203537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált benzazepinszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 537 B 2 tozik például a sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, citromsav, malonsav, szalicilsav, almasav, fumársav, borostyánkősav, aszkorbinsav, maleinsav és metánszulfonsav, de említhetnénk más, a szakterület művelői előtt jól ismert ásványi savakat vagy karbonsavakat is. A sókat a szokásos módon, a szabad bázis és a kívánt sav megfelelő mennyiségének reagáltatásával állítjuk elő. A bázisokat a sókból egy alkalmas bázis, például nátrium-hidroxid, kálium-karbonát, ammónium-hidroxid vagy nátrium-hidrogén-karbonát híg, vizes oldatával szabadítjuk fel. A sók bizonyos fizikai sajátságok, például protikus oldószerekben tapasztalható oldékonyságuk tekintetében meglehetősen különbőznek ugyan a szabad bázisoktól, egyébként azonban, gyógyászati hasznosításuk szempontjából a bázisok és megfelelő sóik egyenértékűnek tekintendők. Az (I) általános képletű vegyületek az antipszichotikus és antidepresszáns hatás kimutatására alkalmas farmakológiai tesztekben hatásosnak bizonyultak. A vegyületek farmakológiaUag hatásos dózisai nem toxikusai A kompedtív receptorkötődés vizsgálata Jelenlegi tudásunk szerint azok a vegyületek, amelyek az idegszövetekben reprodukálható fiziológiás változást képesek előidézni, vagy legalábbis számosán ezek közül úgy fejtik ki hatásukat, hogy egy vagy több receptorhoz kötődnek. Azok a vegyületek, amelyek in vitro körülmények között végzett kísérletek során, a megfelelő szervekből vagy szövetekből készült homogenizátumon vizsgálva erős kölcsönhatást mutatnak a receptorokkal, várhatóalg in vivo körülmények között is hasonlóképpen fognak viselkedni, ezért ezekkel a reménybeli, esetleg a terápiában és/vagy diagnosztikában hasznosítható anyagokkal érdemes további vizsgálatokat is elvégezni. Valamely receptor és egy hatóanyag in vitro kölcsönhatását a kötés specifikussága, valamint a rendelkezésre álló kötőhelyek telíthetősége mutatja. A D-l és D-2 receptorokhoz való kötődés vizsgálatának módszereit, valamint az eredmények értékelését Billard és munkatársai [Life Science 35, 1885 (1984)] írták le, miszerint a dopaminD-1 receptorokkal szembeni kölcsönhatást egy benzazepinszármazék, az (R)(+)-5-fenü-8-klór-3-metü-2,3,4,5,-tetrahidro-lH-3- benzazepin-7-01-hemimaleát (SCH 23390) segítségével határozták meg. A D-1 receptorokhoz való szelektív kötődés erőssége a D-2 receptorokhoz viszonyítva feltehetőleg arányban áll a vegyületek terápiás szempontból előnyös tulajdonságaival, vagyis hogy mentesek olyan, esetleg irreverzíbilis neurológiai mellékhatásoktól, amelyek a D-2 kötőhelyek elfoglalásával hozhatók kapcsolatba. Anyagok és módszerek Billard és munkatársai fent idézett cikkében leírtak szerint állítottuk elő a triciált SCH 23390 jelű vegyületet, továbbá a triciált spiperont, amely a D-2 receptorokhoz jól kötődő ligandumok egyike. A triciált vegyületekből a szükséges oldatokat, 7,4 pH-jú, 0,05 M TRIS pufferoldattal történt sorozatos hígítással készítettünk el. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket ugyancsak 7,4 pH-jú, 0,05 M TRIS pufferoldatbfn oldottuk, illetve szuszpendáltuk, és hígítottuk a kívánt mértékben. A receptorokat tartalmazó szövethomogenizátum készítése A Charles River Breeding Laboratories, (Mass.) tenyészetéből származó, hím, 200-250 g tömegű Sprague-Dawley patkányok agyát használtuk a receptorok izolálásához. A patkányokat kíméletesen leöltük, az agyukat kivettük és azonnal jégre tettük. A striatumokat kimetszettük, majd egy Brinkman-féle Polytron berendezésben, együttes tömegükre számolva százszoros térfogatú, jéghideg, 25 °C-on 7,4 pH-jú, 50 mM TRIS pufferoldatban 10 másodpercig homogenizáltuk. A homogenizátumot 10 percig 20000 g-vel centrifugáltuk, majd az üledéket ismételten TRIS pufferoldatban homogenizáltuk és újból centrifugáltuk. Az így kapott üledéket végül 7,4 pH-jú, 120mMnátriumkloridot, 5 mM kálium-kloridot, 2 mM kalcium-kloridot és 1 mM magnézium-kloridot tartalmazó, 50 mM TRIS pufferoldatban szuszpendáltuk. Mérés Az egyes vizsgálati anyagokat különböző koncentrációban - oldva vagy szuszpendálva -, valamint 4 mg/ml koncentrációban metü-cellulózt tartalmazó, 7,4 pH-jú 0,05 M TRIS pufferoldattal készült mintákból 100 pj-t polipropilén inkubációs csövekbe mérünk, hozzáadunk 100 pl-nyi TRIS pufferban oldott [3H]SCH 23390 jelű vegyületet vagy [3H]spiperont - a ligandumok végső koncentrációja a reakcióelegyben SCH23390 esetén 0,3 nM, spiperon esetén 0,2 nM - és 800 pl sejtszuszpenziót (ez csövenként mintegy 3 mg szövetnek felel meg). A csöveket 15 percig 37 "C-on inkubáljuk, majd minden egyes mintát Whatman GF/B szűrőn vákuum segítségével gyorsan átszűrünk, és a szűrőket négyszer 4 ml jéghideg, 7,4 pH-jú, 50 mM IRIS pufferoldattal mossuk. A szűrőket egyenként szcintillációs küvettába helyezzük, 10 ml szcintillációs folyadékot (Scintosol, Isolab, Inc.) töltünk rá, 25 °C-on 16 órán át hagyjuk, hogy az egyensúly beálljon, majd szcintillációs számlálóberendezésben mérjük a radioaktivitásukat. A Kj értéket Billard és munkatársai szerint, a következő egyenlet segítségével határozzuk meg: Ki-IC50/[l+(/L//KD)]. Az egyenletben IC50 jelenti a vizsgálati anyagnak azt a koncentrációját, amely ahhoz szükséges, hogy a specifikusan kötött [3H]SCH 23390 jelű vegyület 50%-át leszorítsa; PL]- a radioaktív ligandum koncentrációja a reakcióelegyben; és KD-a disszociációs állandó. Eredmények A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekre kapott inhibiciós állandó (Kj) értéket az 1. táblázat tartalmazza 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
