203224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cisztein-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 224 B 2 vízzel készült oldatához hyitott lombikban 40 °C-on keverés közben 1,20 g (12 mmól) kalcium-karbonátot adunk. Miután a szén-dioxid-fejlődés megszűnt, az elegyet egy óra hosszat keverjük. A kalcium-karbonát fölöslegét kiszűrjük, és a halványsárga oldatot szárazra bepároljuk. A kapott viszkózus olajat 50 °C-on 25 ml etanollal eldörzsölve szilárd anyag képződik A kapott anyagot etanollal mossuk és 80 °C-on vákuumban szárítjuk 3,0 g (71%) fehér, nem higroszkópos amorf terméket kapunk Olvadáspontja: 190-200 °C. [a] d5=+19,4° (c=5, vízben). 1H-NMR (DMSO-d6):ß=l,02 (3H, d, CH3), 1,05 (3H, d, CH3), 1,96 (1H, s, SH), 2,50 (1H, sept, CH), 2,85 (2H, m, CH^, 4,15 (1H, dt, NCH), 7,42 (1H, d, NH). 13C-NMR (DMSO-d6):ß= 19,5; 20,2; 27,1; 34,2; 55,4; 175,1; 175,6. 8. példa Tabletták készítése Tablettákat készítünk az alábbi keverékekből: ,A ” készítmény hatóanyag 50 g laktóz 85 g burgonyakeményítő 40 g polivinüpirrolidon 5g ceüulóz (Avicel) 18g magnézium-sztearát 2g „B” készítmény hatóanyag 100g laktóz 90 g burgonyakeményítő 50 g polivinüpirrolidon 5g ceüulóz (Avicel) 23 g magnézi um-sztearát 2g Az A és B összetételű készítményekből 1000 tablettát préselünk, amelyek 50, ületve 100 mg hatóanyagot tartalmaznak. Kívánt esetben az így előáüított tablettákat filmbevonattal, például szerves oldószerben oldott metü-ceüulózzal látjuk el. „C” készítmény 1 ml készítmény összetétele: hatóanyag 30,0 mg szorbit 150,0 mg glicerin 100,0 mg EDTA-Na2 0,5 mg metagin 0,6 mg propagin 0,3 mg narancskivonat 0,05 mg citromkivonat 0,05 mg etanol 20,0 mg nátrium-hidroxid 10,0 mg víz, tisztított l,0ml-re. Anyagcsere-kísérletek A találmány egyik célja olyan molekulák előállítása, amelyek orális bevétel után a plazmában és végső soron a tüdőben szabad tiolok magas szintjeit adják Ezért kísérleteket végeztünk, hogy megállapítsuk az (I) általános képletű vegyületek biológiai stabüitását és biológiai felhasználhatóságát, és ezeket az N- acetü-L-cisztein hasonló tulajdonságaival összehasonlítsuk In vitro adatok állatokra Az N-acetü-L-cisztein patkánymáj-, -bélnyálkahártya és tüdőhomogenizátumokban gyorsan hidrolizálódott és L-ciszteint adott. Az N-izobutirü-L-cisztein és az N-pivaloü-L-cisztein in vitro nem hidrolizálódott mérhető mértékben. Az N-acetil-L-cisztein hidrolízise túlnyomórészt a sejtek oldható részében ment végbe. Összegezve az eredményeket, az L-cisztein hidrofil N-acetíl-származékát a sejtek oldható részében feltehetően az acü-CoA transzferáz hidrolizálta. Az elágazó láncú származékok, az N-izobutirü- és N-pivaloü- L-cisztein a sejtnek egy részében sem hidrolizálódott. ln vivo adatok állatokra A tiolokat altatott patkányok belébe injekcióztuk. Az injekciók beadása után különböző időpontokban vérmintákat vettünk és a plazma-tiolokat analizáltuk. A plazmában a tiolok koncentrációi a következők voltak: N-izobutiril-L-cisztein: 13,0+2,9 pM (n=9); N-pivaloü-L-cisztein: 11,8+2,9 pM (n=9); és N-acetü-L- cisztein: 0,7 pM (erre csak egy kísérletek végeztünk). Az adott értékek középértéket jelentenek ± a középértékek standard hibája, hacsak másképpen nem adjuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a plazma tiolszintjei, amelyeket in vivo kaptunk, arányosak az in vitro meghatározott biológiai stabilitásokkal. így egy könnyen hidrolizálható vegyület, mint az N-acetü-L- cisztein, a bélbe adott injekció után alig mutatható ki a plazmában, míg az N-izobutirü-L-cisztein, amely in vitro nem hidrolizálódott, tekintélyes koncentrációkat ért el. Adatok, önként jelentkező emberekből Az N-acetü-L-cisztein és N-izobutirü-L-cisztein mindegyikének 1,23 mmól orális bevétele után mértük a plazmakoncentrációkat és a vizeletkiválasztást önként jelentkező egészséges emberekben. A szabad tiolok csúcskoncentrációi a plazmában 1 pM, Uletve 10 pM volt. A változatlanul kiválasztott százalékos százalékos mennyiségek a vizeletben 2%, Uletve 74%. Az anyagcsere-kísérletek összegezése A fent leírt kísérletek azt mutatják, hogy az N-acetü-L-cisztein biológiaüag nem stabü, és ez azt jelenti, hogy orális bevétel után csekély a biológiai felhasználhatósága. Az acücsoport módosítása igen nagy mértékben javította a biológiai stabüitást és a biológiai felhasználhatóságot is. így az N-izobutirü-L-cisztein a plazmában nagy koncentrációkat ér el, és feltehetően nagyobb mértékben éri el a tüdőt is, mint az N-acetü-L-cisztein. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
