203115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reningátló hatású peptidek és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 HU 203 115 B 6 A hidrogenolízissel eltávolítható védőcsoportokat (például a BOM, CBZ vagy benzilcsoportot) hidrogén­nel végzett kezeléssel katalizátor (például nemesfém katalizátor, így palládium, amely célszerűen egy hordo­zóra, például szénre van felvíve) jelenlétében hasíthat­juk le. Ehhez oldószerként alkalmazhatjuk a fenti oldó­szereket, előnyösen az alkoholokat, például a metanolt vagy az etanolt vagy az amidokat, például a dimetil-for­­mamidot A hidrogenolízist általában 0 'C és 100 'C közötti hőmérsékleten 1 és 200 bar közötti nyomáson, előnyösen 20-30 'C között 1-10 bar nyomáson vé­gezzük. A CBZ-csoport hidrogenolízisét jól el lehet vé­gezni 5-10%-os csontszénre vitt palládium katalizátor jelenlétében metanolban 20-30 'C közötti hőmérsékle­ten. Az (I) általános képletű vegyületeket közvetlen pep­­tidszintézissel is előállíthatjuk egy (II) általános képletű karbonsavból és egy (III) általános képletű amin komponensből. Karbonsav komponensként megfelel­nek például azok a vegyületek, amelyek az R‘-OH, R'-Z-OH, R'-Z-AHCP-OH vagy R'-Z^AHCP-E­­-OH képletnek felelnek meg, aminkomponensnek azok, amelyek a H-Z^AHCP-Ile-NH-Y, H-AHCP-Ile-NH­­-Y, H-Ile-NH-Y vagy H-NH-Y általános képletnek felelnek meg. A peptidkötcs azonban egy Z vagy E csoporton belül is kialakítható, ekkor egy R'-Z'-OH, általános képletű karbonsavat, egy H-Z2-AHCP-Ile­­-NH általános képletű amino vegyülcttel reagáltatunk, ahol Z1 + Z2 = Z jelentésű. A reakciót célszerűen a peptidszintézis ismert eljárásai szerint végezzük, ame­lyek többek között Houben-Weyl: le. 15/11. kötet, 1-806. oldal, 1974 irodalmi helyről ismertek. A reakciót előnyösen végezhetjük egy dehidratáló­­szer jelenlétében, például karbodiimid, így DCCI vagy dimetil-amino-propil-etil-karbodiimid jelenlétében. Végezhetjük a reakciót ezenkívül propán-foszforsavan­­hidrid [Angew. Chem. 92, 129 (1980)], difenil-foszfo­­ril-azid vagy 2-etoxi-N-etoxi-karbonil-1,2-dihidrokino­­hn jelenlétében is inert oldószerben, például halogé­nezett szénhidrogénben, előnyösen diklórmetánban vagy éterben, például tetrahidrofuránban vagy dioxán­­ban, vagy amidban, például dimetil-formamidban vagy dimetil-acetamidban, vagy nitrilben, például acetonitril­­ben. A reakció hőmérséklete -10 és 40 °C közötti, elő­nyösen 0 és 30 ‘C közötti. A (II), illetve (III) általános képletű vegyület helyett ezek megfelelő reakcióképes származékai is alkalmaz­hatók a reakcióhoz. Ilyen származékok például, ame­lyekben bizonyos reaktív csoportok átmenetileg védő­csoportokkal blokkolva vannak. A (III) általános képle­tű aminosav-származékok például aktivált észter formá­jukban is felhasználhatók, amelyeket célszerűen in situ állítunk elő, például HOBt vagy N-hidroxi-szukcinimid hozzáadásával. A (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagok nagyrészt ismertek. Amennyiben ezek nem ismertek, akkor ezek ismert eljárásokkal, például a fenti peptid­­szintézishez alkalmazható eljárásokkal, majd a védő­csoportok lehasításával állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is elő­állíthatjuk, hogy egy tercier amint, amely egyébként az (I) általános képletnek megfelel, egy kvatemerizáló­­szerrel reagáltatunk. Tercier aminként alkalmazhatunk például a) olyan vegyületeket, amelyek megfelelnek az (0 álta­lános képletnek, azzal az eltéréssel, hogy az X helyen egy alkilcsoportot tartalmaznak, ahol egy vagy több CH2 csoport helyettesítve van, megfelelnek továbbá b) az aminok vagy a piridin is. Kvatemcrizálószerként az a) esetben alkil-Hal- álta­lános képletű halogenideket, ahol Hal jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, így például metil-jodidot vagy etil-bromidot alkalmazhatunk, vagy alkalmazhatunk aralkil-halogenideket, például benzil-kloridot is. Ab)esetben ezzel szemben Hal-alkil-CO-Z-AHCP­­-Ile-NH-Y általános képletű halogenideket alkalmazhatunk például brómacetil-Phe-Gly-AHCP­­-Ile-AMPA-t. A kvatemerizálást előnyösen valamely fent említett inert oldószerben, például acetonitrilbcn végezzük, -10 és +40 °C közötti hőmérsékleten. Egy (I) általános képletű bázist savval reagállatva a megfelelő savaddíciós sót állíthatjuk elő. Ehhez a reak­cióhoz előnyösen olyan savakat alkalmazunk, amelyek fiziológiailag alkalmas sók előállításához vezetnek. így például alkalmazhatunk szervetlen savakat, például kénsavat, salétromsavat, hidrogén-halogenidekct, pél­dául sósavat vagy hidrogén-bromidot, valamint foszfor­savakat, például ortofoszforsavat, szulfaminsavakat, va­lamint szerves savakat, előnyösek az alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos egy- vagy többér­tékű, karbon-, szulfon- vagy kéntartalmú savak, például a hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecet­­sav, malonsav, borostánykősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, citromsav, glu­­konsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán­vagy etánszulfonsav, etándiszulfonsav, 2-hidroxi-etán­­szulfonsav, benzol-szulfonsav, paratoluol-szulfonsav, naftalin-mono- és -diszulfonsavak vagy a lauril-kénsav. A fiziológiailag nem káros savakkal alkotott sókat, pél­dául a pikrátokat az (I) általános képletű vegyületek izolálására és/vagy tisztítására lehet felhasználni. Lehetséges továbbá egy (I) általános képletű vegyü­­letben egy An- aniont egy másik An -ra cserélni. An anionként a fent említett szervetlen és szerves savak anionjai alkalmasak, előnyösek a kloridok, bromidok, szulfátok, metánszulfonátok, acetátok, cihátok, fumará­­tok, maleátok és szukcinátok. Az anioncseréhez például az (I) általános képletű kiindulási anyagot gélkromatog­ráfiás eljárásnak vetjük alá, ahol eluálószeiként olyan oldószerkeveréket használunk, amely a kívánt aniont feleslegben tartalmazza. Hordozóként előnyösen al­kalmazhatunk térhálósított polidextránt. Ha például acctátot kívánunk előállítani, akkor eluálószerként ecetsav/víz vagy metanol/ecetsav/víz keverékét hasz­náljuk. Az (I) általános képletű új vegyületeket és fiziológiai­lag alkalmas sóikat gyógyszerkészítmények előállításá­ra lehet használni. Ilyenkor a hatóanyagot egy vagy több hordozóanyaggal vagy segédanyaggal összekeverjük, és adagolhatóvá tesszük. Az így előállított készítménye­ket az emberi vagy állatgyógyászatban gyógyszerként lehet alkalmazni. Hordozóanyagként szerves vagy szer­vetlen anyagokat alkalmazhatunk, amelyek megfelel­nek az enterális (például orális vagy rektális) vagy pa­­renterális adagoláshoz, vagy inhaláláshoz alkalmas spray formájú alkalmazáshoz. Feltétel, hogy a hordozó­­anyag a hatóanyaggal ne reagáljon. Ilyen alkalmas hor­dozóanyag például a víz, növényi olajok, a benzilalko-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents