203198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immungátló, monokin-, különösen interleukin-1-gátló hatású gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 198 B 2 A vizsgálat során a betegeknek placebót vagy a találmány szerinti eljárásban alkalmazható valamilyen vegyületet - például a lényegében tiszta Z-izomer alakjában lévő D2 vagy H1 jelű vegyületet - körülbelül 450 mg-tól körülbelül 1200 mg-ig terjedő mennyiségben orálisan adagoltuk egyszerre vagy két-három részletben. Mértük továbbá a következő paramétereket: Hematológiai értékek: a vörösvérsejtek száma, hemoglobin, hematokrit, fehérvérsejtszám, minőségi vérkép, vérsüllyedés, vérglükóz-koncentráció (vércukorszint); Vizeleti paraméterek: albumin, glükóz; Szérum-értékek: alkalikus foszfátáz, ALT, AST, SGT, S-büirubin, S-T4, S-T3, S-TSH és krea tinin. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületek fentiekben meghatározott adagjával kezelt egyének állapota az EEG eredményei és a pszichometriás tesztek eredményei alapján a blacebóval kezelt egyénekkel összehasonlítva kifejezett javulást mutatott. 8. Klinikai vizsgálat, III: a kalcium-felszívódásra kifejtett hatás a foggyökérhártya-megbetegedés befolyásolása alapján E vizsgálatunkat foggyökérhártya-megbetegedésben szenvedő, önkéntes nőkön és férfiakon végeztük. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületet - például a lényegében tiszta Z-izomer alakú D2 vagy Hl jelű vegyületet - körülbelül 400 mg-tól 1200 mg-ig terjedő mennyiségben naponta, orálisan adagoltuk, egyszerre vagy napi négy részletben, vagy úgy, hogy e mennyiséget a fogínymegbetegedés helyére fecskendeztük körülbelül 0,5 mg-tól vagy 1,0 mgtól körülbelül 5,0 mg-ig terjedő dózisban. A betegeket szabályszerű időközökben, hetenként vagy hetenként kétszer vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy a kezelt betegek állapota körülbelül 2-3 héten át végzett folyamatos kezelés után határozott javulást mutatott. 9. Klinikai vizsgálat, IV: degeneratív ízületi megbetegedésre kifejtett hatás E vizsgálatunkat olyan önkéntes nő- és férfibetegeken végeztük, akik pikkelysömörös ízületi gyulladásban, szeronegatív csigolyaízületi gyulladásban vagy csontízületi gyulladásban szenvedtek. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületet - például a lényegében tiszta Z-izomer alakú D2 vagy Hl jelű vegyületet - orálisan, naponta körülbelül 200- 1200 mg mennyiségben egyszerre vagy napi négy részletben 8 héten át adagoltuk. A betegeket szabályszerű időközökben, kéthetenként vizsgáltuk; ekkor betegségük előrehaladását az ízületi fájdalmak erőssége alapján, a Steinbrocker-módszer szerint az ízület működőképességének kiértékelésével, a kézfogás erősségével vagy a Richtie-féle index segítségével értékeltük. Azt találtuk, hogy a kezelt egyének állapota 8-hetes kezelés után javult. Hasonló eredményeket értünk el a fentiekben leírt, más betegségekre és kóros állapotokra kifejtett hatás (például az izomfehérje lebomlása, beteges aluszékonyság stb.) vonatkozásában a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületekkel, különösen a lényegében tiszta Z-izomer alakú D2 vagy Hl jelű vegyület alkalmazásával, a fentiekben meghatározott vagy azokkal egyenértékű mennyiségek adagolása útján. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületek napi adagja természetesen számos tényezőtől - például a találmány szerinti eljárásban alkalmazott, adott vegyülettől, a kezelendő kóros állapottól és a kívánt hatástól - függ. Általában kielégítő eredményeket érhetünk el, ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületet orálisan körülbelül 100 mgtól körülbelül 2,0 g-ig, előnyösen körülbelül 350 mgtól 2,0 g-ig, például körülbelül 1,5 g-ig terjedő menynyiségben naponta egyetlen adagban vagy 2-4 részletben vagy késleltetett felszabadulást biztosító formában adagoljuk. Ennek alapján az orális adagolásra alkalmas dózisegység a hatóanyagot körülbelül 25 mgtól körülbelül 1,0 g-ig terjedő mennyiségben, egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható hígítószerrel vagy vivőanyaggal összekeverve tartalmazza. Ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületet más immungátló hatóanyaggal vagy annak adjuvánsaként adagoljuk - például a fentiekben említett betegségek vagy kóros állapotok kezelése céljából -, akkor az együttesen adagolt immungátló hatóanyag adagja természetesen függ az alkalmazott immungátló típusától - amely például lehet valamüyen szleroid vagy ciklosporin -, az alkalmazott specifikus hatóanyagtól, a kezelendő kóros állapottól és a kívánt terápiás eredménytől. Általában kielégítő eredményeket érhetünk el, ha az együttesen alkalmazott immungátló hatóanyagot olyan adagokban alkalmazzuk, amely nagyságrendüeg 80%-a, például 50%-a annak az adagnak, amelyben az együttesen adagolt immungátlót monoterápia során alkalmazzuk. Ha tehát együttesen adagolt immungátló szerként ciklosporint alkalmazunk, akkor kielégítő eredményeket érünk el, ha a ciklosporint naponta körülbelül 1-25 mg/kg mennyiségben (például a ciklosporin A esetében naponta körülbelül 5-15 mg/kg mennyiségben) orálisan adagoljuk a beteg számára, egyszerre vagy napi 2-3 részletben. Amennyiben a ciklosporin intravénás adagolása - így infúziós alkalmazása (például a kezelés kezdetén) - kívánatos, akkor alacsonyabb adagot alkalmazunk, például naponta körülbelül 0,5-5,0 mg/kg (például a ciklosporin A esetében naponta körülbelül 1-3 mg/kg) mennyiséget adagolunk kezdő dózisként, illetve naponta körülbelül 2 mg/kg fenntartó dózist adagolunk. A találmány szerinti eljárás megvalósításával lehetővé válik továbbá: 7. Módszer valamilyen immungátló hatóanyag - például immungátló szteroid vagy immungátló ciklosporin, így a ciklosporin A - azon adagjának csökkentésére, amely immungátló terápiában részt vevő beteg hatásos kezeléséhez - például a fentiekben felsorolt, immungátló terápiával kezelhető betegség vagy kóros állapot kezeléséhez - szükséges; e mód5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10
