203467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált A-, B-, C-, D- vagy E-vitamin porok előállítására
1 HU 203 467 B 2 gliadin bevonatként szerepel, a vitaminok lehetnek részlegesen bevontak (például a bomlási reakcióknak kitett reakcióhelyeken). Más eljárás szerint a vitaminrészecskék nemcsak egy egyenletes filmbevonattal lehetnek bontva, hanem a részecskefelületnek legalább egy részét gliadin részecskék is boríthatják. A találmány szerint előállított vitaminpor 100 tömegrész gliadin mennyiségre vonatkoztatva 1-51 tömegrész vitamint tartalmaz. A gliadin főként glutaminsavból és prolinból álló fehérje, amelynek átlagos molekulatömege 45 000 és 35 000 közötti. A találmány szerinti gyakorlatban a gliadint és glutenint is tartalmazó glutent eredeti álapotában alkalmazzuk. A gluten mintegy 40% gliadint és 40% glutenint, valamint mintegy 20% keményítőt tartalmaz. Ha a glutenhez vizet adunk, igen magas viszkoelaszticitás mutatkozik, minek folytán a glutent sűrítőanyagként, kötőanyagként vagy vízmegkötő anyagként alkalmazzák élelmiszerekben. Általában a gliadinnak tulajdonítják a viszkozitási és a gluteninnek a rugalmassági (elasztikus) tulajdonságokat. A találmány szerint a vitaminporokat úgy állítjuk elő, hogy gliadint és vitaminokat adunk oldószerhez, és keveréssel oldjuk vagy diszpeigáljuk abban, majd az oldószert eltávolítva a visszamaradó anyagot porítjuk; vagy glutenből a gliadint oldószerrel extraháljuk, az oldatlan anyagokat eltávolítjuk, és a vitaminokat a kapott oldathoz keverés közben hozzáadjuk, majd az oldószert az elegyből eltávolítjuk, és a viszamaradó anyagot porítjuk. A gluten híg ecetsavban, ammóniában, ecetsav és etanol elegyében oldódik, a gliadin többek között vizes alkoholban, híg savakban, illetve híg lúgokban oldódik. Erre való tekintettel, ha a glutenben lévő gliadint kívánjuk oldani, oldószerként előnyösen vizes alkoholt alkalmazunk, mert az alkohol a gluteninnek vízzel való duzzadását gátolja, ezáltal gátolja a viszkozitás növekedését, így jobb eljárási hatékonyságot biztosít. Glutenként alkalmazhatunk búzalisztből elkülönített nedves glutent, vagy szárítás után nyert aktivált glutent. A felhasználhatóság szempontjából előnyös a szárított por formájában lévő aktivált gluten. Vizes alkoholként 20-80 térfogat%, előnyösen 65- 75 térfogat% alkoholt tartalmazó elegyet alkalmazhatunk. A vizes alkoholt 3-6 tömegrész, előnyösen 4-5 tömegrész arányban alkalmazzuk 1 tömegrész glutenre számítva. Alkoholként előnyösen egyértékí alkoholokat, például metil-alkoholt, etil-alkoholt, vagy izopropil-alkoholt alkalmazunk. Ha glutent adunk a vizes alkoholba keverés közben, a gliadin a glutenből a vizes alkoholba extrahálódik. A keverést előnyösen nagy fordulatszámú keverővei végezzük, legalább 30 percig, ez idő alatt lényegében minden gliadin a vizes alkoholba extrahálódik a glutenből. A vitaminoknak gliadint oldó vagy diszpeigálő oldószerbe való beadása után az elegyet keverjük. A keverést 10-30 percig, vagy hosszabb időn át végezzük, előnyösen 15-45 perces keverést végzünk keverővei, például nagy fordulatszámú homogénező keverővei. Az alkamazott vitaminok mennyisége előnyösen 0,05, 0,1-0,51 tömegrész 1 tömegrész gliadinra számítva. A találmány szerinti gyakorlatban zsíroldható vagy vízoldható vitaminokat is alkalmazhatunk. Az alkalmazható vitaminok az A, B, C, D és E vitaminok szabad vagy észter formájukban. Ezek a vitaminok alkalmazhatók egyenként, vagy két vagy több vitamin kombinációja formájában. A vitaminok beadagolhatók állati vagy növényi olajokban vagy zsírokban oldott vagy diszpegált formában, miáltal a vitaminok és a vízoldható enzimek közötti érintkezés lényegesen csökken, ezzel az enzimek lebontó hatása csökken. Különösen a Bt vitaminokat célszerű állati vagy növényi olajban vagy zsírban való oldás vagy diszpergálás után adagolni. Az alkalmazható állati vagy növényi olajok vagy zsírok közé tartoznak például a folyékony olajok, például a szójaolaj, a repceolaj és a szilárd zsírok, például a sertészsír vagy a pálmazsir. Ha a vitaminokat tápokba adagoljuk folyékony olajként előnyösen jól emészthető és felszívódó halolajat alkalmazunk. t. A találmány szerinti eljárásban az oldószerhez kívánt esetben antioxidánst is adhatunk. Az antioxidáns alkalmazása tovább javítja az oxigénnel való ellenáll lásb Adhatunk továbbá az oldathoz kívánt esetben például citromsavat vagy etilén-diamin- tetraecetsavat, vagy egyéb adalékokat, például lecitint. a A találmány szerinti eljárás értelmében a vitaminok beadagolása és keverése után az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot porítjuk. A porítást végezhetjük porlasztva szárítással, vákuumszárítással, fagyasztva szárítással, dobszárítóban végzett szárítással vagy más ismert szárítási eljárásokkal. Ha oldószerként híg savat alkalmazunk, a pH-t előnyösen 3 és 4 közé állítjuk be. Ha híg ammóniát alkalmazunk, a pH-t előnyösen 10-11-re állítjuk. A vitamin beadagolását ezután végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vitaminpor levegőn tárolva vagy víztartalmú élelmiszerekhez adagolva is stabil, nem változtatja minőségét, nem bomlik oxigén hatására, fény vagy hő hatására, nedvességelnyelés következtében vagy az élelmiszerekben vagy tápokban előforduló enzimek hatására sem. Előnyös továbbá a por az élelmiszerekhez vagy tápokhoz való adagolás szempontjából olyan szempontból is, hogy azokban sűrítő-, kötőhatást fejt ki, és visszatartja bennük a vizet. Amint az az előzőekből látható, a találmány szerint előállított vitaminpor ritkán bomlik vagy változtatja minőségét oxigén, hő, fény vagy enzimek hatására az élelmiszerhez való adagoláskor való nedvesség elnyelése hatására, és nagy vitamintartalom mellett jó stabilitású. A találmány szerint előállított vitaminporok élelmiszerhez adagolva nemcsak saját jó tulajdonságaikat őrzik meg, hanem egyéb sajátságaikat, például sűrítő, kötő és vizmegkötő tulajdonságaikat is kifejtik. A találmány szerinti eljárással a jó tulajdonságokkal bíró vitaminpor megbízhatóan állítható elő. A gluten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
