203139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vékonyfalú vasbeton szerkezetek előállítására
1 HU 203 139 A 2 képezzük ezt az elemet. Célszerű foganatosítási mód továbbá, amikor a távtartó betételemet a zsaluzóelem még képlékeny anyagába ágyazzuk. Abban az esetben, ha távtartóként távtartó felületelemet alkalmazunk, azt előnyösen formasajtolt műanyag lemezből, műanyag habból vagy szilikáthabból képezzük ki. A távtartó felületelemet továbbá célszerűen a zsaluzóelemre ragasztjuk. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a kéthéjú zsalutáblát úgy állítjuk elő, hogy egy már megkötött, távtartó betétekkel fészereit egyhéjú zsalutáblát egy másik egyhéjú zsalutábla még képlékeny masszájába forgatunk, és ez utóbbi megkötéséig távközzel rögzítünk. Előnyös megoldás az is, mely szerint a zsaluzóelemnek a szomszédos zsaluzóelemmel határos felületrészét a vasbetétek átvezetésére és a firss beton átfolyására alkalmas, lyukakkal harántoljuk. Az így létrejött, szárazon szerelt, önhordó felületszerkezet zsaluzóelemekkel határolt üregrendszerét finom szerkezetű, hígfolyós beonnal öntjük ki. Ilyen módon kiküszöbölhetjük a beállító (szerelő) segédszerkezeteket, mivel a távtartó betéteken átfűződő vasalás felületté fogja össze a zsaluzóelemeket, biztosítva a vasalás pontos elhelyezkedését a betonkeresztmetszet kijelölt helyén. Mivel a vasalás főként lineáris elemekből áll, mérettűrése automatikusan igazodik a zsaluzóelemekéhez. A vasalás helyének nagy pontossággal való elhelyezése megteremti az alapot a statikai tervezés, méretezés finomításához (betontakarás állandó és egyenletes, kedvezőtlen irányú elmozdulása és korrózió kizárt). A zsaluzóelemekbe öntött, különböző anyagú és kialakítású távtartók közös jellemzője, hogy nem korrodeálnak, az acélbetétek kívánt helyét perforációjuk révén határozzák meg, kapcsolatuk a zsaluzóelemekkel merev, nagy termelékenységű eljárásokkal gyárthatók. A vasalás és a zsaluzóelemek kapcsolata a kővetkező szerelési módokat teszi lehetővé: fűzés, pattintás, akasztás, feszítés. Adott esetben a zsaluzóelemek távtartását (ikresítését), merevítését, a betonkeresztmetszet formálását, hő- és hangszigetelési igényt is kielégítenek a távtartó elemek. A távtartók anyaguk, méretük, behelyezési sűrűségük és módjuk szerint részt vesznek az ideiglenes (pl. zsíluzóelemek merevítése), illetve a végleges teherviselésben (pl. kengyelezés), vagy az acélbetétek lekötését szolgálják keresztirányú elmozdulások ellen, a zsaluzóelemek adott esetben teherhordók. A zsaluzóelemek külső felülete általában sík, belső felülete sík vagy profilozott. Méretük és súlyuk kézi mozgatáshoz igazodik. A találmány szerinti eljárással az alábbi jellegzetes épületszerkezeti formák készülnek: vasbeton héjak, bordáslemezek, hajtogatott lemezművek, rácsszerkezetek, dobozszerkezetek, takaréküreges szerkezetek. A cellás szerkezetű sík felületekből térbeli szerkezetet építhetünk össze: a szerkezetek nyitott vagy zár üregeit megfelelően méretezve épületfizikai, épületgépészeti, lakberendezési feladatok megoldására tehetjük alkalmassá. A találmány szerinti eljárás értelmében műtárgyat helyszínen gyártott elemekből a helyszínen, üzemben gyártott eleinkből üzemben, vagy üzemben gyártott elemekből a helyszínen egyaránt előállíthatunk. A találmány szerinti megoldást közelebbről az 1-7. ábrák kapcsán ismertetjük. 1. ábra kéthéjú gipsz-zsaluzóelem a síkrács távtartóbetétek elhelyezési rendszerével, előlnézet, kétirányú metszettel; 2. ábra egyhéjú gipsz-zsaluzóelem a síkrács távtartóbetétek elhelyezésével, felülnézet, kétirányú metszettel; 3. ábra kéthéjú gipsz-zsaluzóelem meghajtott rácsfelületű távtartó betétekkel, előlnézet, kétirányú metszettel; 4. ábra egyhéjú gipsz-zsaluzóelem meghajtott rácsfelületű távtartó betétekkel, felülnézet, kétirányú metszettel; 5. ábra kéthéjú gipsz-zsaluzóelem vasbetétek befogadására és rögzítésére alkalmas felület-tagolással és furatokkal rendelkező betételemmel, elölnézet, kétirányú metszettel; 6. ábra az 5. ábra szerinti megoldás, de egyhéjú gipsz-zsaluzóelem kapcsán szemléltetve, előlnézet, kéirányú metszetekkel; 7. ábra a gipsz-zsaluzóelemek acélbetétekkel való térbeli összeállításának egy példája, a vasvezető távtartóbetétek (előző ábrákon szereplő) három válfaját ábrázoló kinagyított részletekkel (7/3-7/c). Első kiviteli példaként egy egyszerű foganatosítási módot ismertetünk, az 1., 2. és 7/a. ábrához kapcsolódva. Az 1 egyhéjú zsalutábla gyártásakor a formázó sablonba gipsz-kötőanyagú masszát töltünk, ebbe helyezzük a műanyagból készült 2 távtartókat, melyek ez esetben rácsszerű, áttört 8 távtartó betételemek. A 3 kéthéjú zsalutábla gyártásának első fázisa megegyezik az egyhéjúéval, azzal a kiegészítéssel, hogy a gyártás második fázisában a már megkötött, 8 távtartó betételemekkel felszerelt 1 egyhéjú zsalutáblát egy még képlékeny, gipsz kötőanyagú masszába forgatjuk, és távközzel rögzítjük. A függőleges irányú felületszerkezetek építéséhez általában a 3 kéthéjú zsalutáblákat használjuk. A 7. ábrán látható, hogy az egymás mellé sorolt 10 zsaluzóelemeket a 8 távtartó betételemekbe fűzött vízszintes és függőleges 4 vasbetétekkel egyesítjük. Az egymásra merőleges helyzetű 3 kéthéjú zsalutáblák egyikében a kapcsolódási vonal mentén 7 lyukakat képezünk ki. Az ezeken átfűződő 4 vasbetétek, illetve átfolyó 6 beton kapcsolja össze a két 3 kéthéjú zsalutáblát. így a 10 zsaluzóelemekből a kívánt méretű felület állítható össze és a 4 vasbetét a szükséges számú 10 zsaluzóelemen átvezethető. A vízszintes irányú felületszerkezetekhez általában az 1 egyhéjú zsalutáblát használjuk. A függőleges és vízszintes 10 zsaluzóelemek csatlakozását hasonló módon képezzük ki. A vízszintes 1 egyhéjú zsalutábla 8 távtartó betételemébe fűzzük a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
