203467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált A-, B-, C-, D- vagy E-vitamin porok előállítására
1 HU 203 467 B 2 A találmány tárgya eljárás stabilizált A-, B-, C-, D- vagy E-vitaminporok előállítására. Az utóbbi években a vitaminokat széles köníen alkalmazzák élelmiszerekbe és állattápokba adagolva. Az élelmiszerekbe és tápokba való adagolás során való kezelhetőség megkönnyítésére a zsírban oldódó vitaminokat emulgenssel vagy dextrinnel emulgeálják, majd porítás elvégzéséhez megfelelő eljárással szárítják. A zsírban oldódó vitaminok azonban általában hajlamosak arra, hogy hő, fény, oxigén és hasonló hatások következtében bomoljanak, vagy minőségüket változtassák. Az A-vitamin például viszonylag stabil hővel szemben, de igen kevéssé stabil oxigénnel vagy fénnyel szemben, így a porítási lépés során bomlik, ezért igen nehéz porítását elvégezni. Más zsírban oldódó vitaminok ugyancsak hajlamosak arra, hogy bomoljanak, vagy minőségüket megváltoztassák, ha a porítás során hőhatás éri őket, vagy ha a levegővel érintkező felületük a porítás során kapott finom szemcsék nagyobb felülete következtében megnő. Ezért nehéz a stabil vitaminporok előállítása. Másrészt, a vízoldható vitaminok általában kristályos porokként kerülnek felhasználásra, és az esetek többségében stabilabbak, mint a por állapotú zsíroldható vitaminok. A vízoldható vitaminok azonban minőségváltozáson mennek át, ha nedvességet nyelnek el. így felmerül az a probléma, hogy ha ezeket a vitaminokat élelmiszerhez vagy táphoz adják, amely abszorbeált nedvességet tartalmaz; a fény, oxigén, hő és egyéb hatások folytán a vitaminok bomlásra vagy egyéb romlásra hajlamosak. Ennek elkerülésére stabil vitaminporokat általában úgy állítanak elő, hogy a por formájú vitaminokat mikrokapszulákba zárják (mikrokapszulás eljárás), vagy a vitaminokat ciklodextrinbe zárják és porítják (ciklodextrines eljárás). A mikrokapszulás eljárás hátránya, hogy az előállítási eljárás termelékenysége alacsony, az előállítási költségek magasak, ezenkívül más problémák is felmerülhetnek a tárolás során, a kapszulák összetörhetnek, valamint korlátozott azon kapszulák köre is, amelyek élelmiszerekben vagy tápokban való felhasználásra alkalmasak. A ciklodextrines eljárás alkalmazásánál a bezárandó anyag (vitaminok) és a ciklodextrin aránya olyan kicsi, hogy a kapott termék vitamintartalma alacsony. Ezenkívül további hátrány az, hogy a termék vízben való oldhatósága kicsi, és hogy a ciklodextrinbe zárt vitaminok a ciklodextringyűrűből hőhatással vagy víztartalmú anyagok adagolásával szabadíthatók ki. Halak tápjának gazdagítására időnként Bj-vitamint alkalmaznak. Ebben az esetben a Bj-vitamin a tápban lévő enzimek hatására lebomlik. Az enzimek kiváltotta bomlás megakadályozására a Bj-vitamint keményített olajjal vagy zsírral vonják be. Ez a megoldás azért jelent problémát, mert a keményített olaj- vagy zsírbevonat rontja a vitaminfelszívódás hatékonyságát a halban. A technika ilyen állásának ismeretében végzett intenzív vizsgálódásaink során arra a felismerésre jutottunk, hogy ha oldószerhez glutent vagy gliadint és vitaminokat adunk, az elegyet keverjük, majd az oldószert az elegyből eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk, olyan stabil vitaminport kapunk, amelyben a bomlás, és amelynek romlása csökken. Gliadin felhasználását ismertetik a 3 159 512 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A leírt eljárás abban áll, hogy lisztet és fehérjét elegyítenek, majd az elegyet tejjel összegyúrják, így fehérjében gazdag diétás tésztát nyernek. A liszttel keverhető fehérjék közé tartozik a gliadin is. Sem a fenti szabadalom szerinti sem más eljárásban nem használták azonban a gliadint vitamintermékek előállítására. A találmány tárgya eljárás stabilizált vitaminpor előállítására, amely gliadint és vitaminokat tartalmaz. A találmány szerint előállított vitamintermékek vitamintartalma a gliadin szerkezetének lyukas helyeibe bezárt zárványvegyületként vagy a gliadinnal bevont formában stabilizált. A vitaminpor 100 tömegrész gliadint 1-51 tömegrész vitamint tartalmaz. A találmány szerint a vitaminok bezárhatók gliadinba és/vagy bevonhatók gliadinnal. A találmány szerint előállított stabilizált vitaminporok gliadint és vitaminokat tartalmaznak, előállításuk során glutent oldószerben oldunk, hogy kioldjuk a glutenben lévő gliadint, az oldathoz vitaminokat adunk, majd az oldatból az oldószert eltávolítva port nyerünk. Eljárhatunk úgy is, hogy gliadint adunk az oldószerbe, majd az oldatba vitaminokat adunk, és az oldatból az oldószert eltávolítva állítunk elő port A találmány szerint úgy járunk el, hogy (1) glidainból és vitaminokból stabilizált vitaminport állítunk elő; (2) olyan készítményt állítunk elő, amelyben a vitaminok a gliadinba beépült formában vannak; (3) olyan készítményt állítunk elő, amelyben a vitaminoknak legalább egy részét gliadin borítja; (4) úgy járunk el, hogy gliadin oldószeres oldatához keverés közben vitaminokat adunk, majd az oldószert eltávolítva a visszamaradó anyagot porítjuk; (5) oldószerbe keverés közben glutent adunk, a gliadint kioldjuk a glutenből, az oldhathoz keverés közben vitaminokat adunk, az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk; (6) az előbbi (4)—(5) pontok szerint készítjük a stabilizált vitaminport oly módon, hogy a vitaminokat olajban vagy zsírban oldjuk vagy diszpergáljuk, és így adjuk hozzá az oldószerhez; (7) a 4-6. pontok szerint állítunk elő stabilizált vitaminpor-készítményeket oly módon, hogy oldószerként 20-80 térfotat% alkoholt tartalmazó vizes alkoholt alkalmazunk. A találmány szerint előállított stabilizált vitaminporok gliadint és vitaminokat tartalmaznak. Úgy véljük, a gliadin a vitaminokat a molekula hidrofób tartományába viszi, és ezzel megelőzi, hogy a vitaminok oxigénnel érintkezzenek, ezáltal meggátolja a vitaminok bomlását. A vitaminok beleépülhetnek a gliadinba vagy borítva lehetnek ezekkel, illetve a két állapot együtt is előfordulhat, azaz a vitaminok a gliadinba beépülve, és egyúttal ezekkel bevont állapotban is lehetnek. Ha a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
