203183. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növények öntözésére
1 HU 203 183 A 2 talajvizsgálata során a tábla általános, valamint genetikai szintenkénti (rétegenkénti) tulajdonságai közül meghatározzuk- a jellemző és kísérő talajtípust, a talajképző kőzetet és annak mélységét, a tábla felszínének alakulását, valamint - adott esetben - az esetleges talajhibákat, gyökérfejlődést akadályozó tényezőket, ezek mélységét;- kémiai tulajdonságokat, úgymint a pH-értéket, a CaC03 tartalmat, vagy yj értéket, a vízben oldható összes sótartalmat (szükség szerint Na+ tartalmat az „S” érték százalékában, illetve kation, anion csere értékeit;- fizikai tulajdonságokat, úgymint a fizikai talajféleséget (Ka), térfogattömeget, összes porozitású minimális levegőkapacitást, relatív levegőtartalmat, víz-levegő aránji;- vízgazdálkodási tulajdonságokat, úgymint a maximális vízkapacitást, a szántóföldi vízkapacitást, holtvíz-tartalmat, hasznosvíz-tartalmat, vízvezető képességet. Ezek a tábla legfontosabb talajtani tulajdonságai, amelyek értékelése alapján megállapíthatók azok a kedvezőtlen talajadottságok, amelyek a nagy terméseredmények kialakulását öntözés mellett is esetlegesen korlátozhatják; megadható a kedvezőtlen talajtulajdonságok javíthatóságának a módja; szintenként, illetve rétegenként meghatározhatók az öntözés szakszerű végrehajtásához szükséges talajtulajdonságok. Ez lehetővé teszi az öntözés intenzitásának a talajjal összhangban történő meghatározását, a különböző hasznosvíztartalommal rendelkező talajrétegek figyelembevételét, az egyes talajrétegek beázásához szükséges vízmennyiségnek a jelenleginél pontosabb számítását, a túlöntözés veszélyének a kiküszöbölését. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint az öntözés időpontjának és az öntözővíz-igénynek a meghatározásához - célszerűen a vegetáció kezdetén, vagy/és a talaj tavaszi száradását követően - legalább két-három helyen megmérjük a táblán a szántott réteg és az alatta levő rétegek nedvességtartalmát, a réteget tekintve legalább 30 cm-enként - 100-150 cm mélységig, de legalább a tervezett beöntözési mélységig (gyökérmélységig); a térfogat%-ban mért nedvességtartalom rétegenkénti átlagértékét megszorozzuk a cin-ben kifejezett rétegvastagság tizedrészével, miáltal mm-ben megkapjuk a nedvességet, és a rétegek nedvességtartalmát a mérési mélységnek megfelelően összeadjuk. Ezután megállapítjuk a talajban a vízhiányt és azt is, hogy a talaj nedvességkészlete müyen vízellátottságnak felel meg, azaz, hogy a talaj a hasznosvíz-tartalom hány százalékát tartalmazza. Egy másik találmányi ismérv szerint a talaj vízhiányának és nedvességkészletének (vízellátottságának) az alapján meghatározzuk az öntözési időpontot, az öntözővíz-igény! és az öntözővíz-szükségletet, és ezeket - vagy ezek közül valamelyiket - szükség szerint, a tényleges párolgás és'vagy a ténylegesen lehullott csapadék figyelembevételével módosítjuk. Az eljárás egy további foganatosítási módjának megfelelően a vízhiány!, vagy/és azt, hogy a talaj nedvességkészlete milyen vízellátottságnak felel meg, vagy/és az öntözés időpontját, vagy/és az öntözővízigény!, vagy/és a kívánt vízellátottságig még elpárologható nedv ességet olyan - célszerűen milliméterpapíron elkészített - táblagrafikon segítségével állapítjuk meg, amelynek vízszintes tengelyén a talajnedvességértékek (tf%, mm), függőleges tengelyén pedig a talajin éiység-értékek (cm) szerepelnek, és amely táblagrafikon a szántóföldi vízkapacitás összegzett értékét reprezentáló görbét (VK^), a levegőkapacitást reprezentáló görbét (LKjZ), valamint a százalékos hasznosvíz-tartalmat reprezentáló görbéket (DV4oft-DVjoo%) tartalmaz, és amely táblagrafikonon előnyösen a szinteknek megfelelően szerepelnek a szabadföldi vízkapacitás, a hasznosvíz-tartalom értékei tf%-ban, valamint a vízvezető-képesség. Előnyösen a táblagrafikon alapján a vízhiány! úgy állapítjuk meg, hogy az összegzett nedvességtartalom-értéktől lefelé húzott függőleges egyenes (la vonal) és a beöntözési mélység-értéktől húzott vízszintes egyenes metszéspontját a szabadföldi vízkapacitás görbéjére (VKjj.) vetítjük, és a vetületi egyenes (1. vonal) hossza alapján határozzuk meg a vízhiány!. Ha a táblagrafikon mm-papíron készült, egy kis négyzet 1 mm víznek felel meg. (A vízkapacitás görbéje mindig az említett metszésponttól jobbra esik; ha balra lenne, ez azt jelentené, hogy a talaj talajvízzel túltelített.) A vetületi vízszintes hosszát mm-ben olvassuk le, és ez az érték azonos a mm-ben kifejezett vízhiánnyal. Egy' további találmányi ismérvnek megfelelően azt, hogy a talaj nedvességkészlete müyen vízellátottságnak felel meg, oly módon állapítjuk meg, hogy a táblagrafikonon a vízkapacitás görbéjére húzott egyenessel (1. vonal) azonos hosszúságú vonalat (2. vonal) huzunk a hasznosvíz-tartalom görbéjétől (DVj 00?í) kiindulva bal felé a táblagrafikonon a beöntözési mélységben, és ennek az egyenesnek (2. vonal) a végpontjánál leolvassuk a vízellátottságot százalékban. Az egyenes végpontja rendszerűit két DV-görbe közé esik, amelyek alsó végén van a százalékos vízeilátottság feltüntetve; a szomszédos DV-görbék közötti körök tíz részre osztásával egyébként a százalékos vízellátottság pontosan leolvasható. Ha a hasznosvíz-tartalom görbéjétől húzott egy’enes végpontja eléri vagy megközelíti azt a vízellátottságot, amelynél az öntözés megkezdését terveztük, az öntözés időpontja gyakorlatüag azonos a nedvességmérés időpontjával, \ragyis az öntözést meg kell kezdeni. Az öntözés kezdetének a megállapításánál figyelemmel kell lenni a tábla beöntözésének az időtartamára is, és úgy kell meghatározni az öntözés kezdését, hogy a tábla utolsó szakaszának az öntözése előtt se csökkenjen a táblarész talajának a nedvességtartalma a kívánt vízellátottsági érték alá. Az öntözővíz-igény azonos a vízhiánnyal (mm-ben), illetve a fent említett táblagrafikonon feltüntetett szabadföldi vízkapacitás-görbére húzott egyenes mmben mért hosszával. Az öntözővíz-szükségletet úgy határozzuk meg, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
