trifluor-metü)-anilino]-5- (trifluor-metil)-piridin (EP-A 31 257 szabadalmi le­írás) jó gombaölő hatással rendelkeznek, azonban ki­sebb mennyiségben vagy koncentrációban használva hatásuknem mindig kielégítő. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű 2-anilino-ciano-piridin-származékok és növé­nyeket nem károsító kationokkal képezett sóik kiváló gombaölő hatást mutatnak amellett, hogy növényká­rosító hatásuk elenyésző. Az (I) általános képletben X halogénatom, ciano-, 1-4 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxi­­csoport, m 1, 2 vagy 3 lehet; ha m egynél nagyobb, úgy X jelenthet azonos vagy különböző csoportokat; R1 hidrogénatom vagy halogénatom, R2 halogénatom, nitro-, ciano-, 1-6 szénatomos al­kil-, 1-4 szénatomos alkilszulfonil-, trihalogén-metü­­csoport vagy -COOR5 általános képletű csoport; R3 hidrogénatom, halogénatom, nitro- vagy triha­­logén-metilcsoport, R4 hidrogénatom vagy fenil-szulfonücsoport, R51-4 szénatomos alkilcsoport. Alkilcsoportként a megadott szénatomszámokon belül egyenes vagy elágazó szénláncú csoportok szere­pelhetnek, mint amilyenek a metil-, etil-, propil-, izo­­propil-, butil-, szek-butil-, terc-butü-, pentü-vagy he­­xilcsoport. A halogénatom fluor-, klór-, bróm vagy jódatom lehet. Cikloalkilcsoportként ciklopropü-, ciklobutü-, cik­­lopentil- vagy ciklohexilcsoport jöhet szóba. Az (I) általános képletű vegyületek sói lehetnek nát­rium-, kálium-, magnézium-, vas- vagy ammónium­­sók, ahol az ammónium-ion egyszeresen vagy többszö­rösen szubsztituálva lehet alkü-, hidroxi-alkil- és/vagy arilcsoporttal. Az alkilcsoportok 1-4 szénatomosak, az arilcsoport pedig fenil- vagy benzilcsoport lehet, így például a kation lehet diizopropü-, tetrametil-, tetra­­butil-, trimetil-benzil- vagy trimetü-(2-hidroxi-etü)­­ammónium-ion vagy lehet például N,N-dimetü-anili­­nium-ion. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyekben R4 jelentése hidrogénatom, például úgy állít­hatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű ciano-piri­­dinszármazékot — ahol X és m jelentése megegyezik az (I) általános képletnél megadottakkal — (ül) általá­nos képletű vegyületekkel — ahol R1, R2 és R3 jelen­tései megegyeznek az (I) általános képletnél megadot­takkal — reagálta tunk önmagukban vagy valamilyen oldószerben vagy hígítószerben, adott esetben egy szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében, -20 *C és 200 *C közötti hőmérsékleten. A (II) és (EH) általános képletű vegyületek esetében Y és Z jelentése amino­­csoport vagy halogénatom lehet, de egymástól külön­bözőek. A reakció során hidrogén-halogenid szabadul fel. Ezért előnyös savmegkötő anyagok, illetve bázisok használata. Bázisként, illetve savmegkötő anyagként szerves vagy szervetlen vegyületeket, például alkáli-, vagy al­­káliföldfém-hidroxidokat (például lítium-, nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxidot), -oxidokat (például nátrium-, lítium-, kalcium-, vagy magnézium-oxidot), -hidrideket (például lítium-, nátrium-, kálium-, kalci­­um-hidridet), -amidokat (például lítium-, nátrium­vagy kálium-amidot), -karbonátokat (például lítium-, nátrium- vagy kálium-karbonátot), -hidrogén-karbo­nátokat (például nátrium-hidrogén-karbonátot), fém­­alkileket (például butil-lítiumot, metil-lítiumot vagy metil-magnézium-kloridot), 1-5 szénatomos alkoho­­látokat (például nátrium-metüátot, nátrium-etilátot, kálium-etüátot, kálium-terc-butüátot vagy mgnézi­­um-dimetüátot), aminokat, különösen tercier amino­­kat (például trimetil-amint, trietü-amint, diizopropil­­etü-amint vagy N-metü-piperidint), piridint, szubszti­­tuált piridinszármazékokat (például kolüdint, lutidint vagy 4-dimetü-amino-piridint) vagy biciklikus ami­nokat használhatunk. A reakciót inert oldó- vagy hígítószerek jelenlété­ben végezhetjük, amelyek lehetnek alifás vagy aromás szénhidrogének (például toluol-, xilol, ciklohexan vagy petroléter), halogénezett szénhidrogének (például klór-benzol, metilén-diklorid vagy kloroform), éterek vagy éter-típusú vegyületek (például dietil-éter, diizo­­propil-éter vagy terc-butü-metü-éter, anizol, dioxán, tetrahidrofurán), nitrilek (például acetonitril vagy propionitril), N,N-dialkü-amidok (például dimetil­­amid), dimetil-szulfoxid, ketonok (például aceton, dietü-keton vagy metü-etü-keton), alkoholok (például metanol, etanol, propanol, izopropanol, butanol, külö­nösen terc-butanol), illetve ezen oldószerek keverékei. A reakció hőmérséklete széles határok között vál­tozhat. Az X, R1, R2, R3 és R4 szubsztituensek mi­lyenségétől és m értékétől függően előnyösen -30 *C és 200 °C, illetve az oldószerek vagy oldószer-keverékek forráspontjai közötti hőmérsékleten dolgozunk. Adott esetben előnyös lehet a reakciót védőgáz-at­moszférában és/vagy vízmentes oldószerben végezni. Védőgázként bármilyen közömbös gázt, például héliu­mot vagy argont, előnyösen nitrogént használhatunk. A kiindulási vegyületek kereskedelemben beszerez­hetők, illetve ismert módszerekkel vagy ismert mód­szerek analógiájára előállíthatok. A 2-amino- vagy 2- halogén-ciano-piridinek előállítását a DE-A 31 03 065 és DE-A 25 28 459 szabadalmi leírások tárgyal­ják. A még le nem írt 2-amino- vagy 2-halogén-ciano­­piridinek előállítása ismert szintézis-módszerekkel, a megfelelő 2-hidroxi-piridinszármazékokból az [A] re­akció-vázlat, míg a szubsztituált piridin-karbonsav­­származékokból a [B] reakcióvázlat szerint valósítha­tó meg. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyek esetében R4 jelentése hidrogénatomtól eltérő, például úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan (I) általános képletű ciano-piridinszármazékot, amelyben R4 je­lentése hidrogénatom, X, m, R1, R2, R3 jelentései pe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents