203086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 3-amino-szidnonimin-származékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 203 086 B 4 tartalmazó ketonok, például aceton, metil-etil-keton, medl-n-propil-keton, dietil-keton, 2-hcxanon, 3-hexa­­non, di(n-propil)-keton, diizopropil-keton, diizobutil­­keton, ciklopen tanon, ciklohexanon, metil-ciklohexa­­non, dimetil-ciklohexanon, benzofenon, acetofenon; alifás szénhidrogének, például hexán, heptán, alacsony- és magas fonáspontú petroléter, speciális benzin és seb­benzin; cikloalifás szénhidrogének, például ciklopen­­tán, ciklohexán, metil-ciklohexán, tetralin, dekalin; aro­más szénhidrogének, például benzol, toluol, o-, m- és p-xik>l, etil-benzol; halogénezett aromás vagy alifás szénhidrogének, például metilén-klorid, klorofonn, szén-tetraklorid, 1,2-diklór-etán, klór-benzol, diklór­­benzol; hexametil-foszforsav-triamid; szulfoxidok, pél­dául dimetil-szulfoxid; tetrametílén-szulfon; víz. A kü­lönböző oldószerek vagy diszpcrgálószerek elegyei is alkalmazhatók, például víz-metanol-, vagy előnyösen ecetsav-etilészter-metanol-elegy. A terc-butil-csoport lehasítására savként például olyan savakat használhatunk, amelyek vizes oldatban pH 3, vagy ez alatti értéket biztosítanak. Ilyenek például az erős ásványi savak, így kénsav, salétromsav vagy foszforsav, előnyösen sósav, vagy szerves savak, példá­ul trifenil-ecetsav. Az eljárás termékeként az (la) általános képletű ve­­gyületeket rendszerint savaddíciós sói formájában kap­juk. Az (la) általános képletű vegyületek az (f) általános képletű vegyületek azon csoportját alkotják, amelyek képletében R2 jelentése hidrogénatom. A savaddíciós só formájában lévő (la) általános kép­letű vegyületek acilezését az R2 = -COR3 csoport bevi­telére ismert módon végezhetjük, megfelelő, (IV) álta­lános képletű acilezőszerek használatával, a képletben R3 jelentése a fent megadott és X jelentése nukleofíl lehasítható csoport. A (IV) általános képletben X jelentése különösen halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom; hidroxil­­csoport; alkoxic söpört, előnyösen 1-5 szénatomos alko­­xic söpört; aril-oxi-csöpört, ahol az ári lesöpört előnyö­sen adott esetben alkilcsoportlal, különösen metilcso­­porttal és/vagy nitrocsoporttal egyszeresen vagy több­szörösen szubsztituált fenilcsoport lehet, például toiil-, dinitro-fenil- vagy nitrxv fenil-csoport; -O-CO-R3 álta­lános képiéül csoport, alkoxi-karbonil-oxi-csoport, kü­lönösen (1-5 szénatomos)alkil-oxi-karbonil-oxi-cso­­port; vagy legalább két nitrogénatomot tartalmazó kvá­­zi-aromás öttagú gyűrűs azol- vagy benzazol, amely nitrogénatomon keresztül kapcsolódik. Az acilezést célszerűen folyadék-fázisban végezzük, inert oldószer, diszpergálószer vagy hígítószer jelenlé­tében, vagy az acilezőszer feleslegében, célszerűen ke­verés közben. Az acilezésnél az (la) általános keletű vgyület és a (TV) általános képletű acilezőszer mólaránya elméleti­leg 1: 1. Az acilezőszert célszerűen Ids moláris feles­legben használjuk. Általában elegendő legfeljebb 30 mól% feleslegben alkalmazni a (IV) általános képle­tű acilezőszert, azaz az (la) általános képletű vegyület (IV) általános képletű vegyülethez viszonyított mólará­nya rendszerint 1 : 1-13, előnyösen 1 : 1-13- Ha az acilezés során sav hasad le, a reakcióelegyhez célszerű­en savmegkötőszert, például alkálifém-hidroxidot, így nátrium-, kálium- vagy lítium-hidroxidot; szerves terci­er amint, például piridint vagy trietil-amint, alkálifém­karbonátot vagy alkálifém-hidrogén-kaibonátot, példá­ul nátrium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karboná­­tot; vagy szerves savakkal képzett alkálifém sókat, pél­dául nátrium-acetátot is adunk. Az acilezési reakcióban megfelelő katalizátorokat, például 4-(dimetil-amino)­­-piridint is használhatunk. Az acilezést elvileg -10 *C és az alkalmazott oldó­szer, diszpergálószer vagy hígítószer forráspontja közöt­ti hőmérséklet-tartományban végezhetjük. Sok esetben a reakciót 0-50 "C-on, különösen 0-30 *C-on, előnyösen szobahőmérsékleten játszatjuk le. A (IV) általános képletű acilezőszerek például X ha­logénatom jelentése esetén savhalogenidek, illetve ha­­logén-hangyasav-észterek, előnyösen savkloridok és klór-hangyasav-észterek; X hidroxilc söpört jelentése esetén karbonsavak; X alkoxi- vagy aril-oxi-c söpört je­lentése esetén észterek, előnyösen toiil-, 2,4-dinitro­­vagy 4-nitro-fenil-észterek; X -O-CO-R3 csoport jelen­tése esetén anhidridek; X alkoxi-karbonil-oxi-csoport jelentése esetén vegyes karbonsav-szénsav-anhidridek; vagy heterociklusos amidok vagy azolidok, különösen NJM’-karbonil-diazolok, például NN’-karbonil-diimi­­dazol, 2,2’-karbonil-di( 1,2,3-triazol), l,l’-karbonil-­­di(13,4-triazol), NJví’-karbonil- -dipirazol, 2,2,-karbo­­nil-ditriazol lehetnek [például H. A. Staab, M. Lücking és F. H. Dürr: Chem. Bér. 95,1275 (1962); H. A. Staab és A. Mannschreck: Chem. Bar. 95,1284 (1962); H. A. Staab és W. Rohr „Synthesen mit heterocyclischen Amiden (Azoliden)”, „Neuere Methoden der Präparati­ven Organischen Chemie”, V. kötet, 53. oldal, Verlag Chemie, 1967, különösen 65-69. oldal]. A (IV) általános képletű acilezőszereket ismert eljá­rásokkal állíthatjuk élő. Ha acilezőszerként karbonsavat használunk, célsze­rűen aktiválószert is adunk a reakcióelegyhez, amely növeli a karbonsav acilezőképességét, vagy aktiválja azt, illetve a karbonsavat in situ, vagy előnyösen közvet­lenül az (la) általános képletű vegyülettel való reagálás előtt a (IV) általános képletű vegyület egy reakcióképes származékává alakítja. A fenti aktiválószerek például NN’-diszubsztituált karbodiimidek, különösen a leg­alább egy szekunder vagy tercier alkilcsoportot tartal­mazó fenti vegyületek lehetnek, például diizopropil-, diciklohexil- vagy N-metil-N’-(lerc-butil)-karbodiimid [Methodicum Chimicum, Verlag G. Thieme, Stuttgart, 6. kötet, 682-683. oldal (1974); és Houben-Weyl, Met­hoden der Org. Chemie, 8. kötet, 521-522. oldal (1952)]; szénsavszármazékok, például foszgén, klór­­- hangyasav-ész terek, különösen az alkil-részben 1-5 szénatomot tartalmazó ilyen észterek [pl. Tetrahedron Letters 24,3365-3368 (1983)]; szénsav-észterek, példá­ul NN’ -diszukcinimido-karbonát, diftálimido-karbo­­nát, l,l’-(karbonil-dioxi)-dibenzo-triazol vagy di(2-pi­­ridil)-karbonát [pl. Tetrahedron Letters 25(43), 2923- 2926], adott esetben egy katalizátor - például 4-(dime­­tíl-amino)-piridin - jelenlétében. Aktiválószerként használhatjuk ezenkívül az N,N’-karbonil-diazolokat, például NN’-karbonil-diimidazolt, 2,2’karbonil- - di(133-triazol)-t, 1,1 ’-karbonil-di( 13,4-triazol)-t, NN’-karbonil-dipirazolt, 23’karbonil-ditetrazoU, NN’-karbonil-benzimidazolt vagy NJ4’-karbonil- - benztriazolt is (például H. A. Staab, M. Lücking és F. H. Dürr fent idézett munkája; H. A. Staab és A. Mannsch­­reck fent idézett munkája és H. A. Staab és W. Rohr fent idézett munkája). NN’-karbonil-diazolként gyakran a kereskedelmi forgalomban lé vő NN ’ -karbonil-diimida-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents