203106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2,3,4,5,6,7-hexahidro-2,7-metano-1,5-benzoxazonin-, illetve -1,4-benzoxazonin-származékok, és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
9 HU 203 106 B 10 A kontroll csoport állatait a naloxon beadása előtt 0,9%os nátrium-kloríd-oldattal kezeljük. Dózisszintenként 6 állattal végeztük el a vizsgálatot. Az eredményeket a 4. táblázatban állítottuk össze. 4. táblázat Anyag Állatok száma A reagáló állatok %-ban Az átlagos felugrások száma állatonként 10 perc alatt Nátriumklorid (kontroll) 6 0 0 1 6 0 0 ±J 6 0 0 Tramadolhidroklorid 6 833 12,5 rnorfin-hidroklorid • 6 100 38,8 A táblázatból világosan kiderül, hogy a találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeknél nem alakult ki függőség. 3) Az amfetamin-csoporttoxicitás befolyásolása Vizsgáltuk az új vegyieteknek az amfetaminnal kezelt, összezárt egerek elhullására gyakorolt hatását. A d-amfetamin dózisa 15 mg/kg volt A vizsgálat arra alkalmas, hogy a vegyieteknek egy szimpatomimetikummal szemben mutatott esetleges szinergizmusát vagy antagonizmusát megállapítsuk. A vizsgálat lefolyása: 30 perccel a vizsgálati anyag szubkután injekcióját követően, az állatok 15 mg/kg d-amfetamin-szulfátot kaptak szubkután dózisban. 2,4 és 7 óra múlva vizsgáltuk az elhullott állatit számát Az elhilott állatokat kezeletlen állatokkal pótoltuk, hogy a csoportokon beli az állatok száma ne változzék (dózisszintenként 6 állat). Az eredmények összefoglalása az 5. táblázatban található. 5 10 15 20 5. táblázat Anyag Dózis mg/kg Állatok száma Elhullott állatok %-ban 2 4 óra múlva 7 összesen% Amphetaminkontrollgr. 15 mg se 12 0 33 0 333 1 50 mg 6 0 16,7 0 16,7 25 mg 6 0 0 16,7 16,7 ±5 50 mg 6 0 0 33,3 333 25 mg 6 16,7 0 0 16,7 Amint az az adatokból kiderül, a vegyietek amfetaminnal szemben sem szinergikus, sem antagonism hatást nem mutatnak. 4) Hexobarbital-narkózis befolyásolása Dózisszintenként 5 állatot szubkután kezeltünk a vizsgálati anyaggal. 30 perc múlva 100 mg/kg intraperitoneális dózisban hexobarbitál-nátriumot kaptak az állatok, amelynek hatására 2-3 perc múlva elfeküdtek. Minden egyes állatnál meghatároztuk azt az időt, amely az állat oldalfekvésének kezdetétől addig, amíg magától kétszer egymás után lábra nem állt, eltelt Az eredményeket a 6. táblázatban állítottuk össze. 6. táblázat Anyag Dózis Az alvás idó-Változás a mg/kg tartama hexobarbi-P perc ± SEM tálhoz képest perc ±5 50 s.c. 39 ± 12,4-53,4 p< 0,025 25 s.c. 63 ±21,0-29,4 ns. Kodein-foszfát 50 sx. 143,6 ±103 +51,2 p< 0,025 Amfetamin-szulfát Hexobar-1,0 s.c. 493 ±14,6-43,2 p <0,05 bital 100 i.p. 92,4 ±17,1-asz. = nem szignifikáns Az adatokból kiolvasható, hogy - amint az várható volt - az ± 5 jelű vegyülct 50 mg/kg dózisban az alvásidőt statisztikusan igazolható mértékben megrövidíti. 5) A 'mozgás koordinációjának vizsgálata [Forgórúd-teszt; F. Gross és munkatársai, Schwiz. Med. Wschr. 85:305 (1955)]. Dózisszintként 5 állatot vizsgáltunk, amelyekkel előzőleg begyakoroltattuk, hogy egy forgó (16 fordulat percenként) műanyag rúdon fennmaradjanak. A vizsgálandó anyag szubkután beadása után 40,80 és 120 perc múlva az állatokat ismét teszteltük. A rúdról idő előtt leesett állatok számából a mozgás koordinációjának zavarára leket következtetni. Az eredményeket a 7. táblázat tartalmazza. 7. táblázat Anyag Dózis mg/kg A tartózkodási idó %-os változása a kontroll csoporthoz képest 40 80 120 perc után 1 50-17 0-8 25 0-8 0 5 50 0 0-2 25-13-17-12 Diazepám 5-87-73-22 Fenő barbitál 30-29-21-37 50-54 . • -46 • -42 6
