203653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenyérhez hasonló ízanyagot tartalmazó vízoldható extraktum előállítására és kapcsolási elrendezés az eljárás megvalósítására

1 HU 203 653 B 2 mot és koncentrátumot kapunk. A két extrakciós fo­kozatban kinyert extraktumot, desztülátumot és kon­­cetrátumot egymással összekeverjük, például olyan arányban, ahogyan ezeket az eljárással megkapjuk, majd megfelelő módon szárítjuk. Ily módon vízoldha­tó, világos színű port állítunk elő, amely jellegzetes ke­nyérhez hasonló ízanyagot tartalmaz. Ezzel a második fokozattal nagyobb kitermelést ér­hetünk el és a végtermék több ízanyagot tartalmaz. Az ízanyagkinyerés első fokozatában a kitermelés 60- 65%, a második fokozatban40-45%. Az összki termelés 80-85% (az értékeket az eljárásban alkalmazott kenyér szárazanyagtartalmára vonatkoztatva adjuk meg). Az eljárást iszapos extrakció nélkül is elvégezhet­jük. Az ilyen eljárás nem előnyös, mivel az ízanyagki­­termelés nem kielégítő. Jelen találmányunk tárgya továbbá az eljárás le­folytatásához alkalmas kapcsolási elrendezés. A kap­csolási elrendezés csővezetékekkel összekötött egysé­gekből áll oly módon, hogy a péptartály és a desztUláló kolonna közé kapcsolódik a gőzfúvókás hevítővei és nyomásfenntartó szeleppel ellátott iszapoló reaktor, a desztilláló kolonna páraoldali kimenetéhez kondenzá­toron keresztül a keverőberendezés, a maradékoldali kimenetéhez a szeparátor kapcsolódik, amely a bepár­­lóval van összekötve, ehhez a keverő-, majd a szárító­­berendezés kapcsolódik, kívánt esetben a bepárló pá­raoldali kimenetéhez kondenzátoron keresztül reverz ozmózisos rendszer kapcsolódik, amelynek a kimene­te a keverőberendezéssel, a szeparátor maradékoldali kimenete a péptartállyal van összekötve. A kenyér aprítására például darálót alkalmazunk, és így a kenyeret az enzimes kezeléshez előkészítjük. A péptárolóba helyezett pumpával a pépet az isza­poló reaktorba juttatjuk. A hevítésre előnyösen gőzfúvókát és a nyomás fenntartására előnyösen szelepet alkalmazunk. Az egyik megoldás szerint a berendezésben a bepár­ló és a keverő között reverz ozmózis kolonna található. Akeverő előnyösen keverőlapát és a szárítás porlaszt­va szárítással vagy fagyasztva szárítással történik. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés előnyös változatát az 1. ábrán vázlatosan megadtuk. A rajzon található jelölések felhasználásával ismertetjük a be­rendezés működését: A kenyeret 1 darálóban felaprítjuk, majd egy 3 ke­verővei felszerelt 2 péptartályban vízzel összekever­jük. Ugyanebben a tartályban lezajlik az enzimes ke­zelés, majd a pépet 4 pumpával egy 5 iszapoló reaktor­ba juttatjuk. A pépet az 5 iszapoló reaktorba lépéskor a 6 gőzfúvókás kerítőn keresztül beáramló gőzzel fel­­hevítjük. A nyomást egy 7 szeleppel fenntartjuk, így a termék a berendezésen egyenletesen keresztüláramlik és így az 5 iszapoló reaktorban is egy meghatározott nyomást biztosítunk. A pép hőmérsékletének szabályozására szolgáló 8 hőcserélő berendezés biztosítja, hogy a pép a 9 desztU­láló kolonnába 95-98 ®C hőmérsékleten lépjen be. A vízgőzt a 1 Ogőzfú vékából ellenáram ban bevezet­jük a kolonnába. A desztillátum all kondenzátorban lecsapódik és közvetlenül a 32 keverő-berendezésbe folyik. A vizes fázis 12csővezetéken juta 13 szepará­torba, amelyet 15 motor hajt és amelyben az oldhatat­lan szilárd anyagok az extraktumból elkülönülnek. A 13 szeparátor 14 maradékoldali kivezetésén a kapott 14 maradékot visszavezetjük a 2 péptartályba, vízzel ismét összekeverjük és másodszor is keresztülhajtjuk a berendezésen. A szeparált extraktum 16 csővezetéken jut a 17 be­­párlóba. Ez a berendezés két 21,22 kolonnából és 18, 19 szivattyúból áll, és a töményített extraktum 23 cső­vezetéken keresztül a 32 keverőberendezésbe jut, ahol a desztillátummal összekeveredik. A 17. bepárlóból a gőzt 20 szivattyúval továbbítjuk és miután a 25 kon­denzátorban lecsapódott, 26 szivattyúval a 24 reverz ozmózis rendszerbe szállítjuk. Az így kapott koncent­­rátum 27 szelepen továbbhalad és így a 32 keverőbe­rendezésben a töményített extraktummal és a desztU- látummal keveredik. Az összekevert anyagot 31 cső­vezetéken 28 szivattyúval a 29 szárítóberendezésbe, előnyösen porlasztva szárító vagy fagyasztva szárító berendezésbe juttatjuk, ahol a termék megszárad. A találmány szerb ti vízoldható extraktumot a torony 30 legalsó részén kapjuk meg. A találmány szerinti extraktum előállítására a kő­vetkező gyakorlati példát adjuk meg. A %-os adatok tömeg%-ot jelentenek. 7. példa A következő anyagokból hagyományos módon ke­nyértésztát készítünk, víz 42% rozsliszt (1150 típus) 26% búzaliszt (1050 típus) 26% sütőélesztő 1,5% só 1,5% tejsav 1% malátaliszt 1% szegfűszeg, fahéj, kömény (kb. egyforma arányban) 1% A1150 típusú rozsliszt 1,15% hamut, az 1050 típu­sú pedig 1,05% hamut tartalmaz. Ezeket az anyagokat a kenyérgyártásban hagyomá­nyos eljárással összekeverjük, erősen dagasztjuk (10 perc). A tésztát 45 percig pihenni hagyjuk, dagasztjuk, formázzuk és kb. 35 percig ismét pihenni hagyjuk. A pihenési időben az élesztő a C02 fejlődés miatt fella­zítja a tésztát és így kialakul a kenyérbélszerkezet. Az első pihenési idő után a tésztát formázzuk. Elő­nyösen a tésztát vékony, lapos ~0,5 cm vastag tésztává formázzuk és így igen száraz, erős ízanyagot tartalma­zó terméket állítunk elő. A kenyérsütési eljárás körülményeit úgy választjuk meg, hogy igen vékony kenyérbél alakuljon ki. Ezért a sütést magas hőmérsékleten (235 °C; 27 perc) kezdjük, majd a vége felé a hőmérsékletet csökkentjük (175 °C; 35 perc). Ezután 45 kg kenyeret apróra feldarabolunk és 180 liter 95 °C hőmérsékletű vízzel összekeverjük. A keletkező péphez 75 °C hőmérsékleten 0,04% a-ami­­lázt és 0,1% ß-glükanäzt (gyártó: Nuo Industries, Dá­5 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents