203467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált A-, B-, C-, D- vagy E-vitamin porok előállítására

1 HU 203 467 B 2 gliadin bevonatként szerepel, a vitaminok lehetnek részlegesen bevontak (például a bomlási reakcióknak kitett reakcióhelyeken). Más eljárás szerint a vitamin­részecskék nemcsak egy egyenletes filmbevonattal le­hetnek bontva, hanem a részecskefelületnek legalább egy részét gliadin részecskék is boríthatják. A találmány szerint előállított vitaminpor 100 tö­megrész gliadin mennyiségre vonatkoztatva 1-51 tö­megrész vitamint tartalmaz. A gliadin főként glutaminsavból és prolinból álló fehérje, amelynek átlagos molekulatömege 45 000 és 35 000 közötti. A találmány szerinti gyakorlatban a gliadint és glutenint is tartalmazó glutent eredeti álapo­­tában alkalmazzuk. A gluten mintegy 40% gliadint és 40% glutenint, valamint mintegy 20% keményítőt tar­talmaz. Ha a glutenhez vizet adunk, igen magas visz­­koelaszticitás mutatkozik, minek folytán a glutent sűrí­tőanyagként, kötőanyagként vagy vízmegkötő anyag­ként alkalmazzák élelmiszerekben. Általában a gliadin­­nak tulajdonítják a viszkozitási és a gluteninnek a ru­galmassági (elasztikus) tulajdonságokat. A találmány szerint a vitaminporokat úgy állítjuk elő, hogy gliadint és vitaminokat adunk oldószerhez, és keveréssel oldjuk vagy diszpeigáljuk abban, majd az oldószert eltávolítva a visszamaradó anyagot porítjuk; vagy glutenből a gliadint oldószerrel extraháljuk, az oldatlan anyagokat eltávolítjuk, és a vitaminokat a ka­pott oldathoz keverés közben hozzáadjuk, majd az ol­dószert az elegyből eltávolítjuk, és a viszamaradó anyagot porítjuk. A gluten híg ecetsavban, ammóniában, ecetsav és etanol elegyében oldódik, a gliadin többek között vizes alkoholban, híg savakban, illetve híg lúgokban oldó­dik. Erre való tekintettel, ha a glutenben lévő gliadint kívánjuk oldani, oldószerként előnyösen vizes alkoholt alkalmazunk, mert az alkohol a gluteninnek vízzel való duzzadását gátolja, ezáltal gátolja a viszkozitás növe­kedését, így jobb eljárási hatékonyságot biztosít. Glutenként alkalmazhatunk búzalisztből elkülönített nedves glutent, vagy szárítás után nyert aktivált glu­tent. A felhasználhatóság szempontjából előnyös a szá­rított por formájában lévő aktivált gluten. Vizes alkoholként 20-80 térfogat%, előnyösen 65- 75 térfogat% alkoholt tartalmazó elegyet alkalmazha­tunk. A vizes alkoholt 3-6 tömegrész, előnyösen 4-5 tömegrész arányban alkalmazzuk 1 tömegrész glutenre számítva. Alkoholként előnyösen egyértékí alkoholo­kat, például metil-alkoholt, etil-alkoholt, vagy izopro­­pil-alkoholt alkalmazunk. Ha glutent adunk a vizes alkoholba keverés közben, a gliadin a glutenből a vizes alkoholba extrahálódik. A keverést előnyösen nagy for­dulatszámú keverővei végezzük, legalább 30 percig, ez idő alatt lényegében minden gliadin a vizes alkoholba extrahálódik a glutenből. A vitaminoknak gliadint oldó vagy diszpeigálő ol­dószerbe való beadása után az elegyet keverjük. A keverést 10-30 percig, vagy hosszabb időn át végez­zük, előnyösen 15-45 perces keverést végzünk keve­rővei, például nagy fordulatszámú homogénező keve­rővei. Az alkamazott vitaminok mennyisége előnyö­sen 0,05, 0,1-0,51 tömegrész 1 tömegrész gliadinra számítva. A találmány szerinti gyakorlatban zsíroldható vagy vízoldható vitaminokat is alkalmazhatunk. Az alkal­mazható vitaminok az A, B, C, D és E vitaminok szabad vagy észter formájukban. Ezek a vitaminok alkalmazhatók egyenként, vagy két vagy több vitamin kombinációja formájában. A vitaminok beadagolhatók állati vagy növényi ola­jokban vagy zsírokban oldott vagy diszpegált formá­ban, miáltal a vitaminok és a vízoldható enzimek kö­zötti érintkezés lényegesen csökken, ezzel az enzimek lebontó hatása csökken. Különösen a Bt vitaminokat célszerű állati vagy növényi olajban vagy zsírban való oldás vagy diszpergálás után adagolni. Az alkalmaz­ható állati vagy növényi olajok vagy zsírok közé tar­toznak például a folyékony olajok, például a szójaolaj, a repceolaj és a szilárd zsírok, például a sertészsír vagy a pálmazsir. Ha a vitaminokat tápokba adagoljuk folyékony olaj­ként előnyösen jól emészthető és felszívódó halolajat alkalmazunk. t. A találmány szerinti eljárásban az oldószerhez kí­vánt esetben antioxidánst is adhatunk. Az antioxidáns alkalmazása tovább javítja az oxigénnel való ellenáll lásb Adhatunk továbbá az oldathoz kívánt esetben pél­dául citromsavat vagy etilén-diamin- tetraecetsavat, vagy egyéb adalékokat, például lecitint. a A találmány szerinti eljárás értelmében a vitaminok beadagolása és keverése után az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk. A porítást végez­hetjük porlasztva szárítással, vákuumszárítással, fa­gyasztva szárítással, dobszárítóban végzett szárítással vagy más ismert szárítási eljárásokkal. Ha oldószerként híg savat alkalmazunk, a pH-t előnyösen 3 és 4 közé állítjuk be. Ha híg ammóniát alkalmazunk, a pH-t elő­nyösen 10-11-re állítjuk. A vitamin beadagolását ez­után végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vitaminpor levegőn tárolva vagy víztartalmú élelmiszerekhez ada­golva is stabil, nem változtatja minőségét, nem bomlik oxigén hatására, fény vagy hő hatására, nedvességel­nyelés következtében vagy az élelmiszerekben vagy tápokban előforduló enzimek hatására sem. Előnyös továbbá a por az élelmiszerekhez vagy tápokhoz való adagolás szempontjából olyan szempontból is, hogy azokban sűrítő-, kötőhatást fejt ki, és visszatartja ben­nük a vizet. Amint az az előzőekből látható, a találmány szerint előállított vitaminpor ritkán bomlik vagy változtatja minőségét oxigén, hő, fény vagy enzimek hatására az élelmiszerhez való adagoláskor való nedvesség elnye­lése hatására, és nagy vitamintartalom mellett jó stabi­litású. A találmány szerint előállított vitaminporok élelmi­szerhez adagolva nemcsak saját jó tulajdonságaikat őr­zik meg, hanem egyéb sajátságaikat, például sűrítő, kötő és vizmegkötő tulajdonságaikat is kifejtik. A találmány szerinti eljárással a jó tulajdonságokkal bíró vitaminpor megbízhatóan állítható elő. A gluten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents