203198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immungátló, monokin-, különösen interleukin-1-gátló hatású gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 198 B 2 A vizsgálandó anyagot a fentebb meghatározott dózisban adagoltuk vagy ciklosporin A nélkül; vagy ciklosporin A-val kombináltan, az immunizálás után 7 nappal kezdődően, egymást követő 7 napon át. A kontrollcsoportnak a vizsgálandó anyag helyett placebót adagoltunk. Az immunizálás utáni 14. napon a patkányokat leöltük, szemeiket azonnal eltávolítottuk, formaldehidben fixáltuk, majd paraffinviaszba ágyaztuk, hematoxilin-eozinnal és PAS-val megfestettük. A hisztopatológiás értékelést maszkírozott formában végeztük, és a gyulladást 0-tól 4-ig terjedő pontskálával értékeltük; 0 jelentette azt, hogy nincs gyulladás, és 4 jelentette a teljes szemgyulladást. Külön kiválasztott eseteket transzmissziós és pásztázó elektronmikroszkópiával vizsgáltunk. A kísérletüeg előidézett autoimmun uveitiszben szenvedő állatok szemei generalizált retinagyulladást és érhártyagyulladást mutattak, és az üvegtest üregében a retina alatti térségben és a szem elülső kamrájában gyulladásos sejteket tartalmazó rostos izzadmány jelent meg. Amidőn egy vizsgálati vegyületet, vagy vizsgálandó vegyületet és ciklosporin A-t kombináltan adagoltunk a feltüntetett dózisokban, a kísérletüeg előidézett autoimmun uveitiszben szenvedő állatok száma lényegesen csökkent azokkal a kontrollcsoportokkal összehasonlítva, amelyek csak placebót, vagy placebót és azonos adagban ciklosporin A-t kaptak. 4.2.a Többszörös szklerózisra kifejtett hatás; I. A kísérletileg előidézett allergiás úgy- és gerincvelőgyulladásra gyakorolt hatás Ezt a vizsgálatot a Boréi és munkatársai által leírt általános módszerrel [Agents and Actions 6, 468 (1967)] végeztük. 8-12 nőstény Wistar vagy hím Lewis patkányból álló csoportokon kísérleti úton aüergiás agy- és gerincvelő-gyuüadást idéztünk elő úgy, hogy az állatok hátsó végtagjának talpába 0,1 ml-t fecskendeztünk intradermálisan olyan emulzióból, amely 2,5 g szarvasmarha-gerincvelőt (liofilizálás után 12 ml vízben oldva), 1,5 ml Arlacel A-t, 8,0 ml Nujolt és 0,2 ml fiziológiás konyhasó-oldatot, valamint 20 mg elölt, szárított Mycobacterium phlei-t tartalmazott. A vizsgálandó vegyületet önmagában vagy a vizsgálandó vegyületet és ciklosporin A-t hetenként 5 napon át, a szenzibilizálás napjával kezdve három héten át adagoltuk. A kontroücsoportban a kísérletüeg előidézett aüergiás agy- és gerincvelő-gyuüadás általában a szenzibüizálás után 9-16 nappal kezdődött, és a paralízis tünetei a hátsó végtagokon és a farkon jelentkeztek. A kísérleti állatok kóros tüneteit naponta vizsgáltuk, és a betegség megjelenését akkor ítéltük pozitívnak, ha a tünetek mindkét hátsó végtagon és a farkon is megfigyelhetők voltak. A vizsgálati áüatokat összesen 25 napon át figyeltük meg. Amidőn a vizsgálandó vegyületet önmagában, vagy a vizsgálandó vegyületet és ciklosporin A-t kombináltan a fentebb említett dózisokban adagoltuk, a kísérletüeg létrehozott aüergiás agy- és gerincvelőgyuüadás lényegesen csökkent mértékben jelentkezett a vizsgálati időszakban, mint azokban a kontroücsoportokban, amelyek csak placebót vagy placebót és azonos dózisban ciklosporin A-t kaptak. 4.2. b Többszörös szklerózisra kifejtett hatás; II: kísérletüeg előidézett, előzőleg fennáüó aüergiás agy- és gerincvelőgyuüadásra gyakorolt hatás E vizsgálatunkat a 4.2.a.-ban leírt eljáráshoz hasonlóan végeztük, azonban a vizsgálandó anyagot önmagában, vagy a vizsgálandó anyagot és ciklosporin A-t kombináltan a szenzibüizálás utáni 8-9. napon (tehát közvetlenül a kórtünetek jelentkezése előtt) kezdtük adagolni; az adagolást naponta vagy minden második napon, körülbelül 14 napon át végeztük. A kezelési időszak alatt az áüatokon feüépő kórtüneteket naponta vizsgáltuk, és a 4.2.a-ban leírtak szerint pontozással értékeltük. Amidőn a vizsgálandó vegyületet önmagában, vagy a vizsgálandó vegyületet és ciklosporin A-t a fenti dózisokban adagoltuk, a kísérletüeg előidézett agy- és gerincvelőgyuüadás kórtünetei lényegesen csökkent mértékben jelentkeztek a vizsgálati időszakban, mint azokban a kontroücsoportokban, kamelyek csak blacebót, vagy blacebót és azonos dózisban ciklosporin A-t kaptak. 4.3. Szisztémás eritémás börfarkasra (lupus erythematosus) kifejtett hatás vizsgálata az (NZBZNZW)Fl egérmodellen E vizsgálatainkat a Steinberg és munkatársai által leírt [Buüetin on the Rheumatic Diseases 28, 940 (1977-78)] (NZB/NZW)F1 egértörzs-modellre alapoztuk. Az ezen áüattörzshöz tartozó nőstényeken mintegy 5-7,5 hónapos korukban gyakran jelentkeznek a szisztémás eritémás bőrfarkas tünetei anti-DNS és anti-eritrocitás auto-antitestek képződésével, valamint fehérjevizeléssel. Ez a kóros áüapot végül az áüatok pusztulásához vezet. A hatás vizsgálatára 6-8 nőstény egérből álló csoportokat alkalmaztunk. A kezelést vagy csak a vizsgálandó vegyülettel, vagy a vizsgálandó vegyülettel és ciklosporin A-val végeztük, hetenként ötször, és a kezelést körülbelül 8-10 hétig folytattuk. A kezelést vagy a) az auto-antitestek spontán keletkezése előtt, például a kísérleti áüatok körülbelül 5-hónapos korában, vagy b) közvetlenül az autoantitestek spontán keletkezése után, például az állatok körülbelül 8-9 hónapos korában kezdtük meg. Az anti-DNS és anti-eritrocita antitestek koncentrációját szabályszerű időközökben mértük a kezelési időszak során az ELISA-módszerrel, és a terápia kezdete előtt körülbelül egy hétig. Vizsgáltuk ezenkívül a fehérjevizelést (amelyet hetenként egyszer mértünk) és az áüatok élettartamát. Az a) és b) szerinti kezelésekkel kapott eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált vegyületek megelőző, Uletve terápiás hatással rendelkeznek. Ha a vizsgálandó vegyületet önmagában, vagy a vizsgálandó vegyületet ciklosporin A-val együtt a fenti dózisokban adagoltuk, megfigyelhettük, hogy az autoantitestek koncentrációja lényegesen csökkent, a fehérjevizelés lényegesen ritkábban fordult elő, és az ál5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8
