203565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis molekulatömegű heparin, heparán-szulfát, dermatán-szulfát és sóik, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 565 B 2 szolgáló ágenssel, így etanollal, metanollal, acetonnal, dioxánnal. A terméket kétszeres kicsapással tisztítjuk vagy feloldjuk, megfelelő gyantát tartalmazó kolonnán eluáljuk és metanollal vagy etanollal kicsapjuk. A találmány szerinti eljárással kapott terméket káliummal, lítiummal, kalciummal, báriummal vagy magnéziummal vagy szerves bázissal, így közepes vagy hosszú szénláncú aminnal sóvá alakíthatjuk. Ha a sóképzést nátriumtól eltérő kationnal végezzük, akkor rendszerint az eljárást tetszés szerint heparinsawal vagy a dermatánszulfátnak vagy a heparánszulfátnak megfelelő sav kationcserélő kolonnán való felszabadításával végezzük, és ezt követően a kívánt kationnal elvégezzük a sóképzést. A találmány szerinti eljárással kapott oligoszacharidok a Cj-szénatomon főleg az (V) és (VI) általános képletű redukált terminális csoportokat tartalmazzák. Heparin és heparán-szulfát esetében a képletben R jelentése -SO3H, -Ac, RS R2 és R3 jelentése hidrogénatom, -SO3H, R4 jelentése uronsav, R5 jelentése aminocukor. A dermatán-szulfát esetében R jelentése acilcsoport, R* ésR2 jelentése hidrogénatom, R3 jelentése uronsav, R4 jelentése S03H, R5 jelentése 4,0 szulfátéit N-acüezett galaktózamin. Hasonlóan, mint a heparin és egyéb, kromatográfiás frakcionálással vagy szelektív kicsapással kapott poliszacharidok természetes oligomer jei esetén. Az említett terminális csoportokat könnyen aldonátokká oxidálhatjuk, példáid NaJ04-tal, vagy alkohollá redukálhatjuk például NaBH4tal. A találmány szerinti eljárásban nem változik a biológiai aktivitás szempontjából fontos -SO3H csoport mennyisége, amint ez a depolimerizációs terméknek a kiindulási vegyülethez viszonyított -SO3H/-COOH arányából kiderül. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy állandóan ellenőrzés alatt tartható és a kívánt depolimerizálási foknál leállítható, az ebből következő lényeges előnyök szakember számára nyilvánvalóak. Az eljárást az átlagos molekulatömeg vagy egy oligomer átlagos molakulatömegére vonatkozó biológiai aktivitásának, így például az APTT (aktivált parciális tromboplasztin idő) vagy az aktivált antiX-faktor aktivitás (AXa) meghatározásával ellenőrizzük. Az la. ábrán a kémiailag depolimerizált heprain biológiai aktivitása és a molekulatömeg közötti korrelációt tüntetjük fel. A kapott korrelációs egyenesek egyenlete: U-APTTY-1,072x-19,06 (r-0,9967) U-AXa Y-123,788 - [2393,57/X] (r- 0,9826) Az U jelölés itt, a leírás további részeiben és az ábrákon is egységet jelent. Az eljárást tetszés szerint leállíthatjuk, ha a reakció pH-értékét vagy a hőmérsékletét csökkentjük vagy a gyöktermelést leállítjuk vagy egy ismert inhibitorral, így SOD-val, katalázzal, p-oxi-benzoáttal gátoljuk a reakciót. A találmány szerinti eljárással kapott termékek átlagos molekulatömege 1700-8000 dalton. A találmány szerinti eljárás alkalmazható ipari méretekben és az előállított termékek alkalmazhatók humán gyógyászatban, így trombózisgátló szerként, fibrinolitikus és gyulladásgátló szerként; a termékeknek nincs antikoaguláns aktivitásuk vagy gyenge az üyen aktivitásuk. A találmány szerint előállított hatóanyagokat szokásos eljárással, kötőanyagok alkalmazásával parenterális, helyi vagy orális alkalmazásra megfelelő gyógyászati készítményekké formáljuk. Parenterális alklamazásra megfelelő például, ha a hatóanyagot steril oldatban ampullaként kiszereljük. Orális alkalmazásra megfelelő például, ha a hatóanyagot kapszulává, tablettává vagy sziruppá formáljuk, amelyekben a hatóanyag a kötőanyaggal liposzóma vagy micella formájában is lehet. A helyi kezelésre alkalmas készítmények közül megemlítjük a kenőcsöket, amelyeket a szokásos, a technika állásából ismert kötőanyagokkal formálunk. A következő példákkal korlátozás nélkül szemléltetjük a találmány szerinti eljárást. 1. példa 305 g HFA 116-7 nyers heparint, 300 g nátriumkloridot és 300 g nátrium-acetát-dihidrátot öntünk egy 2 liter vizet tartalmazó reaktorba (15,25 g/100 mles oldat). Miután a komponensek feloldódtak, az oldathoz adunk 300 ml vízben oldott 4,35 g Cu++-sót. Hogy a reakció során a pH-t 7,5-n tartsuk, külön-külön 1000 ml 15%-os hidrogén-peroxidot és 1 n NaOH-oldatot csepegtetünk állandó keverés közben a reakcióelegybe. A csepegtetést és a keverést két órán keresztül folytatjuk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és 17 g dinátrium-etUén-diamin-tetraacetátdihidrátot (EDTA) adunk a rendszerbe. A rendszer pH-ját ecetsavval 5,9-re állítjuk. A depolimerizált heparint 7,9 liter metanollal kicsapjuk, szűréssel összegyűjtjük, majd ismét 4 liter vízben feloldjuk és végül 75 g nátrium-acetát-monohidrátot és 4 g EDTA-t adunk hozzá. A kapott oldatot ecetsavval 5,8-as pH-ra savanyítjuk, majd 8 liter metanollal kezeljük és a keletkezett csapadékot szűréssel összegyűjtjük, metanollal és acetonnal mossuk, végül megszárítjuk. íly módon 255 g (83,6%-os kitermelés) kis molekulatömegű fehér heparint (OP 85/0201) állítunk elő. A termék átlagos molekulatömege 4200 (Hübom J. C. és Anastassiadis, Anal. Biochem. 39, 88, 1971); UAPTT 33,29 (Basu D. és mtsai, N. Engl., J. Med. 287, 324, 1972); U-AXa 81,7 (Teien AN. és mtsai, Thromb. Rés., 8,413,1976). A kiindulási nyers heparin megfelelő jellemzői: 13 700; 170,7; 166,8. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
