203566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinpolimerizációs katalizátorkomponens előállítására

HU 203566B kitermelést eredményez a korábbi eljárásokkal ké­szített katalizátorok alkalmazása mellett jelentkező kitermeléshez viszonyítva. A katalizátor aktivitás kisebb mérvű csökkenését azmutatja, hogy a tipiku­san 2 órán át végzett polimerizálás második órájá­ban a kitermelés az első órában kapott kitermelés 40%-avolt. A találmányunk szerinti eljárással készített, hor­dozóra felvitt, a) prokatalizátort, b) kokatalizátort és c) szelektivitás szabályozószert tartalmazó kata­lizátorrendszerek alkalmazása a korábbiaknál jobb, alfa-monoolefin polimerizációs eljárást eredmé­nyez. Ez a katalizátorrendszer tartalmaz: a) nagyon aktív, szilárd, találmányunk szerinti eljárással ké­szített prokatalizátort; b) valamilyen szerves alumí­­niumvegyületet, mint pl. valamilyen alkil-alumíni­­um-vegyületet; és c) valamilyen elektrondonort. A b) és c) komponensek egymással teljesen vagy rész­ben komplexvegyületté alakíthatók a prokatalizá­­torral való társítás előtt. Bármilyen, négyértékű titánt tartalmazó titán­­halogenid-vegyiiletet alkalmazhatunk tiszta vagy koncentrált oldat formában. Oldatkészítéshez vala­milyen, előnyösen inert szénhidrogén- vagy halo­­gén-szénhidrogén-vegyületet alkalmazhatunk. A találmányunk szerinti eljárással készített kü­lönböző katalizátorkomponensek a következők vol­tak: I. A második elektrondonort az eljárás a) művele­tében alkalmaztuk. Ebben az esetben azt tapasz­taltuk, hogy ha először halogéneztük a kiindulási magnéziumvegyületet (Mg/OEt/2) a négyértékű ti­tánt tartalmazó titán-halogeniddel (TiCU) és halo­gén-szénhidrogénnel (pl. klór-benzol), és ezután ad­tuk hozzá a második elektrondonort, az így hozzá­adott elektrondonor mennyisége nem volt elegendő az első clektrondonor nagyobb részének kicserélé­sére, a második elektrondonor hatásos mennyisége az első elektrondonor mennyiségéhez képest 0,05 mólekvivalens volt. II. A második elektrondonort az eljárás bi) mű­veletében alkalmaztuk. Ebben az esetben azt ta­pasztaltuk, hogy különösen előnyös, ha a második elektrondonort a halogénezett magnézium-vegyü­­lethez adjuk hozzá, az I. példában ismertetett mó­lekvivalens mennyiségben. ül. Az a) műveletben a magnéziumvegyületet a négyértékű titánt tartalmazó, ún. első titán-haloge­niddel és az ún. első elektrondonorral halogéneztük, a balogénezést annak teljes lefolytatásáig folytat­tuk. Az így kapót intermedier terméket elválasztás nélkül érintkeztettük a második elektrondonorral. Ebben az esetben, az első halogénező/aktiváló mű­veletben az első elektrondonor, pl. etü-benzoát al­kalmazása mellett keletkezett intermedier termék­hez adtuk hozzá az első elektrondonor egy móljára számított 0,5-1,2 mól második elektrondonort, pl. izobutü-ftalátot. így kiváló termelőképességű akti­vitástartó katalizátort nyertünk. A ÜL példában ismertetett eljárással kapott ka­talizátor aktivitás csökkenése egyrészt olyan kicsi, hogy 50-60 perc polimerizálási idő elteltével az ak­tivitás azonos értékű vagy meghaladja pl. a nagyon nagy kezdeti aktivitásúnak ismert, „csak” etil-ben­­zoát alapú katalizátor aktivitását, másrészt az akti­3 vitás csökkenés viszonylag gyors (ez azt jelenti, hogy standard polimerizációs folyamatban a poli­merképződés 90%-a az első 15 percben játszódik le). A találmányunk szerinti eljárással készített pro­­katalizátor alkalmazása 20%-kal nagyobb termelé­kenységet eredményez a második elektrondonort nem tartalmazó prokatalizátor alkalmazása meüett kapott termelékenységhez képest az oldószeres, szuszpenziós polimerizációs eljárásokban, a folyé­kony monomert alkalmazó, szuszpenziós polimeri­zációs eljárásokban (LIPP), a folyékony monomer oldatot alkalmazó eljárásokban, a gázfázisú polime­rizációs eljárásokban (mind kevert, mind fluidizált ágyas reaktorokban) vagy bármely, különösen nagy izotaktikus polimerizációt eredményező olefinpoli­­merizációs eljárásban. A halogénezhető magnéziumvegyületek a mag­­nézium-dialkoxid-vegyületek. Alkalmazhatjuk ezeknek a vegyületeknek a keverékeit is. Ezekbem a vegyületekben az alkoxidcsoport 1-8 szénatomos, előnyösen 2-8 szénatomos. Ezeknek a vegyületek­nek előnyös, de ne kizárólagos képviselői a magnézi­­um-diizopropoxid, magnézium-dietoxid, magnézi­­um-dibutoxid és etoxi-magnézium-izobutoxid. Kü­lönösen előnyösen alkalmazható a magnézium-die­toxid. A szükséges magnézium-halogenidek előállítá­sához a halogénezésre alkalmas magnéziumvegyü­letek halogénezése négyértékű titánt tartalmazó ti­tán-halogeniddel történik. A legelőnyösebbek azok a reakciók, amelyekben teljesen halogénezett reak­cióterméket, azaz magnézium-dihalogenideket ka­punk. Ezek a halogénező reakciók akkor hatásosak, ha az alkalmazott magnéziumvegyület mólaránya a titánvegyülethez képest (0,005:1)-(2:1), előnyösen (0,01:1)—(1:1). Ezek a halogénező reakciók valami­lyen halogén-szénhidrogén és elektrondonor jelen­létében játszódnak le. Alkalmazhatunk valamüyen inert szénhidrogén hígítóanyagot vagy oldószert is. Négyértékű titánt tartalmazó titán-halogenid­­ként alkalmazhatunk titán-tetrakloridot. A szilárd katalizátorkomponens készítésénél elektrondonorként alkalmazhatunk étereket, észte­reket, ketonokat, fenolokat, aminokat, amidokat, im ineket, nitrileket, foszfinokat, foszfitokat, sztibi­­neket, arzineket, foszforamidokat és alkoholátokat. Ilyen donorokat ismertetnek a 4 136 243 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás­ban, az 1 486 194 számú és az 1 554 340 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásokban, valamint a 729 126 számú dán szabadalmi leírásban. Előnyö­sen alkalmazható donorok az észterek, diészterek és diaminok, elsősorban karbonsav-, előnyösen aro­más karbonsavészterek és diészterek, mint például etil- és metü-benzoát, p-metoxi-etü-benzoát, p-eto­­xi-metü-benzoát, etü-akrilát, metü-metakrüát, etü-acetát, dimetü-karbonát, dimetü-adipát, diizo­­butil-ftalát, dihexü-fumarát, dibutü-maleát, etü­­izopropü-oxalát, p-klór-etil-benzoát, p-amino-he­­xil-benzoát, izopropü-naftenát, n-amil-toluát, etfl­­ciklohexanoát, propü-pivalát, N,N,N’,N’-tetrame­­til-etüén-diamin, valamint 1,2,4-trimetü-pipera­­zin, 2,3,4,5-tetraetü-piperidin. Az elektrondonoro­kat alkalmazhatjuk önmagukban vagy kombináció­ban. A szüárd katalizátorkomponens készítésénél 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents