203198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immungátló, monokin-, különösen interleukin-1-gátló hatású gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 203 198 B 2 acetil-glükóz-aminidáz lizoziin-enzim aktivitását csonttenyészet-felülúszókban és koponyacsontok Tri­ton 100 kivonataiban tenyésztés után Banerjee és Ba­­su módszerével [Biochem.J.45,113 (1975)]. Az enzim aktivitásának változását a felezett koponyacsontra eső ^egységekben és a felszabadulás százalékos érté­kében fejeztük ki. E vizsgálatok során a találmány szerinti eljárásban alkalmazott vegyületek - különösen a lényegében tiszta Z-izomer alakú D2 és Hl jelű vegyületek - a kalcium felszabadulását gátolták, és ezzel párhuza­mosan befolyásolták az N-acetil-glükóz-aminidáz enzimet 1 x 10-5 -5 X 10-6 M nagyságrendű kon­centráció-tartományban. Meghatároztuk a lényegé­ben tiszta Z-izomer alakjában lévő D2 jelű vegyület IC50-értékeit, és az alábbi eredményeket kaptuk: ic50 (M) Az alábbi Kalcium N-Acetü­vegyület glükóz­jelenlétében amidináz pge2 2,2 x 10-5 7,9 xlO“6 LPS 2,8 x 10“3 * 5 8,3 x IO“6 1,25-Dihidro-D3-vitamin 3,8 x 10"5 3,7 xlO“5 (Az IC50-értékek kiszámítása céljából a kontrollte­­nyészetekben végbemenő felszívódás mértékének és a maximálisan stimulált tenyészetekben végbemenő fel­szívódásnak a különbségét 100%-nak vettük. Az lek­érték a vizsgálandó anyagnak az a koncentrációja, amely a maximális felszívódást 50%-os mértékben gá­tolja. 3. A reumatoid (torzulással járó) izületi gyulladás állatmodelljén kifejtett módosító hatás vizsgála­ta 48 érett nőstény patkányon adjuváns artritiszt idéztünk elő, majd a vizsgálandó vegyületet 40 napig orálisan adagoltuk. A10., 20., 30. és 40. napon mértük az ízület duzzadását és a csontsűrűséget, és ezt place­­boval kezelt kontrolláltatok paramétereivel hasonlí­tottuk össze. Ezenkívül megmértük a porc glikozami­­no-glikánjait (a következőkben: GAG) a combnyak­­ízület fej-részében, amelyet a kezelési időszak után el­távolítottunk. A vizsgálat kezdetén, majd a 3., 6., 9., 16. és 22. napon meghatároztuk a szérum a2-makrog­­lobulin-tartalmát. Amidőn a találmány szerinti eljárásban alkalmaz­ható vegyületeket orálisan, naponta 2,5-20 mg/kg mennyiségben adagoltuk, a gyulladásos folyamat által kezdetben előidézett csontsűrűség-csökkenés után megfigyeltük, hogy a csont normális ásványanyag-tar­­talma helyreállt. Denzitometriás mérésekkel megálla­pítottuk, hogy nemcsak a csontsűrűség növekedett, hanem a szérum a2-makroglobulin-koncentrációi is a dózistól függően csökkentek. Az érintett porcok GAG-tartalmának elemzése azt mutatta, hogy a pro­­teoglikán-tartalom a dózistól függő módon növeke­dett. A reumatoid ízületi gyulladás ezen vizsgálati mo­delljén a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületek - például a lényegében tiszta Z-alakú D2 jelű vegyület - a kóros állapotot módosító hatást mu­tatott, különösen 30-napos kezelés után; a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vegyületek főként az adjuváns artritiszben szenvedő patkányok csontjára és porcára gyakoroltak védőhatást. A csontsűrűség in vivo mérésére érett patkányokon a radiográfiás-denzitometriás módszert alkalmaztuk [J. Amer.Ger.Soc. 17,142(1969)]. A vizsgálandó anyaggal végzett kezdés során a csontot hosszanti hányban vizs­gáltuk, és megfigyeléseinket összehasonlítottuk egy­részt kezeletlen artritiszes patkányokon, másrészt kont­­roüállatokon végzett megfigyeléseinkkel. In vivo meny­­nyiségi radiográfiás (pásztázó) módszert alkalmaztunk, aminek során paraméterként a trabekuláris tömeget vettük. A radiográfiás képet a letapogatás után viszony­lagos optikai sűrűségi (ROD) egységekké alakítottuk át egy nagy feloldásé denzitometriás mérőműszerrel. A rendszer jdlemzői következtében (a sötétedés a vi­szonylagos optikai sűrűség növekvését jelenti) a regiszt­rált értékeket (l-x)-ben fejeztük ki, ahol x jelenti a vi­szonylagos optikai sűrűség kísérletesen mért értékét. így összhangba hoztuk a röntgensugarak csontszövetre ki­fejtett biológiai hatását (amely esetben a fűm sötétedése a csontsűrűség csökkenését jelzi). Az így kapott denzito­metriás értékeket az állat testsúlyának függvényeként ábrázoltuk, aminek során azonos súlytartományon be­lüli állatcsoportokat választottunk. 4. Az immungátló (autoimmun betegségekre kifej­tett) hatás vizsgálata Az alábbi kísérletekben a találmány szerinti eljá­bén tiszta Z-izomer alakjában levő D2 vagy Hl jelű vegyületet - orálisan, naponta 5-60 mg/kg mennyiség­ben adagoltuk önmagában vagy ciklosparin A-val kombinálva, amely utóbbit naponta, orálisan körülbe­lül 1-10 mg/kg mennyiségben, olívaolajos oldatban adagoltuk (tehát lényegesen kisebb dózisban, mint amit általában alkalmaztunk az immungátló hatás el­érése céljából a leírt vizsgálati modelleken). 4.1 .Az uvea-gyulladásra (uveitis) kifejtett hatás: a kísérletileg előidézett autoimmun uveitis modulá­lása E vizsgálatot Nussenblatt és munkatársai általános módszerével [Arch. Ophthal. 100,1146 (1982)] végez­tük. 6-10, egyenként 150-200 g testsúlyú nőstény Le­­wis-patkányt 30 pg szarvasmarha S-antigénnel immu­nizáltunk, amelyet 2,5 mg/ml Mycobacterium tuber­culosis H 37 RA-val dúsított komplett Freund-adju­­vánsban emulgeáltunk (1:1 tömegrész arányban). Az immunizálást az állat hátsó végtagjának talpába törté­nő befecskendezéssel végeztük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents