203346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalka-[b]-pirazolo-[3,4-d]-piridin-3-on-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 346 B 2 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek értékes gyógyászati hatással rendelkeznek, például idegrendszer-szabályozó hatásúak, egyebek között emlősökben a benzodiazepin receptor aktivitást szabályozzák. A vegyületek alkalmasak idegrendszeri megbetegedések kezelésére, például olyan betegségek gyógyítására, amelyek a benzodiazepin receptor módosulásából erednek. Az előbbi tulajdonságok igen alkalmassá teszik a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket arra, hogy önmagukban vagy kombinációban adagolva emlősök esetében például idegrendszeri rendellenességek, mint például szorongás, rángógörcs (epilepszia) kezelésére alkalmazzuk, az olyan vegyületek esetében, amelyek döntően benzodiazepin receptor agonisták; vagy mint észlelés- vagy éberségjavítókat, vagy mint altatók, mint étvágycsökkentőket, mint a benzodiazepin túladagolásának hatására a központi idegrendszerre kifejtett antagonistáit (ellenszereit), mint az alkohol és benzodiazepin hatóanyagok kominált alkalmazásakor fellépő nyugtatóhatás ellenszereit alkalmazzuk az olyan vegyületek esetében, amelyek elsődlegesen benzodiazepin antagonisták/ellenagonisták. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek megkötődnek a benzodiazepin receptoron és például szorongásellenes és/vagy rángógörcs-ellenes hatást fejtenek ki, vagy antagonistaként hatnak a benzodiazepin hatóanyagokkal szemben. Ezek a hatások in vitro és in vivo tesztvizsgálatokkal is kimutathatók előnyösen emlősöket, például egeret, patkányt vagy majmot alkalmazva. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket bélen keresztül, vagy parenterálisan, előnyösen orálisan vagy szubkután, intravénás vagy intraperitoneális úton, például zselatinkapszulákban vagy vizes oldatok vagy szuszpenziók formájában lehet alkalmazni. Az alkalmazott dózis általában 0,1-100 mg/kg/nap, előnyösen körülbelül 0,5-30 mg/kg/nap, különösen előnyösen körülbelül 1 mg-25 mg/kg/nap. Az in vitro alkalmazott dózis lehet körülbelül 10‘5-10‘10 mól koncentráció, előnyösen körülbelül ÍO'MQ'9 mól koncentráció. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek idegrendszer-szabályozó hatására jellemző benzodiazepin receptor kötődési sajátságait in vitro receptor kötődési kísérlettel határoztuk meg, például a Nature 266, 732 (1977) vagy a Proc. Nat. Acad. Sei., USA 74, 3805 [1977] közleményekben leírt eljáráshoz hasonló módon. Amennyiben triciummal jelzett flunitrazepámot alkalmazunk, az adott receptor más hatóanyagokkal való kölcsönhatása az alábbi egyszerű módon kimutatható: patkányok előagyi synapsis membránját 30 percig, 0-5 *C-on inkubáljuk 0,5 mólos triciummal jelzett flunitrazepámban és a vizsgált vegyület különböző koncentrációjú oldatait alkalmazzuk, amelyeket 7,5 pH értékre pufferolunk. A vizsgált vegyüld különböző koncentrációjú oldatait 4,2 mmólos dimetil-acetamid-etanol (1:10) és 50 mmól pH 7,5 trisz-HCl puffer elegyében készült törzsoldatának hígításával készítjük. A membránokat, amelyek különböző mennyiségű triciummal jelzett flunitrazepámot tartalmaznak, üvegszűrőn leszűrjük, majd folyadékszcintillációs módszerrel analizáljuk. A találmány szerinti vegyületek azon koncentrációját, amely ahhoz szükséges, hogy a 0,5 nanomólos triciummal jelzett flunitrazepám specifikus kötődését 50%-ban inhibiálja, azaz az IC» értéket grafikusan határoztuk meg. Az in vivo benzodiazepin receptor kötődést lényegében az EurJ.Pharmacol. 48, 213 [1978] és a Nature 275, 551 (1978) eljárás szerint határoztuk meg. A vizsgált vegyületeket gabonakeményítő hordozóanyagban orálisan vagy intraperitoneálisan adagoljuk egereknek vagy patkányoknak. 30 perccel a beadagolás után 3H-flunitrazepámot (2 nanomól/kg fiziológiás sóoldatban) injektálunk a farki vénába, majd ezt kővető 20 perc múlva az állatokat megöljük. Az állatok agyát folyadékszcintillációs módszerrel analizáljuk és a radioaktivitást, ezzel a receptor radioaktív ligandumának mennyiségét analizáljuk. A 3H-flunitrazepám megkötött mennyiségének csökkenése a hatóanyaggal kezelt állatok esetében (az olyan állatokkal összehasonlítva, amelyek csak a hordozóanyagot kapták) jelzi a vizsgált vegyület benzodiazepin receptorra való megkötődési képességét. A szorongással kapcsolatos hatást például a pentilén-tetrazol megkülönböztető ingerellenes hatás méré.-^ sével patkányban és a Cook-Davidson konfliktus eljárj rással hím Wistar patkányok alkalmazásával, például^ a Drug Development Research, 6, 313-325 (19851^ módszere szerint határozhatjuk meg. Rángógörcs-ellenes hatás volt megfigyelhető példádul a standard metrazol (pentilén-tetrazol) és a hang*, által kiváltott rohamok tesztvizsgálata esetében patká-^. nyokban például a Drug Development Research 6, 313-325 (1985) eljárása szerint. A benzodiazepin antagonista hatás patkány-metrazol modellben diazepám rángógörcs-ellenes aktivitásával szembeni antagonizmus mérésével, vagy a patkány életműködtető rendszerében való diazepám antagonizmus mérésével, például a Drug Development Research 6, 313-325 (1985) szerinti módszerrel határozható meg. Az ellentétes agonista hatás meghatározható például a patkány-metrazol modellben a metrazol hatás felerősítésének mérésével. A találmány szerinti benzodiazepin receptofijnódosítók gyógyszerészeti agonista és/vagy antagoiygta inverzagonista jellege ugyancsak meghatározható; azon hatásuk mérésével, amelyet patkány agy-membrán preparátum esetében kifejtenek gamma-amino-butánsav (GABA) jelenlétében vagy jelenléte nélkül, a 3H- flunitrazepám helyettesítésében, a 3H-muscimol kötődésének stazolate általi elősegítésében kifejtett hatásukkal, vagy a 35S-butil-biciklo-foszforotionát (TBPS) kötődésére kifejtett hatásukkal, például a J.Pharmacol, 241, 572 (1984) közleményben leírtak szerint. A találmány szerinti vegyületek, amelyek a bezodiazepin receptorhoz kötődnek és benzodiazepMwantagonista jellegűek a legelőnyösebben mint szorengás- és rángógörcs-ellenes szerek alkalmazhatók, szorongás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
