203696. lajstromszámú szabadalom • Faapríték készítő gép
1 HU 203 696 B 2 A találmány faapríték készítő gépre vonatkozik. A faaprítékot évtizedek óta széles körben használják tüzelőanyagként, mivel egyrészt jók a tüzeléstechnikai tulajdonságai, másrészt a korábban veszendőbe ment hulladékok hasznosítását teszi lehetővé. Kezdetben a faaprítékot elsősorban ipari célú tüzelésre használták, ma már azonban előtérbe került energiatermelés céljára szolgáló apríték előállítása is. Jelenleg ismert faapríték készítő gépek hátránya, hogy csak meghatározott méretű hulladék feldolgozására alkalmasak. Nem áll a felhasználók rendelkezésére például olyan faapríték készítő gép, amellyel a mezőgazdaságban igen nagy tömegben keletkező szőlővenyige és gyümölcsfa nyesedék aprítékká lenne feldarabolható. A hosszúkás, vékony szálakból álló nyersanyag ugyanis a dobos aprítékkészítő gépek aprítódobjában kialakított átmeneti aprítéktároló csatornákba elvágatlanul beékelődik, ott az aprítatlan venyige-, illetve faágdarabok felhalmozódnak, a tárolócsatornákat eltömik, és a gép működésében üzemzavarok következnek be, rendeltetésszerű, folyamatos üzeme nem biztosítható. A találmány feladata, hogy olyan, aprítódobos faapríték készítő gépet szolgáltasson, amely biztonsággal, üzemzavarok nélkül és termelékenyen képes hosszúkás, vékony anyagok, például szőlővenyige és gyümölcsfanyesedék faaprítékká történő feldolgozására is. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben az aprítódobban hosszirányban húzódó átmeneti aprítéktároló csatornákat keresztirányú, élükkel kifelé néző késekkel egymástól különálló terekre (cellákra) osztjuk, teljes biztonsággal kiküszöbölhetjük a vékony, hosszúkás aprítandó nyersanyagoknak e csatornákba való befeszülését - hiszen gyakorlatilag magukat a csatornákat szüntetjük meg -, és ily módon elháríthatjuk az ez okból bekövetkezhető üzemzavarok veszélyét. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan faapríték készítő gép segítségével oldottuk meg, amelynek hengeres házban, annak belső felületétől távközzel elhelyezkedő forgatható aprítódobja, a ház falában kialakított, az aprítandó anyag bevezetésére szolgáló betápláló nyílása, a házból kitorkolló, az apríték kivezetésére szolgáló csatornája, a betápláló nyíláshoz csatlakozó adagolóvályúja, e felett, a betáplálónyílás előtt elrendezett, forgatható és fel-le mozgatható behúzóhengere van; az aprítódob aprítókéssel vagy -késekkel rendelkezik, és az adagolóvályú és ház kapcsolódásának a környezetében álló helyzetű vágókés van rögzítve, és a hengeres aprítódobban, annak a geometriai forgástengelyével párhuzamosan húzódó átmeneti aprítéktároló tér vagy terek van(nak) kialakítva, és amely gépre az jellemző, hogy az átmeneti aprítéktároló teret vagy tereket egymástól kifelé néző késekkel elválasztott cellák alkotják. A gép egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a cellasor által alkotott átmeneti aprítéktároló tér vagy terek az aprítódob forgásirányát tekintve közvetlenül az aprítókés(ek) előtt van(nak) kialakítva. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a kések oldalirányban hézagmentesen választják el egymástól a szomszédos cellákat. Végül előnyös az a kiviteli példa is, amely szerint az aprítókés(ek) és a cellákat elválasztó kések élei egy vonalba esnek. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertejük részletesen, amelyek a gép egy előnyös kiviteli példáját és néhány szerkezeti részletmegoldását tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a gép az aprítódob forgástengelyére merőleges függőleges metszetben látható; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt P nyíl irányából tekintett nagyobb méretarányú nézet; a 3. ábrán egy csatomamegosztó kést oldalnézetben tüntettünk fel; a 4. ábra a 3. ábra szerinti kés elölnézete. Az 1. ábra szerinti faapríték készítő gépnek fekvőhenger alakú, hosszúkás üreges 7 aprítódobja van, amelynek 9 tengelye (nem ábrázolt) hajtóműhöz van csatlakoztatva. A 7 aprítódob geometriai forgástengelyét X hivatkozási betűvel jelöltük. A 7 aprítódob ugyancsak hengeres 4 házban van elhelyezve, amelynek belső felülete és a 7 aprítódob külső felülete között a szélességű 10 rés van. Az a szélességű rész az aprítéknak a házon belüli továbbítására szolgál. A 4 ház falában hosszirányában végighúzódó 5 betáplálónyílás van kialakítva, amelyhez - önmagában ismert módon -1 adagolóvályú csatlakozik. Az 1 adagolóvályú felett, az 5 betáplálónyílás előtt fogazott 2 behúzóhenger van elhelyezve, amely a 2a tengely révén az u>2 nyíllal jelölt irányban forgatható (ez a tengely - nem ábrázolt - hajtóművel van összekapcsolva), és a c kettős nyílnak megfelelően függőleges értelemben fel-le mozgatható, vagyis a 2 behúzóhenger külső palástfelülete és az 1 adagolóvályú közötti távolság üzem közben annak megfelelően változik, ahogy a betáplált aprítandó anyagnyaláb mérete azt szükségessé teszi. Más szóval - ugyancsak önmagában ismert módon - a 2 adagolóhengert a betáplált anyagnyaláb mozgatja fel-le. A 2 adagolóhenger fogait 15, védőburkolatát pedig 16 hivatkozási számmal jelöltük az 1. ábrán. A 4 ház és a 16 védőburkolat közötti rést az aprítandó anyag visszahordásának a meggátlására szolgáló 3 billenőnyelv zárja le. Az 1 vályú és a 4 ház illeszkedési helyénél az X forgástengellyel párhuzamosan, a 7 aprítódob hosszirányában húzódó álló helyzetű 6 vágókés van beépítve, amelynek helyzete a 17,18 csavarok segítségével állítható. A 7 aprítódobhoz azzal együtt forgó két 8 aprítókés van rögzítve, amelyek a dob teljes hosszában végighúzódnak. Ezeknek a 8 aprítókéseknek is állítható a helyzete - például a késélek b távolsága a 4 ház belső felületétől - a 19,20 és 21 csavarok segítségével. Megjegyezzük, hogy egy 8 aprítókést az 1. ábrán szaggatott vonalakkal abban a működési helyzetében is feltüntettünk, amikor az éle éppen találkozik az álló helyzetű 6 vágókés élével; ez az állapot tehát a 7 aprítódob minden teljes körülfordulása során kétszer következik be. A 7 aprítódob to t nyíllal jelölt forgásirányát tekintve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
