203131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új 1,12-dihidroxi-1,6,12,17-tetraaza-di-ciklodokozán-2,5,13,16-tetron és az ezt a vegyületet hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 131 B 2 tomány: 14-30 ‘C), nincs növekedés 4 *C- nál és 39 *C-nál pH: 6-9 11) viselkedés oxigénnel szemben: aerob 12) Hugh-Leifson-módszer szerinti O-F-teszt: nem termel savakat 13) dekarboxiláz-reakció: negatív lizinre és argininre 14) tápanyag-szükséglet: nincs növekedés tengervíz vagy hasonló összetételű, szervetlen sókat tartalmazó oldat távollétében 15) vegyületek hasznosítása: D-glükóz +, N-acetil-glükózamin +, D-mannóz +, borostyánkősav +, D-fruktóz +, fumársav +, szacharóz +, citromsav +, maltóz +, akonitsav cellobióz eritrit melibióz mannit laktóz glicerin L-treonin y-amino-vajsav L-tirozin ±, D-szorbit putrescin maleinsav keményítő ±, a-ketoglutársav glükonsav 16) DNA GC-tartalma: 44,1%. A mikroorganizmus fentiekben említett mikrobiológiai jellemzői a kővetkezőképpen foglalhatók össze: (1) A mikroorganizmus tengeri baktérium. (2) Csak aerob körülmények között növekszik. (3) Gram-negatív bacillus. (4) Mozgékony sejtvégi ostora segítségével. (5) Szacharidokat oxidativ módon bontja és hasznosítja. (6) DNA-GC tartalma: 44,1%. A fentiekben ismertetett jellemzők fényében a Bergey’s Manual of Systematic Bacteriology című könyv (megjelent Krieg, N.R. és Holt, J.G. szerkesztésében a Williams és Wilkins Co. baltimore-i, amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában) 1984-ben kiadott első kötetében végzett kutatás azt az eredményt hozta, hogy a fenti mikroorganizmus szoros összefüggésben van az Alteromonas genusszal. így tehát a mikroorganizmust az Alteromonas genuszhoz tartozó baktériumként azonosítottuk. A speciesen a későbbiekben végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a mikroorganizmus azonos az Alteromonas haloplanktis mikroorganizmussal a következő fontosabb jellemzők alapján: nem növekszik 4 °C-on; hasznosít olyan vegyületeket, mint a D-mannóz, szacharóz, maltóz, N-acetil-glükóz-amin, borostyánkősav, fumársav és citromsav (ezek szénforrások); nem hasznosít olyan vegyületeket, mint az eritrit, glicerin, szorbit, maleinsav és a-keto-glutársav (ezek szénforrások); és nem képez oldható pigmenteket. Bár az a tény, hogy szénforrásként nem képes hasznosítani az akonitsavat, nincs összhangban a szakirodalmi leírással, ez a tény nem olyan jelentős különbség, hogy ezt a mikroorganizmust meg lehessen különböztetni az Alteromonas haloplanktis-tól. így tehát a mikroorganizmust Alteromonas haloplanktis-ként (ZoBell és Upham 1944, Reichelt és Baumann 1973) azonosítottuk. Ugyanakkor azt sem tudjuk biztosan, hogy az a tény, hogy ez a mikroorganizmus nem tudja hasznosítani az akonitsavat, befolyásolja-e egyáltalán a Bisucaberint termelő képességet, de általában az akonitsav hasznosíthatósága nincs semmilyen összefüggésben a Bisucaberin termelésével. A mikroorganizmust Alteromonas haloplanktis SB- 1123 név alatt a Fermentation Research Institute, Agency of Industrial Sciences and Technology, Ministry of International Trade and Industry of Japan törzsgyűjteményben deponáltuk, ahol a FERM P-8803 deponálási számot kapta, erről a FERM BP-1360 számra lett áthelyezve. A mikroorganizmuson túlmenően a találmány szerinti eljárás természetesen megvalósítható a mikroorganizmus mesterséges vagy spontán mutációja útján kapott variánsok bármelyikével, feltéve, hogy ezek képesek Bisucaberin-t termelni. Figyelembe véve, hogy az Alteromonas haloplanktis SB-1123 tengervizet tartalmazó táptalajban termel Bisucaberin-t, és maga is az óceánból származó mikroorganizmus, feltételezhető, hogy más Alteromonas specieszek is termelnek Bisucaberin-t. A Bisucaberin-t termelni képes mikroorganizmus tenyésztését olyan táptalaj felhasználásával végezzük, amelyet úgy állítunk elő, hogy szénforrásokat, nitrogénforrásokat, szervetlen ionokat és kívánt esetben vitaminokat és aminosavakat oldunk fel tengervízben (beleértve a mesterséges tengervizet is). Szénforrásként bármely, a mikroorganizmusok tenyésztéséhez szokásosan használt szénforrást használhatunk. Előnyös példaként említhetjük a szénhidrátokat, így például a glükózt, szacharózt, keményítőt és dextrint. Nitrogénforrásként is bármely, a mikroorganizmusok tenyésztéséhez szokásosan használt nitrogénforrást használhatunk. Példaként említhetjük a peptont, keményitőextraktumot, húsextraktumot, kukoricalekvárt, szójalisztet, kazeint és az ammónium ionokat. A Bisucaberin hatékony termelése céljából előnyösen úgy járunk el, hogy szárított tintahalból és/vagy szárított szardíniából, előnyösen Eugraulis japonica-ból - ezeket feldolgozott formában, például őrölt formában használva - mesterséges tengervízzel készült táptalajt használunk. A tenyésztést előnyösen folyékony kultúrában, keverés és levegőztetés mellett végezzük. A tenyésztési hőmérsékletet rendszerint 10 °C és 35 °C, előnyösen 24 °C és 30 °C között választjuk meg. A tenyésztést addig végezzük, míg a fermentlében elegendő mennyiségű Bisucaberin halmozódik fel. Ehhez rendszerint 16 óra és 5 nap közötti időre van szükség. A fermentléből a Bisucaberin elkülönítését szokásos módon végezhetjük. így például úgy járhatunk el, hogy a fermentlét centrifugáljuk, majd a felülúszót átbocsátjuk szintetikus abszorbens gyantából készült rétegen, majd a terméket tartalmazó frakciókat addig koncentráljuk, míg kristályok csapódnak ki. Végül a kristályokat tisztítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított Bisucaberin tumor elleni hatású. így például növeli a makrofá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
