203472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 2-/2-metil-4-klór-fenilimino/-imidazolidint tartalmazó akvaretikus hatású gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 472 B 2 1. teszt A (I) képlettf 2-(2-metil-4-klór-feniliniino)-imidazolidin endogén vazopresszin-gátló hatásának vizsgálata Módszer Lipschitz W.L., et al., J. Pharmacol. Exp. 5 Ther., 79, (1943) Módosítva: Kagawa C.M. és Kaim MJ.: Arch. Int. Pharmacodyn, 137,241 (1962) által. A (I) képlett! 2-(2-metil-4-klór-fenilimino)-imidazolidinnek vizeletürítésre és a vizelet elektrolitjainak koncentrációjára gyakorolt hatását az alábbi táblázattal részletesen szemléltetjük: Vizsgált anyag Dózis mg/kg p.o. Volumen mhkg'^ts'ő h'1 Vizeletminta L Uozm 10'2 3 * * M*kg_1 H2O Kontroll-10,39±0,85 (23) 43 581±39 (15) 2-(2-metil-0,01 10,00±0,25 (5) 40-4-klór-0,03 14,15±0,20 (5) 57-fenil-0,10 15,35+0,29 (5) 64-imino)-0,30 15,70±0,55a (4) 63 480±7 (4) imidazo-0,50 30,70±0,34d (5) 123 352±10b (5) lidin 1,00 34,50±0,77d (5) 138 340±10b (5) (bázis) 2,00 42,30±0,97d (5) 169 327±14b (5) 0) 4,00 49,25±0,98d (5) 197 287±4C (5) 8,00 52,00±0,47d (5) 208 326±15c (5) 16,00 53,05±0,22d (4) 212 306±20c (5) 2-(2,6-diklór-0,01 17,40±0,35a (14) 70 383±33c (14) fenilimino)-0,03 20,60±0,43c (15) 82 360±22d (15) imidazoli-0,10 27,25+0,46d (15) 109 313±19d (15)-din*HCl 0,30 36,25±0,46d (15) 145 324±lld (15) (clonidin* 1,00 29,10±0,43d (12) 116 316±16d (12) HC1) 3,00 30,35±0,64d (10) 121 313±19d (10) Hidroklorotiazid 2,00 I8,34±0,llb (10) 73-Csoportonként 3-5 Wistar SPF patkányt kezeltünk. A megadott értékek csoport-átlagértékek ± SEM L-Lipschitz érték [5 óra alatt ürített volumen/adagolt volumen* 100] a-pc0,05; b-pcO.Ol; c-p<0,005; d-=p<0,001 ts-testtömeg 40 2. teszt A (I) képletű 2-(2-metil-4-klór-fenilimino)-imidazolidin exogén vazopresszin-gátló hatásának vizsgálata Módszer: 1. J. Physiol. 196,145 (1968) 45 2. Brit. J. Pharmacol. Chemother., 2, 189 (1947) 3. J. Cardiovasc. Pharmacol. 8, Suppl. 7, p. S29 (1986) Kísérleteinkhez 141±11 g tömegtí, nőstény Wistar 50 SPF patkányokat használtunk. Az állatok a kísérlet megkezdéséig szabadon fogyaszthattak ivóvizet, és LATI tápot. Hidrálásukat és altatásukat 12 v/v%-os etanollal végeztük a testtömeg 6%-át kitevő össztérfogattal, melyet két részletben 30 perces időközönként adagoltunk oráli- 55 san. Az alvó patkányok véna jugularis dextrájába két PE katétert (PP 50 Portex) vezettünk be az i.v. hidrálás és a vazopresszin adagolása céljából, továbbá szuprapubikusan katétereztük (PP 240 Portex) a húgyhólyagot. Min- s den sebet varrattal láttunk el, majd oldalfekvésben fütött 60 müpadon tartottuk az állatot. Az állat 38 *C-os testhőmérsékletét a rektálisan elhelyezett termisztor elem segítségével sikerült tartósan biztosítani. Az i.v. hidrálást 1,5 v/v%-os etanollal (0,4%-os NaCl-oldatban oldva) folytattuk, melyet percenként 84*10'61 térfogatban adagoltunk. Amikor a vizeletürítés elérte a folyadékterhelésnek minimum 75%-át - ez általában 45±24 perc múlva következett be - megkezdtük a vazopresszin (Lysin VP; Sandoz, a továbbiakban csak LVP) i.v. adagolását 20-150* 10'6 1/min. térfogatban. Mind a folyadékterhelés, mind pedig az LVP titrálása Braun pumpával (typ.: 1830) történt. Az ürített vizeletmintákat 4 percen keresztül közvetlenül az LVP adagolása előtt, illetve ezt követően a 3. perctől a 8. percig gyűjtöttük. E két mintát összevetve számítottuk ki az LVP által kiváltott %-os gátlást. 3-5 különböző LVP dózis adagolása után a dózis-hatásgörbe segítségével Schild módszere szerint meghatároztuk az agonista 4