203118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás renin-gátló dipeptidek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 118 B 2 zömbös oldószerben addícionáltatjuk, például éterben, tetrahidrofuránban, toluolban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban vagy dimetoxi-etánban. A heteroarilalkil-komponens deprotonálásához az alábbi bázisokat használhatjuk: alkálifém-alkoholátok, így kálium-O-terc-butilát, nátrium-metilát, alkálifémhidridek, pl. nátrium- és kálium- hidrid, szerves fémbázisok, így n-butil-lítium, szek-butil- lítium, metil-lítium vagy fenil-litium, nátrium-amid, valamint alkálifémből szerves nitrogénbázissal képzett sók így lítiumdiizopropilamid. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során szükséges előkészítési és utólagos műveletek, így védőcsoportok bevezetése és lehasítása az irodalomból ismert (pl. T. W. Greene „Protective Groups in Organic Synthesis”) módszerek szerint történnek. Az (I) általános képletű vegyületek sóit szintén ismert módon állítjuk elő, pl. oly módon, hogy bázikus csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet alkalmas sav ekvivalens mennyiségével reagáltatunk. Ha A és B aminosavként racém aminosavakat alkalmazunk, sztereoizomer-elegyek, főleg diasztereomer-elegyek keletkeznek. Az elegyeket ismert módon, pl. ffakcionált kristályosítással vagy kromatográfiásan szétválaszthatjuk. A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek enzimgátló tulajdonságokkal rendelkeznek, főleg a renin enzim működését gátolják. A renin: az aszpartil-proteáz enzimek osztályába tartozó proteolitikus enzim, amelyet különböző ingerek következtében (pl. térfogatcsökkentés, nátriumhiány, ß-receptor ingerlés) a vese juxtaglomeruláris sejtjei választanak ki a vérkeringésbe. Ott a máj által kiválasztott angiotenzinogénről lehasítja az I-angiotenzin nevű dekapeptidet, amelyet majd az „angiotensin converting enzyme” (ACE) II- angiotenzinné alakít. A II-angiotenzinnek lényeges szerepe van a vérnyomás szabályozásában, mert képes a vérnyomást közvetlenül, érösszehúzódás kiválasztásával növelni. Emellett II-angiotenzin a mellékvesék aldoszteron-termelését serkenti, így a nátrium- kiválasztás gátlásán keresztül növelni a sejtközti állományban lévő folyadéktérfogatot, ami hozzájárni a vérnyomás emelkedéséhez. Ha a renin enzimes aktivitását gátoljuk, kevesebb I-anginotenzin keletkezik, így kevesebb II-anginotenzin is képződik. Ezen aktív peptidhormon koncentrációjának csökkenése a közvetlen oka annak, hogy a renin-gátlók a vérnyomást csökkentik. A renin-gátlók hatékonysága in vitro teszttel ellenőrizhető, amelynek során az I-angiotenzin képződésének csökkentését mérjük különböző rendszerekben (humán plazma, sertés renin). A teszt során például mind renint, mind angiotenziogént tartalmazó humán plazmát 37 °C-on a vizsgálandó vegyülettel együtt inkubálunk, majd az inkubálás során keletkezett I-angiotenzin koncentrációját radio-immuno-assay módszerrel mérjük. A találmány szerint előállított vegyületek az alkalmazott in vitro tesztekben 10' 5...10'1D mól/1 koncentrációban gátló hatást mutattak. Renin-gátlók sóban szegény állatokban vérnyomáscsökkenést váltanak ki. Tekintettel arra, hogy a humán renin egyéb fajok reninjétől különbözik, az in vivo kísérletekhez főemlősöket vontunk be (marmozetek, rézusz-majmok). Ezeknek a reninje és a humán renin a szekvenciában messzemenően egyezik. Furoszemid intravénás beadásával endogén renin-kibocsátást indukáltunk, utána a vizsgálni kívánt vegyületeket folyamatos infúzióval adagoltuk, közben a vérnyomást és a szív frekvenciát mérve. A találmány szerinti vegyületek mintegy 0,1...5 mg/kg (i.v) dózistartcmányban hatásosak. Az (I) általános képletű vegyületek vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények hatóanyagaként, valamint a szívelégtelenség kezelésében használhatók fel. A találmány az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására is kiterjed. A készítmények az (I) általános képletű vegyüld hatásos dózisát, valamint a gyógyszergyártásban általánosan alkalmazott hordozó- és egyéb segédanyagokat tartalmaznak. Az alkalmazás intranazálisan, intravénásán, szubkután, perorálisan történhet. A dózis a melegvérű fajától, a testsúlytól, életkortól és az alkalmazási módtól függ. A találmány szerint a gyógyszerkészítmények önmagában ismert oldási, keverési, granulálási vagy egyéb eljárásokkal állítjuk elő. Orális alkalmazásra szánt készímények előállítására a hatóanyagot összekeverjük a szokásos hordozóanyagokkal, stabilizátorral vagy közömbös hígítószerekkel, majd alkalmas adagolási formában (tabletta, drazsé, kapszulák, vizes alkoholos vagy olajos szuszpenziók vagy vizes, alkoholos vagy olajos oldatok) kiszereljük. Közömbös hordozóként például gumi arabikum, magnézia, magnézium-karbonát, kálium-foszfát, tejcukor, glükóz, magnézium-sztearil-fumarát vagy keményítő, különösen kukoricakeményítő kerülhet alkalmazásra. Száraz vagy nedves granulálási végezhetünk. Olajos hordozóanyagként például növényi és állati eredetű olajok, például napraforgóolaj vagy csukamájolaj jöhet számításba. Szubkután vagy intravénás alkalmazás céljára az aktív anyagot vagy fiziológiailag elviselhető sóját feloldjuk, szuszpendáljuk, emulgeáljuk, kívánt esetben a szokásos segédanyagokkal (oldódást elősegítő anyagok, emulgeátorok, egyéb segédanyagok) együtt. Oldószerként például az alábbiakat alkalmazhatjuk: víz, fiziológiás konyhasóoldat vagy alkoholok, pl. etanol, propanol vagy glicerin, továbbá cukoroldat, pl. glükóz- vagy mannitoldat, vagy a felsoroltak elegyek A példarészben számos rövidítést használunk, amelyeket az alábbi listában foglalunk össze, az áttekinthetőség kedvéért. Az alkalmazott rövidítések jegyzéke Ac acetil-csoport ACHPA [3S,4S]-4-amino-3-hidroxi-5-ciklohexil-pentánsav Boc terc-butoxikarbonil-csoprot BuLi butil-lítium DAST dietilamino-kéntrifluorid DC vékonyrétegkromatográfia DCC diciklohexil-karbodiimid 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
