203286. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékból kiülepedett anyagok összegyűjtésére
HU203286B gcsen egy-egy 17 papucs van felerősítve, amelynek a haladásirányra merőleges peremei kissé fel vannak hajlítva, a 17 papucsok a 26 medence 34 fenéklemezének a felületére felhordott bevonat által alkotott 18 pályán az 1 teherláncok által mozgatott 6 kotrólapátokkal együtt haladva csúsznak, miközben a 6 kotrólapát c kotrási éle (lásd a 2a. ábrát is) a kiülepedett szilárd fázist (iszapot) összegyűjti. A17 papucs hosszúságának a felét a hivatkozási betűvel jelöltük a 2b. ábrán, a 6 kotrólapát c kotrási éle és a megfogási helye — vagyis az 1 teherlánc geometriai hossztengelye —közötti távolságot b hivatkozási betűvel; az a/b értéket 0,2-0,8 között célszerű megválasztani, az optimális érték 0,4-0,6 között van. A 26 medence felső részén az 1 teherláncokat az la. és 2a. ábrán feltüntetett 11 csúszkák folyamatosan támasztják elő, és a 6 kotrólapátnak a d hátélére erősített 19 betétjei ezeken all csúszkákon csúsznak, A 11 csúszkákat a 26 medence hosszanti 32, 33 falaihoz rögzített 20 konzolok tartják, és ezekhez vannak a hosszirányú 22 felső vezetékek is erősítve, amelyeket trapéz alakú fémprofilok alkothatnak. Ezek, és a 32,33 falak közötti tér 27 kitöltőanyagot tartalmaz (2a. ábra). A 26 medence hosszanti 32, 33 falai és a 34 fenéklemez találkozásánál az ugyancsak hosszirányú 21 alsó vezetékek húzódnak, amelyek alakja és szerkezeti felépítése azonos a 22 felső vezetékekével. A 6 kotrólapát oldaléléi és a 21 felső vezetékek és 22 alsó vezetékek függőleges belső felületei között 35 üzemi hézagvan, amelynek/ szélessége a 26 medence belső terének B szélességéhez viszonyítva legfeljebb 2.B / = , előnyösen 100 5.B /- . 100 A14 meghajtóeszköz7 tengelyén (la, 3.és4.ábra) levő 15 hajtó lánckerék a 2 hajtólánc útján van a 3 hajtótengelyre szilárdan rögzített 13 hajtott lánckerékkel összekapcsolva, amelyet az la. és 3. ábrán tűntettünk fel; az utóbbi ábrán jól látható, hogy a 13 hajtott lánckerék a 3 hajtótengelyen rögzített 12a teherlánc-kerekek által közrefogott tengelyszakaszon kívül van a 3 hajtótengelyhez rögzítve. A 3 hajtó tengelyen és a 14 meghajtóeszköz 7 tengelyén átfektetett geometriai síknak a vízszintessel bezárt ß emelési szöge (la. ábra) 60-120” között lehet, előnyösen mintegy 75°. A hosszanti átfolyású 26 medence — amint az la. ábrán látható — a 28 iszapzsomppal ellentétes vége tartományában felül keresztirányú 5 uszadékgyűjtő vályúval van ellátva, amelyhez a medence belseje felől 29 láncvezető csatlakozik. Az 5 uszadékgyűjtő az 1 teherláncok alatt, a felső 4b hajtott tengely környezetében helyezkedik el. A H üzemvízszint (la, 2a. és 3. ábrák) úgy van beállítva, hogy a 6. kotrólapátok c kotrási le hozzávetőlegesen a 6 kotrólapát 2b. ábrán bejelölt megfogási b magasságának a felét kitevő mértékben a H üzemvízszint fölött legyen, amikor a kotrólapát a felső véghelyzet9 ben van (2a. ábra). Az 1 a. ábrán látható módon az 1 teherlánc feszítéséhez a 31 teherlánc-feszítő van beépítve a 3 hajtótengely környezetében (de elhelyezkedhet például a 4a hajtott tengely környezetében is). A 2 hajtólánc feszítésére a 10 hajtólánc-feszítő szolgál, amely a 14 meghajtóeszköz környezetében helyezkedik el. A 14 meghajtóeszközt részletesebben, nagyobb méretarányban a 4. ábrán tüntettük fel. Eszerint a 14 hajtóeszköz 7 tengelyén a 23a, 23b nyomólapok úgy helyezkednek el, hogy elfordulással szemben rögzítve vannak, az y geometriai hossztengely irányában azonban a 23a nyomólap el tud mozdulni, míg a 23b nyomólap rögzített helyzetű, mintegy ellentartóként funkcionál. A 23a, 23b nyomólapok a 24 betétekkel együtt a 7 tengelyen elforgathatóan és tengelyirányban elcsúsztathatóan felszerelt 15 hajtólánckereket közrefogják. A 25 feszítőeszköz hatására a 24 betétek a 15 hajtó lánckereket közrefogják. A 25 feszítőeszköz hatására a 24 betétek a 15 hajtó lánckerékhez nyomódnak. A 3. és 4. ábrán érzékeltettük, hogy a 14 meghajtóeszköztől két tengelycsonk indul ki, így két különböző berendezés hajtása lehetséges, a példa szerint azonban csak az egyik hajtási lehetőséget használjuk ki. Az la. és 4. ábrán feltüntettük a berendezés 8 vezérlőeszközét, amely a 15 hajtó lánckerék környezetében elrendezett 9 érzékelőeszközzel a szaggatott vonalakkal jelölt elektromos vezetékeken keresztül működési kapcsolatban áll. A 2b-2d. ábrákon a 6 kotrólapát 1 teherláncokhoz kapcsolási módját tüntettük fel, a már korábban használt hivatkozási számok és jelek értelemszerű alkalmazásával. Az la-4. ábrák szerinti berendezés működése a következő: amikor a 14 hajtóeszközt működtetjük, annak a 7 tengelyén rögzített 23a, 23b nyomólapok (4. ábra) a tengellyel együtt forognak, és a 23a nyomólap 7 tengelyre elforgathatóan szerelt 15 hajtó lánckerékre a 24 betétek közbeiktatásával a 25 feszítőeszköztől kiinduló nyomást fejt ki. A 23a, 23b nyomólapok, a 24 betétek és a 15 hajtó lánckerék között csak a súrlódásos kapcsolat van. A15 hajtó lánckerék a 7 tengellyel abban az esetben forog együtt, ha a 25 feszítőeszköz által kifejtett összeszorító erő hatására a 15 hajtó lánckerék oldalfelületén keletkező súrlódási nyomaték eléri, vagy meghaladja a berendezés által igényelt hajtó nyomatékot. Ekkor a 15 hajtó lánckerék együtt forog a 7 tengellyel, és a 2 hajtólánc közvetítésével forgatja az la. és 3. ábrán látható 13 hajtott lánckereket, amely a 3 hajtótengelyen szilárdan van rögzítve. A 3 hajtó tengelyre erősített 12a lánckerekek a hajtást a két 1 teherláncra közvetítik. Amint már említettük, az 1 teherláncok a 26 medencében elhelyezett hajtott 12b, 12b’, 12c, 12a teherlánc-kerekeken vannak átvezetve és végtelenítve. Az 1 teherláncokp nyilakkal (la. ábra) jelölt mozgásiránya úgy van megválasztva, hogy a 6 kotrólapátok a kiülepedett szilárd fázist a 26 medence fenekén a 28 iszapzsomp felé, az uszadékot pedig a folyadékfelszínen az 5 uszadékgyűjtő felé továbbítsa. Az 1 teherláncoknak a medencefenék mentén 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
