203194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porkészítmények előállítására növényi olajokból

1 HU 203 194 A 2 A találmány tárgya eljárás porkészítmények előál­lítására növényi olajokból. Ismeretes, hogy a természetes eredetű anyagok, így a növényi olajok, különösen a fűszer- és gyógynövé­nyek olajainak és illóolajainak a felhasználása ismét az érdeklődés középpontjába került. Az illóolajok gyógyászati hatásai és ebből eredően gyógyászati alkalmazásuk ősidők óta ismeretesek. Ezeket az ókorban önmagukban vagy szeszben, illetve olajokban feloldva főleg helyüeg - többnyire bedör­­zsölés útján - alkalmazták. E felhasználási mód egy­részt csak hatásuk rövid ideig való kifejtését eredmé­nyezhette, másrészt az alkalmazás e módját az érzéke­nyebb egyéneknél gyakorta kialakult bőrbántalmak korlátozták. A fejlődés során különféle vivőanyagokat (zsírok, vegyes kenőcsalapanyagok, szappanok, cukron, gyan­ták és ezek elegyei) alkalmaztak az illóolajok vivő­anyagaiként. Az Uyen készítmények közé tartozik az Opodeldok, amely az illóolajat szappannal köti meg. A fűszernövényekben levő aromaanyagok élelmi­­szeripari felhasználásánál az egyik alapvető szempont az, hogy az aromaanyag a termékekben megfelelő ho­­mogenitású, jó eloszlású keveréket adjon. Különösen nehezíti a technológiát, amikor könnyen illanó, folyé­kony, inkompatibilis, esetleg oxidálódó aromaanyag bevitele a cél. Legismertebb és általánosan alkalma­zott módszer az olajokban, zsíros anyagokban, szerves oldószerekben való oldásuk, vagy cukrokhoz, kemé­nyítőhöz, gyantákhoz való keverésük. Korszerűek azok a kereskedelemben kapható egyedi és komplex fűszeremulziók, amelyek fűszer-oleorezineket és emulgeált illóolajokat tartalmaznak. Hátrányuk szin­tén a viszkózus jellegből adódó nehézkes technológiai alkalmazhatóság. Sok problémát megoldottak a stan­dardizált oleorezinek, amelyeket a fűszer-és gyógynö­vényekből oldószeres extrakcióval nyernek ki és víz­­gőzdesztillációval előállított illóolajokkal standardi­zálnak. Hátrányuk, hogy nagyon koncentrált, sűrűn folyó, vagy melegítésre azzá váló anyagok, így nehéz ezeket száraz élelmiszerkeverékekbe belekeverni és homogenizálni. Korszerű, szüárd fázisban való megkötési módszer az illóolajok ciklodextrin komplexbe való zárása (Her­ba Hung., 1984., Proc. Int. Symp. Cyclodextrines, 1982.). Ennek azonban hátránya, hogy az elérhető koncentráció felső határa 10 tömeg%, és az illóolaj felszabadításához és ezáltal hatásának kifejtéséhez a ciklodextrin zárványkomplexet oldatba kell vinni. To­vábbi hátrány, hogy a ciklodextrin specifikusan köti meg az aromaanyag komponenseket, így az aroma­anyagok egyes komponensei feldúsulhatnak. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amellyel a növényi olajokból magas olajtartalmú, por­alakú készítmények állíthatók elő. A találmány alapja az a felismerés, hogy a növényi olajok nagy diszperzitású kolloid, szüícium-dioxid, vagy kovasav, vagy fém-szüikát, vagy zeolit, vagy per­­lit, vagy azok keverékének a hozzáadásával poralakú anyaggá alakíthatók. A kolloid szüícium-dioxidot, kovasavat, fém-szüi­­kátokat, zeolitot és perlitet régóta alkalmazzák ad­­szorbensként (dr. Gyarmati László és dr. Szepesy An­géla: Gyógyszerkészítéstani gyakorlatok, IV. kötet, 26-27. oldal, 1984., Römpp: Vegyészeti Lexikon, IV. kötet, 1023. oldal, 1984.). A kolloid szilícium-dioxid gyógyszertechnológiai felhasználását foglalja össze dr. Erős István, Töricht Eszter és Bácsi Irén cikksoro­zata, amely a Gyógyszerészet című szakfolyóirat 1975. évi 6., 8. és 11. számában jelent meg. Eszerint a kolloid szilícium-dioxid poláros és apoláros folyadé­kok viszkozitásának a növelésére, porok folyási tulaj­donságainak a javítására, diszperz rendszerek stabili­zálására alkalmas (Gyógyszerészet, 1975., 6. szám, 215-221. oldal). Dr. Katona Kálmán és dr. Szomolá­­nyi Gábor a Gyógyszerészet című szakfolyóirat 1987. évi januári számában leírja (11-16. oldal), hogy a kolloid szüícium-dioxid különböző típusú folyékony anyagok gélesítésére alkalmas. így például folyékony paraffinból 5-8 tömeg% kolloid szüícium-dioxid hozzáadásával transzparens gél áüítható elő. A 0 141 410 számon nyüvánosságra hozott európai szabadal­mi bejelentés növényi vagy áüati olajok viszkozitásá­nak a növelését írja le, eszerint az olajokhoz 0,1-10 tömeg% mennyiségű hosszúszénláncú, telített zsír­­savgliceridet és 0,2-10 tömeg% mennyiségű nagy diszperzitású kovasavat adnak. így gélszerű vagy pasztaszerű anyagot kapnak, amely tixotrop tulaj­donságainak a következtében keveréssel könnyen el­folyósítható. A fenti irodalmi adatok szerint olajokhoz 1 -2% kol­loid szüícium-dioxidot adva lioszol rendszer alakul ki. A szüícium-dioxid koncentráció 8-10%-ra való növe­lésével gélekre jeüemző, rugalmas szerkezet alakul ki. Az ismert megoldások ennek az elérésére törekedtek Kísérleteink során arra a felismerésre jutottunk, hogy ha a szüícium-dioxid mennyiségét tovább növeljük, 20-30% szüícium-dioxid hozzáadásakor deszolvatá­­ció következtében megszűnik a gélállapot, szüárd, ho­mogén diszperz rendszer alakul ki. Koüoid szüícium-dioxid helyett kovaföld, zeolit, perlit vagy fém-szüikát is alkalmazható, vagy a vi­szonylag költséges szüícium-dioxid egy része ezekkel helyettesíthető. Ez utóbbi esetben a keverési arány nem kritikus. A találmány tehát eljárás porkészítmények előál­lítására növényi olajokból, amelynek értelmében úgy járunk el, hogy a növényi olajhoz, különösen egy vagy többféle fűszer- vagy gyógynövény olajához vagy illó­olajához annak egy tömegrészére számítva 0,2-3,0 tö­megrész nagy diszperzitású kolloid szüícium-dioxidot vagy kovasavat, vagy fém-szüikátot, vagy zeolitot, vagy perlitet, vagy azok keverékét adjuk és a keveréket homogenizáljuk. így a növényi olajokból olyan porállományú anya­got kapunk, amely nem porzik és nem tapad, jól kezel­hető, mind hidrofil, mind hidrofób rendszerben könnyen diszpergálhaló. Olajtartalma rendkívül ma­gas, mikrobiológiai szennyezéstől mentes, hosszú időn át változás nélkül tárolható. 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents