203542. lajstromszámú szabadalom • Pirimidinil-benzamid-származékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyag előállítására

1 Hü 203 542 B 2 holátok, mint például nátrium-etilát, kálium-izopro­­pilát, kálium-izobutüát vagy kálium szekunder-buti­­lát; alkálifém-hidridek, például nátrium-hidrid; alká­­lifém-amidok, például lítium-amid vagy nátrium­amid; alkálifémek, például fém-lítium vagy fém-nát­rium; vagy szerves fém vegyületek, például alkil-líti­­um-vegyületek, mint például metil- vagy butil-lítium; vagy fenil-lítium) reakciójakor keletkező termékek értendők. A reakciót célszerűen inert szerves oldó­szerben, például aromás szénhidrogénekben (például benzolban, toluolban vagyxilolban), heterociklikus ol­dószerekben (például N-metil-pirrolidonban, piridin­­ben, kinolinban); dimetil-formamidban vagy dimetil­­szulfoxidban hajthatjuk végre. A (II) általános képletű 3-izocianato-benzoe-savamid, illetve a (ül) általános képletű 3-(alkoxi-karbonil-amino)-benzoesav-amid és a (IV) általános képletű vegyület deprotonált formá­ja reakcióját célszerűen ugyanabban a hígítószerben végezhetjük el, amelyben előzőleg a deprotonálást végrehajtottuk. Általában körülbelül -100 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen -70 ®C és 20 °C között [a (II) általános képletű vegyületek eseté­ben], illetve körülbelül 50-200 °C-on - előnyösen 1Q0-160 °C-on - [a (Dl) általános képletű vegyületek esetében] dolgozhatunk. A találmányunk szerinti b) eljárással kapcsolatban alkalmazott „megfelelően alküezünk” kifejezésen azt értjük, hogy az uracfl-váz N1 -atomján lévő hidrogén­­atomqt 1-4 szénatomos alkü-, halogén-(l-4 szénato­­mosalkil)-, 3-4 szénatomos alkenü-vagy 3-4 szénato­mos alkinücsoportra cseréljük le. Alkilezőszerként célszerűen 1-4 szénatomos alkil-, 3-4 szénatomos al­­kenü- vagy 3-4 szénatomos alkinil-halogenideket - különösen ldoridokat, bromidokat vagy jodidokat - míg 1-4 szénatomos alldlcsoport bevitele esetén - di­­(1-4 szénatomos alldl)-szulfátokat alkalmazhatunk. Az alküezést célszerűen inert, szerves oldószer jelen­létében, adott esetben vízzel képezett elegyben és kí­vánt esetben bázis jelenlétében végezhetjük el. Inert szerves oldószerként protikus oldószerek (például kis szénatomszámú alkanolok, mint például metanol vagy etanol), aprotikus oldószerek (például alifás vagy gyű­rűs éterek, például dietü-éter, 1,2-dimetoxi-etán, tet­­rahidrofurán vagy dioxán; kis szénatomszámú alifás ketonok, például aceton vagy 2-butanon) vagy poláros oldószerek (például dimetü-formamid, dimetil-szulf­­oxid, acetonitril) alkalmazhatók. Bázisként fém­­hidridek (például nátrium-hidrid), alkálifém-alko­­holátok (például nátrium-etüát), alkálifém-karboná­tok vagy -hidrogén-karbonátok (például nátrium-kar­bonát, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-hidrogén­­karbonát) jöhetnek tekintetbe. A reakciót előnyösen 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsék­leten hajthatjuk végre. A c) eljárás során az RrOH általános képletű alka­­nol, alkenil vagy alkinol deprotonált formáját célsze­rűen oly módon alakíthatjuk ki, hogy az R1 OH általá­nos képletű vegyületet szerves bázis (különösen szer­ves tercier bázisok, mint például trietil-amin vagy piri­­din) jelenlétében alkalmazzuk, vagy a megfelelő R*0~ M+ általános képletű fém-alkoholátot, -alkenolátot vagy -alkinolátot alkalmazhatjuk (mely képletben M+ jelentése ekvivalens fémion). M+ előnyösen alkálifém­iont (például nátrium- vagy káliumiont), vagy alkáli­­földfémiont (például kalcium- vagy magnéziumiont) jelent. M+ különösen előnyösen nátriumiont képvisel. A reakciót célszerűen a megfelelő R1’ OH általános képletű hidroxivegyület fölöslegében mint hígítószer­ben hajthatjuk végre. A reakció-hőmérséklet általá­ban 0 °C és 50 °C közötti érték. A találmányunk tárgyát képező d) eljárás szerint valamely (IX) általános képletű benzoesavat, illetve (IXa) általános képletű enol-étert vagy ezek reakció­­képes származékát amidáljuk. A reakciót önmagában ismert módon végezhetjük el. így például oly módon járhatunk el, hogy egy (K) általános képletű benzoe­­sav, illetve (Ka) általános képletű enol-éter savhalo­­genidjét (különösen savkloridját) valamely (X) általá­nos képletű aminnal inert szerves oldószerben reagál­tatok. Reakcióközegként például alifás vagy gyűrűs étereket (például dietü-étert, 1,2-dimetoxi-etánt, tet­­rahidrofuránt vagy dioxánt), klórozott alifás szénhid­rogéneket (példáid metilén-kloridot, 1,2-diklór-etánt vagy kloroformot), alifás vagy aromás szénhidrogéne­ket (például n-hexánt, benzolt, toluolt vagy valamely xilolt) alkalmazhatunk. A reakciót -20 °C és a reak­cióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten bázis je­lenlétében vagy anélkül végezhetjük el. Bázisként ter­cier aminokat (például trietü-amint, piridint vagy la­nolint), alkálifém-karbonátokat (például nátrium­vagy kálium-karbonátot) vagy a (X) általános képletű amin fölöslegét alkalmazhatjuk. Amennyiben a reakciót bázikus körülmények között végezzük el, közvetlenül az R1 étvágy R2 helyén hidro­génatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és enol-étereik kívánt sóit kapjuk. Amennyiben azon­ban a (I) általános képletű szabad vegyület keletkezik, ezt önmagában ismert módon sóvá alakíthatjuk például oly módon, hogy az R1 és/vagy R2 helyén hidrogénato­mot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet vagy R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (la) általános képle­tű enol-étert szervetlen vagy szerves bázis oldatában feloldjuk. A sóképzés szobahőmérsékleten általában gyorsan lejátszódik. Az eljárás egyik előnyös foganato­­sítási módja szerint a nátriumsót oly módon állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű uracüszármazékot vi­zes nátrium-hidroxid-oldatban szobahőmérsékleten oldjuk; az uracilszármazékot és a nátrium-hidroxidot ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. A szilárd sót megfelelő szerves oldószerrel történő lecsapással vagy az oldószer elpárologtatásával izolálhatjuk. Másik eljá­rás szerint az (I) általános képletű uracüszármazék al­kálifémsója vizes oldatát egy alkálifémiontól eltérő fémiont tartalmazó só vizes oldatához adjuk és üy mó­don az uracilszármazéknak a második fémmel képezett sóját állítjuk elő. Ezt az eljárást különösen előnyösen alkalmazhatjuk vízoldhatatlan uracilsók előállítására. A kapott (I) általános képletű vegyületek, enol-éte­­reik és sóik izolálását és tisztítását önmagukban is­mert módszerekkel hajthatjuk végre. 5 10 15 20 25 30 35 4Q 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents