203191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás esszenciális fémionokkal dúsított gyümölcs- és zöldséglevek előállítására

1 HU 203191 B 2 Az (I) általános képletben az x sztöchiometriai együttható azt adja meg, hogy az (1) általános képletű vegyületben egy darab Mz+ fémiont tartalmazó sza­­charid monomer egységre átlagosan hány darab, a karboxilát aniont alkálifémionnal semlegesített álla­potban tartalmazó savas szacharid monomer egység jut. Az (I) általános képletű vegyietekben x értékét az előállításmódtól - pontosabban: a reakcióhoz felhasz­nált alkálifémvegyületek és két vagy háromértékű fémvegyületek mólarányától - függően tetszőlegesen szabályozhatjuk, és olyan (I) általános képletű vegyü­­leteket is előállíthatunk, amelyekben x értéke 0. Az (I) általános képletű vegyietekben a (Ps“M+)x szerkezeti egységekben szereplő M+ alkálifémion előnyösen káli­umion, és x értéke előnyösen 1 -nél kisebb. Az (I) általános képletben az y sztöchiometriai együttható azt adja meg, hogy egy darab Mz+ fémiont tartalmazó savas szacharid monomer egységre átlago­san hány darab neutrális szacharid monomer egység jut. A neutrális szacharid monomer egységek számát a kiindulási oligo- és poliszacharidok kémiai jellege szabja meg; így y értéke határesetben elvileg 0 is lehet. A neutrális szacharid monomer például galaktóz-egy­­ség lehet. Az Mz+ jelölés a 3d-pályával rendelkező átmeneti fématomból és oxigénatomból felépített pozitív iono­kat, így például a V02+ iont is magában foglalja. Az (I) általános képletű vegyületekben Ps- például galakturonát, glükuronát, alginát vagy hialuronát egy­séget jelenthet. Az (I) általános képletű vegyületeket a következő­képpen állíthatjuk elő: a) a kiindulási savas oligo- vagy poliszacharid alká­lifémsóját - célszerűen magában a képződési reakció­­elegyben - a poliszacharid-alkálifémsó 1 mólekviva­lensére vonatkoztatva két vegyértékű fémion bevitele­kor 0,1-1,1 mólekvivalens, három vegyértékű fémion bevitelekor 0,1-2,1 mólekvivalens alkálifém-hidro­­xid, -karbonát és/vagy -hidrokarbonát jelenlétében a beviendő Mz+ fémion szervetlen anionnal képezett só­jával vagy a savas poliszacharid-fémkomplexénél ki­sebb stabüitású, szerves ligandummal képezett komp­lexével reagáltatjuk, mi mellett a beviendő Mz+ fém­iont tartalmazó sót vagy kis stabüitású komplexet az összes jelen lévő alkálifém-vegyületre vonatkoztatva 0,7-1,1 ekvivalens mennyiségben használjuk; vagy b) a savas oligo- vagy poliszacharidot szabad sav, észter vagy részleges észter formájában a beviendő Mz+ fémion oxidjával, hidroxidjával, karbonátjával vagy hidrogénkarbonátjával reagáltatjuk, mi mellett az Mz+ fémiont tartalmazó vegyületet egy darab kar­­boxücsoportra, illetve észterezett karboxücsoportra vonatkoztatva két vegyértékű fémion esetén 0,55-1 fématom-, három vegyértékű fémion esetén 0,36-1 fématommennyiségben használjuk, majd szükség ese­tén az esetlegesen még jelen lévő észterezett karboxü­­csoportokat alkálifém-karbonáttal, -hidrogénkarbo­náttal, -hidroxiddal vagy -oxiddal elszappanosítjuk. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként fel­használandó oligo- vagy poliszacharid-alkálifémsót célszerűen a savas ol igo- vagy poliszacharidokból vagy azok természetes prekurzoraikból alakítjuk ki. Dyen természetes prekurzor például a pektin, ami olyan po­­ligalakturonsav-származéknak tekinthető, ahol a kar­­boxilcsoportok metüészterek formájában vannak je­len, és a cukros -OH csoportokhoz különféle oldallán­cok kapcsolódnak. Az észtercsoportok alkálifém-lú­gokkal végzett elszappanosítása után (amivel párhuza­mosan az oldalláncok lehasadása is végbemegy) kép­ződő oligo- vagy poliszacharid-alkálifémsót célszerű­en nem különítjük el a képződési reakcióelegyből, ha­nem további - a fentiekben meghatározott mennyisé­gű - alkálifém-hidroxid, -karbonát és/vagy -hidrogén­karbonát jelenlétében reagáltatjuk a beviendő Mz+ fémiont tartalmazó sóval vagy kis stabüitású komple­xei. Az Mz+ fémion sói közül előnyösek a szervetlen savakkal képezett sók, így a kloridok és a szulfátok. Az Mz+ fémion kis stabüitású komplexei közül az acetá­­tokat említjük meg. Ebben az eljárásváltozatban az Mz+ fémiont tartal­mazó só vagy kis stabüitású komplex mennyiségének változtatásával előre meghatározott módon, tetszés szerint változtathatjuk a képződött termékben azMz+ fémiont és M+ alkálifémiont tartalmazó szerkezeti egységek részarányát. Amennyiben az Mz+ fémiont tartalmazó sót vág)' kis stabüitású komplexet a fenti­ekben közölt mennyiségi tartomány felső határér­­tékének megfelelő vagy ahhoz közel eső mennyiségben használjuk, olyan termékeket kapunk, amelyek csak kevés Ps“M+ szerkezeti egységet tartalmaznak (tehát az [I] általános képletben x értéke 1 -nél lényegesen ki­sebb). Az Mz+ fémiont tartalmazó só vagy kis stabüi­tású komplex mennyiségének csökkentésével nő a Ps- M+szerkezeti egységek részaránya. Hasonlóan, a reakcióelegyhez adott alkálifém-hid­roxid, -karbonát és/vagy -hidrogénkarbonát mennyi­ségének megfelelő megválasztásával előre meghatáro­zott módon változtathatjuk az (I) általános képletű ve­gyületekben a (z-[a!+a2+2a3]) különbség értékét. Mi­nél nagyobb mennyiségben használjuk fel ezeket az alkálifém-vegyületeket, annál közelebb áll a különb­ség értéke 1 -hez, azaz annál nagyobb az Mz+ fémiont tartalmazó szerkezeti egységekben a (ül), (IV), ületve (VH) képleten bemutatott típusok részaránya, és annál kisebb az (V), illetve (VI) képletű típusok hányada. Megjegyezzük, hogy ebben az eljárásban egyide­jűleg többféle Mz+ fémion sóját, ületve kis stabüitású komplexét is felhasználhatjuk; ekkor egyidejűleg több két ületve három vegyértékű fémiont (adott esetben alkálifémionnal együtt) tartalmazó komplexekhez ju­tunk. Vizsgálataink szerint a többféle esszenciális fémiont egy és ugyanazon molekulához kapcsolva tar­talmazó komplexek biológiai hatása lényegesen ked­vezőbb az egy-egy típusú fémiont tartalmazó (I) álta­lános képletű komplexek fizikai keverékeinek hatásá­nál. Ezekben a „többfémes vegyületek”-ben az egyes fémionok hányadát a kiindulási fémsó- vagy fém­­komplex-reagensek arányának, a pH és a hőmérséklet értékének, valamint az ionerősségnek megfelelő meg­választásával tetszés szerinti határok között változtat­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents