203097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-[(5R,8S,10R)-2,6-dimetil-8-ergolinil]-2-etil-2-metil-butánamid és e vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására
3 HU 203 097 B 4 analízis segítségével határoztuk meg. Az (I) képletű vegyület IC« értékét körülbelül 50 nM-nak találtuk. Az (I) képletű vegyületnek a D-2 receptorokhoz fűződő nagy affinitását a 3H-spiperon-kötési vizsgálattal igazoltuk [v.ö.: S. Urwyler és D. Coward: Naunyn- Schmiedebeig’s Arch. Pharmacol. 335, 115 (1987)]. Borjúagyból származó striatalis membránkészítményt álítottunk elő úgy, amint ezt a fentiekben a 3H-SCH 23390-kötési kísérletek esetére leírtuk. A pelleteket 7,7 pH-értékű 50 mM Tris-HG pufferoldatban, amely 120 mM konyhasót tartalmazott, ismét szuszpendáltuk, és így olyan membránkoncentrációt kaptunk, amely 4 ml vizsgálati térfogatban 4 mg eredeti szövetsúlynak felelt meg. A 3H-spiperonnak az 5HT2-receptc«okhoz történő kötődésének meggátlása végett 0,5 pM cinanszerínt adtunk hozzá. A 3H-spiperont 0,1 nM koncentrációban alkalmaztuk; a nemspecifikus kötés mérésére szánt minták 5 pM haloperidolt is tartalmaztak. A mintákat 40 percig szobahőmérsékleten inkubáltuk, utána szűrtük, és a fentiekben leírtak szerint folyadék-szcintillációs számlálással megállapítottuk a radioaktivitást. Az (I) képletű vegyület IC» értékét körülbelül 20 nM- nak találtuk. Egerek az (I) képletű vegyület 100 mg/kg orális adagját jól elviselték. Kutyákon, orális adagolás esetén e vegyület nemtoxikus dózisszintje 4-hetes kezelés után napi 3 mg/kg-nak adódott. A legtöbb neuroleptikum belső elválasztással kapcsolatos tipikus, nem kívánatos mellékhatása a prolak tin felszabadulásának a fokozódása. Az (I) képletű vegyület patkányok szérum-prolaktin-koncentrációját csak nagy - 10 mg/kg vagy ennél magasabb - adagokban növeli, amint ezt az alábbi vizsgálati módszerrel, szubkután adagolás alkalmazásával igazoltuk [vö.: Flückiger és munkatársai: Experientia 34,1330 (1978)]. Körülbelül 250 g testsúlyú hím OFA patkányokat a kísérlet megkezdése előtt 24 órával helyeztünk el a kísérleti térségben. Az állatokat tízesével tartottuk a megfelelő ketrecekben; a kísérleti kezelés elvégzése után az állatokat egyenként helyeztük el. Az állatok mind táplálékot, mind vizet szabadon fogyaszthattak. Csoportonként 5 állatnak a vizsgálandó vegyület különböző adagjait vagy vivőanyagot adagoltunk szubkután úton. Ebben a standard kísérletben az állatokat a kezelés után 4 órával lefejeztük, és minden egyes állat szérumát a mérés időpontjáig mélyhűtőben tartottuk. A prolak tint alikvot mintákban radioimmun módszerrel mértük. A szérum prolaktinkoncentrációját az NIAMD-RPrl-RP1 jelű prolaktin-standard alapiján ng/ml-ban fejeztük ki. 10 mg/kg (I) képletű vegyület szubkután adagolása után 4 órával hím patkányokban a szérum prolaktinkoncentrációjának csupán mérsékelt növekvését figyeltük meg. A vegyület orális adagolása is csak csekély hatást fejtett ki a prolaktin-koncentrációra. E vizsgálatot a következőképpen hajtottuk végre: 120-140 g testsúlyú hím patkányokat (Sprague-Dawley, Süddeutsche Tierfarm, Tuttlingen, Német Szövetségi Köztársaság) 12 órán át sötétben, 12 órán át világosban tartottuk (a megvilágítást 6 (kakor kapcsoltuk be, és 18 (kakor oltottuk ki). A kísérlet előtti este az állatokat azonosítás céljából megjelöltük, és 4-es csoportokban (3. típusú) makrolon-ketrecekbe helyeztük. Másnap reggel a patkányoknak minden egyes csoportban orális úton 10 mg/kg vizsgálandó vegyületet vagy piacéból (fiziológiás konyhasóoldat + 2 csepp HC1) adagoltunk lefejezéssel végzett leölésük előtt 2,4,8,16, illetve 24 órával. A vérmintákat műanyag csövekbe gyűjtöttük, és a szérum elkülönítése végett centrifugáltuk. A szérumot a prolaktin meghatározásának időpontjáig -20 *C hőmérsékleten tároltuk. A szérumban a prolak tint A. Häusler és munkatársai radioimmun-módszerével mértük [J. Ultrastruct. Rés. 64,74 (1978)]. Az (p képletű vegyület 10 mg/kg mennyiségben történt orális adagolás után a 4. és 8. óra között a szérum prolaktinkoncentrációját jelentős mértékben estiken tette. Az adagolás után 16 órával jelentős mértékű növekedés volt megfigyelhető, amely azonban később (24 óra elmúltával) a normális értékre csökkent Az a tény, hogy az (I) képlett! vegyület a szérum prolaktin-koncentrációjára csupán gyenge hatást fejt ki, csökkenti a nem kívánt endokrin mellékhatások - például a tejfolyás és a nőies emlők kialakulásának - valószínűségét ”* Az (I) képletű vegyület olyan farmakológiai tulajdonságokkal tűnik ki, melyek alapján valószínűsíthető, hogy extrapiramidális mellékhatások előidézésére nem hajlamos. így például e vegyület a G. Stille és munkatársai által kifejlesztett vizsgálatban [Arzneim. Forsch. 21,252 (1971)] csupán csekély kataleptogén hatást vált ki. E vizsgálat során 4-8 patkányból álló csoportoknak (120-170 g testsúlyú, vegyesnemű Sprague-Dawley patkányok, Süddeutsche Tierfarm, Tuttlingen, Német Szövetségi Köztársaság) orálisan adagoltuk a vizsgálandó anyagok A kezelés után meghatározott időpontokban minden egyes patkány katalepsziáját megállapítottuk úgy, hogy elülső mancsait 7 cm magasságban elhelyezett polcra helyeztük, majd megmértük - maximálisan 45 másodpercig - azt az időtartamot, ameddig az állat ebben a természetellenes helyzetében megmaradt. Küszöbdózisnak tekintettük azt a végső adagot, amely átlagosan 10 másodpercnél tovább tartó katalepsziát idézett elő. Az (I) képletű vegyület orális küszöbdózisa egy 8 órás mérési periódus során 5 mg/kg-nak adódott Ez az adag legalább 25-ször magasabb, mint az apomorfm előidézte rágcsálás antagonizálásához szükséges mennyiség. Ezenkívül az (I) képletű vegyület a dopamin-agonista-szerű sajátságokkal is rendelkezik, így mozgásserkentő (motorikusán stimuláló) hatásokat fejt ki olyan állatokon, amelyek dopaminerg ingerületátvitelét megkárosítottuk. így például az (I) képletű vegyület olyan patkányokon, amelyek substantia nigra agyterületét féloldalasán 6-hidroxi-dopamipnal károsítottuk [úgynevezett „Ungérstedt patkány”, vö. J. M. Vigoúret és munkatársai: Pharmacology 16 (Suppl. 1), 156 (1978)], már viszonylag csekély adagban (0,5 mg/kg orálisan) tartósan az állatok forgását idézte elő (az állatok 7 (kán belül 950-szer fordulták meg önmaguk körül az agyi károsodás oldalával'ellenkező irányban). A D-l és D-2 dopam in-receptorokra gyakorolt antagonista hatásai alapján, valamint az apomorfin-előidézte rágcsálás gátlása és a fentebb leírt egyéb tesztek alapján indokolt az (I) képletű vegyület alkalmazása jól elviselhető neuroleptikumként például pszichózisok - így szkizofiénia, vagy antiparkinson kezelés által kiváltott pszichózis, vagy a korral kapcsolatos, gyakran paranoiával együttjáró elmebetegségek kezelésére. Továbbá, az Ungerstedt-patkányon nyert eredmények alapján indokolt az (1) képletű vegyület alkalmazása negatív tünetekkel járó szkizofrénia kezelésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
