203468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított oldékonyságú hordozós gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 468 B 2 A találmány tárgya eljárás javított oldékonyságú hor­­dozós gyógyszerkészítmények előállítására, ahol por alakú hatóanyagot és por alakú hordozóanyagot elke­verünk, célszerűen gázmentesítünk, majd az elegyet malomban együtt őröljük, az együttes őrlés után kapott terméket vákuumban szárítjuk, és a terméket átszitálva a csomókat eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy az őrlésteret egy vagy több oldószer gőzével telítjük a hatóanyagot szolubilizáló vagy a hordozós anyag fel­ületére adszorbeálódó oldószerrel, majd az őrlést 0,25- 4 óra hosszat folytatjuk. Ismeretes, hogy a gyógyszeriparban a rosszul oldó­dó hatóanyagokat mikronizálják, ily módon felületüket megnövelve javítják a gyógyászati tulajdonságaikat. Az elmúlt években tökéletesedtek a nagy energiájú őrlési módszerek, amelyek segítségével lehetőség van a gyógyszer- hatóanyagok és a hordozó segédanyagok együttes őrlésére. Ez a technológia két elemre támaszkodik: 1. őrlőmalom alkalmazására; (golyósmalom vagy mo­zsár jellegű őrlőberendezések használatára); ahol az őrlőeszközök és az őrlendő por között az ütközési vagy dörzsölési energia különösen nagy; 2. hordozós segédanyag alkalmazására, amely a ható­anyag fizikai- kémiai tulajdonságait előnyösen befo­lyásolja. Az őrlés során a hatóanyag kristályai részben vagy teljesen amortizálódnak. Az amortizálódás javítja a hatóanyag szolubilizációs képességét. Az őrlés követ­keztében javul a hatóanyag nedvesedő képessége és oldékonysága is. A 3 966 899 és a 4 035 990 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás nagy energiájú őrlést is­mertet, miszerint ß-l,4-glukänt alkalmazva növelik a gyógyászati készítmények oldékonysgát; a termék amortizálását röntgen diffraktometriás módszerrel kö­vetik. A 79 86 606 számú japán szabadalmi leírás ß-cik­­lodextrint szerepeltet őrlési segédanyagként; amely ve­­gyületet önmagában vagy egyéb vivőanyagokkal, így laktózzal kalcium-foszfáttal vagy keményítővel együtt használnak fel gyógyászati hatóanyagok őrlésénél. ß-ciklodextrint használnak a 34 27 788 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti megoldásnál is; benzimidazolszármazékokat őrölnek golyősmalomban. Mikrokristályos cellulózt használ­nak nagy energiájú őrlőszerkezetekben őrlési segéd­anyagként; a megoldást a Chem. Pharm. Bull. 78, 3340-6, 1977, továbbá Chem. Phaim. Bull. 78, 3419- 25,1978 és Chem. Pharm. Bull. 28 652-6,1980 irodal­mi helyeken ismertetik. Termikus analízist és IR spekt­­rofotometriát használnak az őrlési segédanyag és a gyógyszer kölcsönhatásának vizsgálatára. A 12 98 93 számú európai szabadalmi leírásban szilikagélt vagy egyéb adszorbens anyagot használnak gyógyszerekkel való nagy energiájú őrlési művelethez. Gyógyszer hatóanyagként szerepelhet griseofulvin, chloramfenicol, teofilin; az őrlés következtében az ol­­dékonyság és az amortizáció javul. Az 5 639 370 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban több anyag együttes őrlését írják le; polimereket, amelyek vízben oldhatatlanok, de duz­zadásra képesek, így például keresztkötésű poli-vinil­­pirrolidont, keresztkötéses nátrium-karboxi-metil-cel­­lulózt vagy dextránt őrölnek alacsony oldékonyságú gyógyszer-hatóanyagokkal együtt. Ezek közül tanul­mányozzák a medroxi-progeszteron-acetátot, griseo­­fulvint és az indometacint. A 61 205 208 számú japán szabadalmi leírásban mérsékelten oldódó gyógyászati anyagot tartalmazó elegyhez vizet vagy szerves oldószert és oldható poli­mer bázist adnak, majd az elegyet keverő dobhenger­ben gyúrják, miközben az oldószert elpárologtatják. E megoldás hátránya, hogy nedvességet (vizet) tartal­mazó térben végzik a műveletet, ami a lepárlást meg­nehezíti. A fent említett szabadalmi leírásokban nagy energi­ájú őrlési módszereket ismertetnek, ahol gyógyszer­anyagokat és adalékanyagokat együttesen kezelnek; e műveleteknél minden esetben az őrlést száraz körülmé­nyek között végzik, ily módon az amortizációt és az oldékonyságot javítják. Némely esetben az őrlési idő azonban 24 óránál is hosszabb. Azt tapasztaltuk, hogy hordozós gyógyszerek előál­lításánál a hatóanyagot segédanyaggal együtt őrölhet­jük, olyan megoldással, amely az ismert módszerekhez képest jelentős előnyöket biztosít. A találmány szerinti megoldást alkalmazva azonos őrlési idő mellett a gyógyszer oldékonyságának javulása lényegesen jobb, mint az ismert módszereknél. Ezenkívül farmakokine­­tikai előnyök is észlelhetők. Azt tapasztaltuk, hogy rövidebb őrlési idő elegendő ahhoz, hogy az ismert eredményekkel azonos oldékonyságot biztosítsunk; ily módon a költségeket csökkenthetjük, és rossz stabili­tással rendelkező gyógyszerek őrlése is kedvezőbben megvalósítható. A találmány szerinti eljárással előállított termékre jellemző, hogy a hatóanyag maradék kristályossága az eljárással csökkenthető; ez az olvadási hő csökkenésé­vel igazolható; a kristályok mérete nanométeres di­menzióba csökken, amit az olvadáspont csökkenésével igazolhatunk; továbbá növekszik az oldékonyság mér­téke, és a szolubilizációs sebesség növekedése is ta­pasztalható. A találmány szerinti eljárás előnyeit az alábbiakban részletezzük. A hatóanyagot és a hordozó segédanyagot, mindket­tőt por formájában, szilárd porok számára használt keverőberendezésben elkeverjük. A hatóanyag szem­cseméret eloszlása 0,01-1000 mikron, célszerűen 0,01-100 mikron között van, a segédanyag részecske­­mérete 0,01-1000 mikron, célszerűen 1-100 mikron között van. A porelegyet vákuumban melegítjük olyan hőmér­sékleten, amely a komponensek stabilitását nem veszé­lyezteti; a melegítés során az adszorbeálódott idegen anyagok elpárolognak. A melegítést a keveréshez használt berendezésben végezhetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents