203139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vékonyfalú vasbeton szerkezetek előállítására
1 HU 203 139 A 2 A találmány tárgya: eljárás vékony falú vasbeton szerkezetek előállítására nedvszító, előnyösen gipsz anyagú bentmaradó zsaluzóelemek felhasználásával. Ismert az adott szakterületen Sámsondi Kiss Béla munkássága, aki az eljárás gyakorlati és elméleti alapjait megteremtette, és „Szövetszerkezetes épületek” c. könyvében (1965., Akadémiai Kiadó, Budapest) publikálta. Az 1243 sz. magyar szerzői tanúsítvány eljárást és berendezést ír le síkfelületek által határolt betonhártya idomok előállítására öntéssel, a betonhabarcs víztartalmának a beöntés közben történő folyamatos elvonásával, a megoldás a dermesztett betonszerkezetek előállítására vonatkozik. A 168 108 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás tárgya „Eljárás vastebon rácsozattal és kéreggel merevített cellás építőszerkezet előállítására és szerelésére”, a leírás eljárást ismertet épületek előállítására műanyaghabokból. A 173 309 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás címe „Eljárás és berendezés építmények létesítésére”, a találmány szerint a különböző méretű építőelemek tömeges előállítását az építőelemek és az állítható gyártóberendezések „kettős vonatkoztatási rendszerbe” hozásával oldják meg. Az előzőekben ismertetett megoldások ideiglenes tartószerkezeteket igényelnek az elemek összeépítésekor. A 181 119 lajstromszámú „Eljárás vasbeton építmények létesítésére” c. magyar szabadalmi leírás egyféle szerelési megoldást rögzít, melynél ideiglenes tartószerkezetre nincs szükség, ennek a találmánynak fő ismérve, hogy előregyártott hálós vasszerkezetet használnak és először az építmény legalább egy részének szerkezeti vasalását képező merev térbeli vázszerkezetet képeznek ki. A 26 36 531 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás értelmében a tányérszerűen kiszélesedő távtartókkal öszszekapcsolt zsaluzóelemeket a távtartókkal építik össze nagyobb felületté. A távtartók a zsaluzóelemek összekapcsolásán kívül más célra (pl. vasalás rögzítése) nem használhatók. Az eddig ismert és alkalmazott megoldások közös jellemzője, hogy a különféle bennmaradó zsaluzóelemek negatívjában vékony-keresztmetszetű öntött beton teherhordó vasbeton szerkezetet létesítenek. A kis keresztmetszetek miatt a szerkezetek méretpontossága és a pontosság eléréséhez szükséges időráfordítások volumene a hagyományos vasbeton szerkezetekhez képest döntő fontosságú kérdés. Az előzőekben ismertetett eddig alkalmazott megoldásoknál tehát kétféle szerelési elv érvényesül: 1. Precíziós segédszerkezetek segítségével a zsaluzóelmet és a vasalást rögzítik a betonöntés idejére, majd elbontják és továbbhelyezik azokat, 2. A beton vasalást, mint zsaluzóelem-tartó segédszerkezetet használják fel. Az első megoldás hátránya a beállító segédszerkezetek nagy száma és a beállítások munkaigényessége, előnye, hogy a vasalás mérettűrése könnyen igazítható a zsaluzóelemek mérettűréséhez. A második megoldás előnye a segédszerkezetek használatának nagymértékű csökkenése, hátránya viszont a vasalás viszonylagos túlméretezettsége, túlhatározottsága. A vasalás és a zsalu-elemek mérettűrése egymáshoz kötött, ez a betonkeresztmetszetek túlzott növekedését eredményezi, ami kétségessé teszi az előszerelt hegesztett vasvázra kötözött elemek megtámasztást nélküli betonozását, vagy a vasváz további túlméretezését vonja maga után. Közös hátránya az eljárásoknak az egymáshoz koordinálandó szerkezetek nagy száma és eltérő pontossága (gyártóberendezés, zsaluzóelemek, vasalás - helyszínen szerelt segédszerkezet, helyszínen szerelt hegesztett vasváz), közös hiányossága továbbá az eljárásoknak, hogy megoldatlan a zsaluzóelemek belső felülete által képzett öntőforma és a vasalás egymáshoz viszonyított precíz elhelyezkedése. Ez kulcsfontosságú a vékony betonkeresztmetszetek, a betontakarás folyamatossága miatt. A betonkeresztmetszetek növelése, vagy a vasalás túlméretezése az építési mód adta kedvező koncíciók elvesztésével járhat. A találmány szerinti eljárás célja a fenti hátrányok kiküszöbölése, és a hiányosságok megoldása, olyan nagyhatékonyságú módszer kidolgozásával, amelynél a korrekt műszaki megoldás a segédszerkezetek kiküszöbölésével, valamint egyszerű és gyors szerelési technológiával párosul. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha a szerkezet felületét képező, nedvszívó, általában gipsz kötőanyagú zsaluzóelemekbe előállításuk során többfunkciójú távtartó betéteket helyezünk, akkor a távtartó betétek a bekerülő vasalás, a beton, és a zsaluzóelemek egymáshoz viszonyított helyének pontos meghatározásán, koordinálásán és rögzítésén túl olyan szereléstechnológiai és/vagy statikai és/vagy épületfizikai előnyökkel járnak, amelyek lehetővé teszik célkitűzésünk elérését. A találmány szerinti eljárás során tehát egyhéjú zsalutáblaként és/vagy kéthéjú zsalutáblaként kialakított zsaluzóelemeket használunk, amelyeket a főként lineáris vasbetétek számára távtartókkal látunk el, mikoris a zsaluzóelem és a távtartó között merev kapcsolatot létesítünk; a távtartókat a) a vasbetétek befogadására és rögzítésére alkalmas rácsozattal és/vagy áttörésekkel rendelkező, a zsaluzóelem felületéből kiálló távtartó betételemekként, vagy b) a vasbetétek befogadására és rögzítésére alkalmas felülettagolással és furatokkal rendelkező, a zsaluzóelem felületét legalább részben lefedő, a friss beton és a zsaluzóelem közötti nedvességátadást megengedő távtartó felületelemekként alakítjuk ki; és a zsaluzóelemeket egymással oly módon építjük össze, hogy a vasbetéteket a zsaluzóelemek távtartóival - általában befűzés vagy bepattintás útján - rögzített kapcsolatba hozzuk, végül az így előállított, a szerkezet vasalását is tartalmazó zsaluzatot kibetonozzuk. A találmány szerinti megoldásnál előnyös, ha a távtartó betéteimet műanyag rácsként alakítjuk ki, ugyancsak előnyös, ha horganyzott acél anyagú síkrácsból vagy perforált lemezcsíkból, annak meghajlításával 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
