203097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-[(5R,8S,10R)-2,6-dimetil-8-ergolinil]-2-etil-2-metil-butánamid és e vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására
1 HU 203 097 B 2 A találmány tárgya eljárás az (I) képlett! új N-[(5R,8S,10R)-2,6-dimetil-8-ergolinil]-2-etil-2-metil-butánamid és e vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. E vegytilet gyógyászatilag alkalmazható. A 2 152 507 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás számos 8a-(acil-amino)-ergolin-származékot ismertet, amelyek prolaktinelválasztást gátló, luteinizáló hormon elválasztását gátló, valamint apomorfin-antagonista hatásokkal rendelkeznek. Ez a szabadalmi leírás ismerteti az (I) képletű vegyületek egyes 2-alkil analógjainak előállítását is. Meglepő módon azt találtuk, hogy a 8a-(acil-amino)-ergolin vegyületcsoport egyik - mindeddig konkrétan le nem írt - tagja különösen értékes farmakológiai sajátságokkal tűnik ki. Közelebbről e vegyület meglepően erős és tartós neuroleptikus hatású, és jól tűrhető; például meglepően csekély mértékben idéz elő extrapiramidális és belső elválasztási (enhdokrin) mellékhatásokat, amint ezt az alábbiakban részletesen leírt farmakológiai vizsgálatokkal igazoljuk. Mindezek alapján a találmány tárgya eljárás az (I) képletű N-[(5R,8S,10R)-2,6-dimetil-8-ergolinil]-2-etil-2-metil-butánamid előállítására szabad bázis vagy annak valamilyen savaddíciós sója alakjában. A találmány szerint az (I) képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a (II) képletű 8a-amino-2,6-dimetil-ergolint a (III) képletű savval vagy annak valamilyen reakcióképes származékával reagáltatjuk, majd az így kapott (I) képletű vegyületet szabad bázis vagy annak valamilyen savaddíciós sója alakjában elkülönítjük. A fenti reakciót a szokásos módon hajthatjuk végre. A (III) képletű sav reakcióképes származékaként például valamilyen savhalogenidet, különösen a savkloridot vagy sav-imidazolidotalkalmazhatjuk. Ha a reakciót savhalogeniddel hajtjuk végre, akkor előnyösen valamilyen bázist - például trietil-amint vagy Hünig-bázist - is alkalmazunk közömbös oldószer, például diklór-metán jelenlétében. A sav-imidazolidot [amelyet például a (ül) képletű savat N,N-karbonil-diimidazolIal reagáltatva kaphatunk] célszerűen közömbös oldószerben - például tetrahidrófuránban vagy etanolban - alkalmazzuk és a reakciót például a reakcióelegy forráspontján játszatjuk le. Ha a (III) képletű savat alkalmazzuk, akkor reakcióját célszerűen propán-foszfonsavanhidrid jelenlétében valósítjuk meg. A (II) képletű kiinduló anyagot a 2 152 507 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti. A (I) képletű vegyületet szabad bázis vagy annak valamilyen savaddíciós sója - például gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sója - alakjában kaphatjuk. Az (I) képletű vegyület szabad bázisformája a szokásos módon alakítható át savaddíciós sókká, és viszont. A gyógyászati szmpontból elfogadható savaddíciós sók lehetnek szervetlen savakkal alkotott sók - ilyen például a hidrogénklorid - vagy szerves savakkal alkotott sók, amilyen például az oxalát vagy a hidrogén-maleát Előnyösen alkalmazható só a hidrogén-maleát. Az (I) képletű vegyület farmakológiai hatást mutat, s így indokolt gyógyszerként, például a gyógyászatban történő alkalmazása. Közelebbről az (I) képletű vegyület neuroleptikus hatást fejt ki, s ez az alábbi vizsgálatokkal igazolható. Az (I) képletű vegyület gátolja a patkányok apomorfinnal előidézett rágcsáló tevékenységét; ez a vizsgálati eljárás P. A. Janssen és munkatársai módszerén alapszik [Arzneim. Forsch. 10,1003 (I960)]. E vizsgálatokat az alábbiak szerint végeztük. 3-6 darab, 90-160 testsúlyú, vegyesnemű Sprague- Dawley patkányból (Süddeutsche Tierfarm, Tuttlingen, Német Szövetségi Köztársaság) álló csoportokat orálisan kezeltünk a vizsgálandó hatóanyaggal, majd előre meghatározott idő eltelte után intravénásán kezeltük az állatokat 2.0 mg/kg vizes apomorfin hidroklorid oldattal. Ezután az állatokat egyenként, hullámlemezzel bélelt ketrecekbe helyeztük. Az apomorfin adagolása után 10, 20, illetve 30 perccel minden egyes patkányt 1 percen át megfigyeltünk. Ha egy megfigyelési időszak során rágcsálást észleltünk, akkor e megfigyelést pozitívnak értékeltük (pontoztuk). így tehát minden egyes patkány esetében három pontozási értéket kaptunk. Az apomorfin szupramaximális dózisa az összes kontrollállatokon, az összes megfigyelési időpontokban rágcsálást idézett elő. Feljegyeztük a pozitív megfigyelések számát az összes megfigyelések számához képest a kezelt csoportokban. Küszöbdózisnak tekintettük a hatóanyagnak azt az adagját, amely az apomorfin-előidézte rágcsálást 100%-ban gátolta. Az (I) képletű vegyület orális küszöbdózisa 3 órás előkezelési idő esetében 0,2 mg/kg-nak, és 6 órás előkezelési idő esetében is 0,2 mg/kg-nak adódott. Az (I) képletű vegyület továbbá kötődik a dopaminreceptorokhoz; ezt igazolja, hogy agyszövet-homogenizátumokban lévő, megfelelő kötőhelyekről a 3H-ligandumokat kiszorítja. A D-l receptorokhoz való affinitását [v.ö.: W. Billard és munkatársai: Life Sei. 35,1885 (1984)] 3H-^(R)-(+)-8-klór-7-hidroxi-3-metil-5-fenil-2,3,4,5-tetrahidro-lH-3-benzazepin (az alábbiakban rövid jelöléssel 3H-SCH 23390) mint ligandum alkalmazásával a következőképpen határoztuk meg: Boíjúagyból származó friss striatum-szövetet 20- szoros térfogatú, 50 mM koncentrációjú, 7,4 pH értékű Tris-HCl pufferoldatban 25 ‘C hőmérsékleten Polytron típusú szövethomogenizálóban homogenizáltuk. Az így kapott homogenátumot 10 percig 50 000 g gyorsulással 4 ‘C-on centrifugáltuk, és a felülúszót elöntöttük. Az így kapott pelleteket a fenti pufferoldatban ismét szuszpendáltuk, a szuszpenziót 20 percig 37 *C-on inkubáltuk, majd ismét centrifugáltuk. Az így kapott pelleteket a receptorkötési kísérletekben történő felhasználásukig - 20 *C hőmérsékleten fagyasztva tároltuk. Kötési kísérlet céljából a pelleteket 50 mM 7,4 pH értékű Tris-HG pufferoldatban, amely 120 mM konyhasót tartalmazott, 37 ‘C hőmérsékleten szuszpendáltuk úgy, hogy a szuszpenzió 2 ml végtérfogata megközelítőleg 5 mg eredeti szövetsúlynak megfelelő membránt tartalmazzon. Ezután annyi 3H-SCH 23390 ligandumot adtunk hozzá, hogy annak végkoncentrációja 0,1 nM legyen. A nemspecifikus kötés meghatározására végzett kísérletekben további 1 pM jelzetlen SCH 23390 anyagot alkalmaztunk. A vizsgálandó vegyületet 5-9 különböző koncentrációban adtuk a szuszpenzióhoz. A vizsgálat során 50 percig 37 ‘C hőmérsékleten inkubáltuk, majd az elegyet Whatman GF/B szűrőn át vákuumban szűrtük. A szűrőket kétszer öblítettük 5 ml jéghideg Tris-HG pufferoldattal, és utána megvizsgáltuk a szűrők radioaktivitását folyadékszcintillációs számlálással. Az ICM értéket (azaz a vizsgálandó anyagnak azt a végkoncentrációját, amely a 3H-SCH 23390 ligandum specifikus kötődését 50%-ban gátolta) a Hill-görbékből lineáris regressziós 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
