203583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakteriális fertőzések ellen védő emberi monoklonális antitest-készítmények és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 203583B tét tartalmaz. Intravénás infúzióhoz való tipikus kompozíciót lehet készíteni, amely 250 ml steril Ringer-oldatot és 150 mg monoklonális antitestet tartalmaz. Megfelelő oldószerek potenciálisan beadható kompozíciók előállítására ismeretesek azok számára, akik a szakterületen jártasak, és ilyen módszerek részletesen le vannak írva pl. a Remington’s Pharmaceutical Science című kiadványban (15. kiadás, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania /1980/), amely kiadvány ebbe a bejelentésbe referenciaként van beépítve. A jelen találmány szerinti monoklonális antitesteket lehet liofilezni tároláshoz, és helyreállítani megfelelő hordozóban felhasználás előtt. Ez a technika hatásosnak mutatkozott hagyományos immunglobulinokkal, és a szakterületen ismert liofüezési és helyreállítási technikákat lehet alkalmazni. Azok, akik a szakterületen jártasak, méltányolni tudják, hogy a liofilezés és a helyreállítás az antitest-aktivitás különböző mértékű csökkenéséhez vezethet (pl. hagyományos immunglobulinoknál az IgM antitestek nagyobb aktivitás-veszteségre hajlamosak, mint az IgG antitestek), és a felhasználási szinteket lehet beállítani ennek kiegyenlítésére. A jelen humán monoklonális antitesteket vagy „koktél”-jaikat tartalmazó kompozíciókat bakteriális fertőzések megelőző és/vagy gyógyító kezeléshez lehet beadni. Terápiás alkalmazásban a már fertőzött betegekbe a kompozíciókat olyan mennyiségben adjuk be, hogy elegendő legyen a gyógyuláshoz, vagy legalábbis részlegesen tartsa fel a fertőzést és komplikációit. Azt a mennyiséget, amely elegendő ennek teljesítésére, mint „terápiásán hatásos dózis”-! határozzuk meg. Az erre a célra hatásos mennyiség függ a fertőzés súlyosságától és a beteg saját immunrendszerének általános állapotától, de általában 1 -200 mg antitest/testsúly kg tartományban, 5-25 mg/kg-os adagokkal alkalmazhatók leginkább. Figyelembe kell venni, hogy a jelen találmány szerinti anyagokat általában súlyos betegségi állapotokban alkalmazzuk, vagyis életet fenyegető vagy potenciálisan életet fenyegető szituációkban, különösen bakterémiában és endotoxémiában. Ilyen esetekben, tekintettel az „extra” anyagok távollétére és az „idegen anyag” kiutasításának hiányára, amelyet a jelen találmány szerinti humán monoklonális antitestekkel értünk el, lehetséges és kívánatosnak tűnhet a kezelő orvos számára, hogy ezeknek az antitesteknek jelentős fölöslegét adja be. A megelőző alkalmazásokban a jelen antitestet vagy koktélját tartalmazó kompozíciókat olyan betegeknek adjuk be, akik még nincsenek megfertőzve a megfelelő baktériumokkal, abból a célból, hogy megnöveljük a beteg ellenállását az ilyen lehetséges fertőzésekkel szemben. Az üyen célra megfelelő mennyiséget „megelőzéshez hatásos adag”-ként határozzuk meg. Az üyen alkalmazásban a pontos mennyiség szintén függ a beteg egészségi állapotától és immunitásának általános szintjétől, de általában a 0,1-25 mg/kg tartományban, elsősorban 0,5- 2,5 mg/kg tartományban van. A kompozíciók egyszeri vagy többszörös beadását egyaránt meg lehet valósítani a kezelő orvos által kiválasztott dózisszintek és adagolási séma segítségével. Mindenesetre a gyógyászati kiszerelésnek a 11 jelen találmány szerinti antitesteknek olyan menynyiségét kell szolgáltatnia, amely elegendő a beteg hatásos kezeléséhez. A jelen találmány szerinti monoklonális antitestek in vitro felhasználásának is széles választéka található meg. így pl. a monoklonális antitesteket lehet alkalmazni baktérium-tipizálásra, speciális baktériumtörzsek vagy fragmenseik izolálására, vakcina készítésére és hasonlókra. Diagnosztikai célokra a monoklonális antitestek lehetnek jelzettek vagy nem jelzettek. Tipikusan a diagnosztikai vizsgálatok magukban foglalják egy komplex képződésének kimutatását, amely komplex a monoklonális antitesteknek az organizmus LPS-éhez kötődése révén jön létre. Amikor az antitestek jelzetlenek, az agglutinációs meghatározásban találnak alkalmazást. Ezen kívül a jelzetlen antitesteket lehet alkalmazni más, jelzett antitestekkel együtt (másodüt antitestek), amelyek reaktívak a monoklonális antitesttel, mint pl. humán immunglobulinokra fajlagos antitestek. Egy másik módszer szerint a monoklonális antitesteket közvetlenül lehet jelezni. Jelzések széles választékát lehet alkalmazni pl. radionuklidokat, fluoreszcens anyagokat, enzimeket, enzim-szubszlrátumokat, enzim-kofaktorokat, enzim-inhibitorokat, ligandumokat (főleg hapténeket) stb. Immuno-assayk számos típusa áll rendelkezésre, az assay-k közül néhányat az alábbi helyeken írnak le: 3 817 827; 3 850 752; 3 901 654; 3 935 074; 3 984 533; 3996 345; 4 034 074 és 409 887 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentések; mindezek referenciaként vannak beépítve a jelen bejelentésbe. Általában a jelen találmány szerinti monoklonális antitesteket enzimes immuno-assay-kban alkalmazzuk, ahol a szóban forgó antitestek, vagy egy másik fajhoz tartozó második antitestek enzimhez vannak kon jugálva. Amikor egy mintát, mint pl. emberi vért vagy lizátumát, amely egy bizonyos nemzetség vagy szerotípus egy vagy több baktériumát tartalmazza, a szóban forgó antitestekkel egyesítjük, kötődés alakul ki az antitestek és a kiválasztott epitópokat mutató molekulákközött. Az üyen sejteket azután el lehet különíteni a nem kötött reagensektől, és egy második (eznzimmel jelzett) antitestet hozzáadni. Ezek után a sejtekhez fajlagosan kötött antitest-enzim konjugátum jelenlétét meghatározzuk. Más hagyományos technikák, amelyek jól ismertek azok számára, akik a szakterületen jártasak, szintén alkalmazhatók. Készleteket (kiteket) is szolgáltatunk a szóban forgó antitestekkel való diagnosztikai alkalmazáshoz bakteriális fertőzés kimutatásához, vagy egy kiválasztott antigén jelenlétének kimutatásához. így a jelen találmány szerinti, szóban forgó monoklonális antitest-kompozíciót szolgáltatni lehet, általában liofilizált formában, tartályban, vagy egyedül vagy további, más gram-negatív baktériumokra fajlagos antitestekkel összekapcsolva. Azok az antitestek, amelyek jelzéssel összekapcsoltak vagy jelzetlenek lehetnek, benne foglaltatnak a készletekben pufferokkal (pl. trisz, foszfát, karbonát stb.), stabüizálókkal, biocidekkel, közömbös fehérjékkel (pl. szarvasmarha szérum albumin) és hasonlókkal együtt. Általában ezek az anyagok az aktív antitest mennyisé12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
