203354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, kondenzált tienotriazolo- és tienoimidazolo-diazepinek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 354 B 2 2.3. A PAF által kiváltott bőrkiütés antagonizmusának vizsgálata patkányokon [Módosítva P.P. Koelzer és K.H. Wehr szerint, Arzneimittelforschung 8, 181 (1958)] Az intracutan adott PAF-injekció bőrkiütést okoz, ami az érpermeabilitásnak a PAF által kiváltott megnövekedését jelzi. 250±20 g súlyú, hím Wistar-patkányok hasi bőrét rövid szakaszon lefejtettük. Ezután az állatok farki vénájába 1 ml/kg dózisban 1%-os tripánkék-oldatot injekcióztunk. A középvonalhoz (Linea alba) képest szimmemtrikusan 3 helyen, körülbelül 1,5 cm-es távolságokban intracutan injekciókkal fiziológiás konyhasóoldatot vagy PAF-oldatot adtunk be (szúrásonként 12,5-15,0 ng hatóanyag 0,1 ml térfogatban). Amíg a konyhasóoldatból készült injekciónál semmilyen reakció nem lépett fel, a PAF bőireakciót (bőrkiütést) okozott, amelynek mértéke a PAF-dózistól függő különböző intenzitású kékreszíneződés által láthatóvá vált. A vizsgált vegyületeknek egyidejűleg adott intracutan beadása vagy az ezekkel a vegyületekkel való intravénás előkezelés a PAF által indukált bőrreakciókat akadályozni tudta. 3. A központi idegrendszerre kifejtett hatás vizsgálata Általánosan ismert, hogy az ilyen szerkezetű hatóanyagok központi idegrendszeri effektusokat okoznak, amelyek a PAF-antagonista hatású vegyületeknél nem kívántak. Ezért ezeket a hatóanyagokat hypnogen és antikonvulsiv hatásukra, valamint a helyváltoztatás befolyásolására vizsgáltuk. A lehetséges hipnotikus hatást 400-450 g súlyú tengerimalacokon vizsgáltuk. Ezek a vegyületek azonban 200 mg/kg p.o. dózisig nem fejtettek ki az állatokra sedativ, illetve hipnotikus hatást. Az antikonvulsiv hatás vizsgálatára 20-25 g súlyú egereken a Pentetrazol-antagonizmust használtuk fel (M.I. Gluckmann, Current Therapeutic Research 7:721,1965). Ezeknek a vegyületeknek azonban ebben a vizsgálati rendszerben, 100 mg/kg p.o. dózisig (1 órával a Pentetrazol beadása előtt) semmilyen befolyásuk sem volt a Pentetrazol által kiváltott mortalitásra (125 mg/kg i.p., LD 100). Az éjszakai helyváltoztatásra kifejtett hatást sötétdobozban tartott 20-25 g súlyú egereken vizsgáltuk. Ennél a vizsgálatnál az infravörös sugár megszakításainak számát mértük. A vizsgált vegyületek, 300 mg/kg p.o. dózisig semmilyen hatást sem mutattak. Az A. táblázatban soroltuk fel a vérlemezkék gátlására vonatkozó, in vitro végzett vizsgálatok eredményeit. Az (la), illetve (Ib) általános képletű, új vegyületek helyileg, orálisan, transzdermálisan, parenterálisan vagy inhalációval adagolhatók. Ezek a vegyületek a szokásos készítmények hatóanyagai, például azokban az összetételekben, amelyek lényegében közömbös gyógyszerészeti hordozóanyagból és a hatóanyag effektiv dózisából állnak. Hyen készítmények például a tabletták, drazsék, kapszulák, porok, oldatok, szuszpenziók, az inhalációs aeroszolok, kenőcsök, emulziók, szirupok, kúpok stb. A találmány szerinti hatóanyagok hatásos dózisa orális alkalmazás esetén 1-50, előnyösen 3-20 mg, intravénás vagy intramuscularis alkalmazás esetén 0,001-50, előnyösen 0,1-10 mg. Inhalációs célokra olyan oldatokat alkalmazunk, amelyek hatóanyagtartalma 0,01-1,0 előnyösen 0,1— 0,5%. 1. példa 4-(Morfolino-karbonil)-6-(2-klór-fenil)-ll-metil-2,3,4f-tetrahidro-8H-[l]benzotieno[3,2- -f][12,4] triazolo[4 J-a][ 1,4]diazepin 10 g (0,024 mól) 4-Karboxi-6-(2-klór-fenil)-ll-metil-2,3,4,5-tetrahidro-8H-[ 1 ]benzotieno[3,2-f] [ 1,2,4]triazolo[4,3-a] [1,4] diazepinhez 60 ml diklór-metánban 4,2 g (0,026 mól) karbonil-diimidazolt adunk, és a reakcióelegyet 45 percig keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyhez 2,2 g (0,025 mól) morfolint adunk, és ezután a reakcióelegyet még 4 óra hosszat keverjük. Végül a reakcióelegyet telített nátium-hidrogén-karbonát- oldattal, majd vízzel mossuk, a szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk, az oldószert lehajtjuk, és a bepárlási maradék éter hozzáadására kikristályosodik, így színtelen kristályokként 9,6 g cím szerinti vegyületet nyerünk, ami izopropanolból átkristályosítható (kitermelés: 83%). Olvadáspontja: 242-243 *C A kiindulási vegyületet a következőképpen állítjuk elő: a) 50 g (0,29 mól) 3-Hidroxi-ciklohexánkarbonsavetil-észterhez (forráspontjáig u»: 135-140 °C) - amit a 3-hidroxi-benzoesav-észter hidrogénezésével állítunk elő - 600 ml acetonban, 25-30 °C-on 92,5 ml krómkénsavat (133 g króm-trioxid, 115 ml koncentrált kénsav, vízzel 500 ml-re feltöltve) adunk, és a reakcióelegyet 35 “C-on fél óra hosszat keverjük. Az oldatot a sötétzöld olajról dekantáljuk, és az olajat acetonnal extraháljuk. Az extraktumot vákuumban bepároljuk, a bepárlási maradékot diklór-metánnal felvesszük, az oldatot vízzel mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. így világossárga olajként 50 g 3-ciklohexanon-karbonsavetil-észtert nyerünk. b) Az a) pont szerint nyert termék 50 grammját (0,29 mólt), 51 g (0,29 mól) o-klór-ciano-acetofenont és 9,3 g ként 130 ml dimetil- formamidban keverünk, és a reakcióelegyhez 30-35 *C-on 25,9 ml trietil-amint adunk. Ezután a reakcióelegyet még fél óra hosszat keverjük, a dimetil-formamidot lehajtjuk, a bepárlási maradékot etil-acetáttal felvesszük és vízzel mossuk. Szárítás után bepároljuk és szilícium-dioxid-tölteten kromatografáljuk (eluálószen diklór-metán/metanol-95:5). Az eluátumból főfrakcióként nyerünk 35- 40 g 2-amino-5-(etoxi-karbonil)-3-(2-klór-benzoil)- 4,5,6,7-tetrahidro-benzo[b]tiofént. Sárga kristályos vegyület, olvadáspontja: 136-137 *C. c) A b) pont szerint nyert termék 34 grammját (0,02 mólt) 8,5 ml bróm-acetil-bromiddal 300 ml dioxánban és 7,5 ml piridin jelenlétében reagáltatva 38 g N-brómacetil-vegyületet nyerünk, amit 650 ml vízmentes etilacetátban oldunk. Az oldatba állandó keverés közben, szobahőmérsékleten 2 óra hosszat ammóniagázt veze5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8
