203471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 6-acetil-7-[5-/4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi/-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-2-karbonsavat vagy kis szénatomszámú alkil-észtereit, vagy sóit tartalmazó, gyulladásos bélbetegségek és a bélnyálkahártya leukotriének által k
1 HU 203 471 B 2 tív kívánt hatást az jelzi, hogy az ecetsav által okozott magas mieloperoxidáz-szint csökken. 150-300 g tömegű hím patkányokat (Sprague-Dawley) hordozóval (víz vagy dimetil-szulfoxid) vagy vízben szuszpendált, illetve dimetil-szulfoxidban oldott tesztvegyülettel orálisan 2 napon át naponta kétszer előkezelünk. Az állatokat a 3. napon az előző két naphoz hasonlű módon kezeljük, majd metofánnal érzéstelenítjük. A vastagbél-üregbe fecskendő segítségével 2 ml 2,5 %-os ecetsavat, majd azonnal 3 ml levegőt és 3 ml foszfáttal pufferolt nátriumklorid-oldatot fecsekendezünk (az ecetsav a vastagbélüregben olyan hosszú ideig van jelen, hogy gyulladást okoz, súlyos nekrózis vagy irreverzibilis károsodások előidézése nélkül). Az állatokat kb. 16 óra múlva a tesztvegyület az előbbivel azonos nagyságú második dózisával kezeljük. Az ecetsavas kezelés után 24 órával az állatokat leöljük, a vastagbél-nyálkahártyát sebészeti úton eltávolítjuk és „tissumizátorban” vagy hasonló berendezésben pH-6 értékű vizes puffernd homogenizáljuk. A mieloperoxidáz aktivitást a homogenizátumban o-feniléndiamin mint kromagén felhasználásával mérjük (tesztmódszer A. Voller, D. E. Bidwell és A. Bartlett; The Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA), Zoological Soc., London, 1979,29-30. oldal). Akontrollállatokat ecetsav helyett hordozóanyaggal a nátrium-kloriddal előkezeljük. A fenti tesztmódszer segítségével összehasonlítjuk a racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2-karbonsav és a phenidone (ismert leukotrién-szintézis inhibitor) hatását. A kapott eredményeket a 2. és 3. ábrán tüntetjük fel. Az eredményekből kitűnik, hogy míg a phenidone 100 és 200 mg/kg orális dózisban aktív (2. ábra),.a racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2- -karbonsav orálisan lényegesen kisebb dózisban (30 és 90 mg/kg) hatásosnak bizonyult (3. ábra). D. Carrageenan által előidézett colitis tengeri malacon in vivo A tengeri malacon carrageenan által előidézett bioassay irodalmi helyei a következők: A. B. Onderdonk: Inflammatory Bowel Diseases, Martinus Nijhoff Publ., Boston, Massachusetts, 126-134. o. (1982), és Human Intestinal Microflora in Health and Disease (D. J. Hentger, ed.), Academic Press, New York, 1983, 447-479. oldal. A vörös tengeri moszatból nyert iotacarrageenan poliszacharid tengeri malacon olyan colitist idéz elő, amely az emberen fellépő fekélyes colitishez hasonlít. 400-650 g testtömegű hím/nőstény tengeri malacokat (Hartley) ivóvizükben 3 %-os lebontott carrageenanoldatot kapnak. Az állatokon kb. 7 nap múlva hasmenés alakul ki, testtömeggyarapodásuk megszűnik és a tengeri malacok letargikussá válnak. Az állatok a fenti módon 14 napon át kapnak carrageenant. A hasmenést oly módon határozzuk meg kvantitatíve, hogy mérjük a víztranszportot a distális vastagbélben 14C-polietilénglikol-4000-t (PEG 4000) mint jelzőanyagot alkalmazva, egyetlen átáramoltatásban. A kontrollállatok carrageenan helyett 3 %-os mannitoldatot tartalmazó ivóvizet kapnak. Egyidejűleg mindkét csoportból találomra kiválasztott állatokat a tesztvegyülettel naponta kétszer orálisan kezelünk. Összehasonlítjuk a találmányunk szerinti racém 6- acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H- l-benzopirán-2-karbonsav és a szulfaszalazin (standard inhibitor) hatását Az eredményeket a 4. és 5. ábrán tüntetjük fel. Látható, hogy a szulfaszalazin 100 mg/kg orális dózisban a vastagbélben a beteg állatok víztranszportját a nettó kiválasztási értékről a kontrollállatok szintjére növeli (4. ábra). A racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2-karbonsavval kezelt állatok 10 és 30 mg/kg orális dózis esetén már elérik a kontrollállatok víztranszportját (5. ábra). 1. példa Orális adagolásra alkalmas készítmény (tabletta) Mennyiség, Komponens racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3--hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopiránmg/tabletta-2-karbonsav 250,0 mg Laktóz 50,0 mg Keményítő 25,0 mg Poli(vinil-pirrolidon) 2,5 mg Magnézium-sztearát 2,5 mg Össztömeg 330,0 ,g A porított komponenseket a poli(vinil-pirrolidon)-nal oldatban granuláljuk és tablettákká préseljük. A tablettákat a tálcán porlasztásos bevonó eljárással vagy a tálca forgatásával az alábbi bevonó oldattal vonjuk be: Komponens Tömeg% Hidroxi-propil-metíl-cellulóz-ftalát 6 Alkohol 3A 47 Metilén-klorid 47 Össztömeg 100 % A kapott bevonatos tabletták gyomorsavnak ellenállnak, azonban a bélfolyadékokban feloldódnak (USP in vitro oldódásos teszt szerint vizsgálva). 2. példa Orális készítmény (lágyzselatin-kapszula) Mennyiség, Komponens mg/kapszula Racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3- -hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-1 -benzopirán-2- -karbonsav 261,0* mg Trigliceridek (közepes lánchosszúságú) 229,0 mg Nátrium-szilikátok 10,0 mg Össztömeg 500,0 ,g * - 250 mg szabad savnak felel meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 i 60 6
