203011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homoktalajok komplex javítására hidraulikus módszerrel
HU 203011B 1 A találmány tárgya eljárás homoktalajok komplex javítására hidraulikus módszerrel az állattartó telepek hígtrágyájával, ill. kommunális szennyvizek tisztításából keletkező szerves iszapnak a talajba juttatásával. Ismeretes, hogy a homoktalajok javítására szolgáló és alkalmazott eljárások az ilyen jellegű talajok műveléssel érintett rétegének lehetőleg szerves kolloiddal és növényi tápanyagokkal történő dúsítására irányulnak. Ezen eljárások lényege az, hogy a feltalaj humusztartalmától és kémhatásától függően különböző mennyiségű bányászati eredetű, kolloidban gazdag szervesanyagok — lápimész, lápföld — kiegészítve szerves- és műtrágyával, kerülnek a javítandó talaj felszínére elterítésre, majd ezt követően beszántásra. A gyakorlatban nem terjedt el, de kísérleti jelleggel alkalmazták továbbá az ún. „Egerszegi-féle aljtrágyázási” módszert is. Ez az eljárás is azonban csak az alkalmazott anyagok minőségével — nagy abszorpciós képességű agyagásvány — és az 50- 60 cm mélységbe történő bemunkálással tért el az általánosan alkalmazott eljárásoktól. A homoktalajok gyenge termőképességét két agronómiaüag kedvezőtlen tulajdonság határozza meg alapvetően: 1. Alacsony szerves-, illetve szervetlen kolloidtartalom, 2. Gyenge vízgazdálkodás. A két tulajdonság szoros korrelációban áll egymással. Az első tulajdonság azonban látszólag javítható nagy kolloid tartalmú, elsősorban szerves anyagokkal. Ez könnyebb megoldás, amely ezért is terjedt el a gyakorlatban. A várt eredményeket azonban nem hozták meg az alkalmazott eljárások, mert a másik kedvezőtlen tulajdonság, a nagy vízáteresztő és gyenge víztartóképesség a talaj egész szelvényében továbbra is fennmaradt. Ennek következményeként a magas hőmérsékletű és csapadékszegény időszakban az intenzívebb felmelegedés és a bevitt kolloidok által megkötött holtvíztartalom növekedés miatt a javítás eredménye esetenként negatívan a sülevényesség fokozódásában is jelentkezhet, amely nemcsak az ilyen eljárások hatékonyságát, de azok gazdaságosságát is veszélyeztetik. A műveléssel érintett talajrétegbe történő javítóanyag juttatás ezen túlmenően annak gyors elhasználódását, a talajhasználatból következő fokozott mineralizálódását is eredményezi. Mindezekből eredően szorult háttérbe az elmúlt évek során a homoktalajok hagyományos módon történő javítása. Célkitűzésünk a fenti hátrányokat kiküszöbölendő olyan, a homoktalajoknál alkalmazható, komplex talajjavítási eljárás kidolgozása volt, amelynek során ill. amelynek alkalmazásával megoldható az állattartó telepek hígtrágyájának, valamint a humán eredetű kommunális szennyvizek tisztításából keletkező szerves iszapnak környezetkímélő elhelyezése. A találmányi gondolat abból a megfigyelésből eredt, hogy a hígtrágya fázisbontása során keletkezett hígfázisnak a szórófejjel történő kis intenzitású, alig 20-30 m/ha kiöntözése esetén a durva me-2 chanikai összetételű homoktalajon is felszíni tócsásodás, pangóvíz keletkezett. Elpárolgását követően néhány mm vastagságú, filmhártyaszerű réteg képződött a talaj felszínén, mely száraz állapotban kézzel könnyen eltávolítható volt. Ez az ún. „f ilc”-réteg újabb, még tisztavizes lemosó öntözés esetén is duzzadt állapotba került és vízzáró rétegként viselkedett. A feladat tehát úgy fogalmazódott meg, hogy ezt a fücréteget kell a homoktalaj szelvény olyan mélységében kialakítani, illetve elhelyezni, ahol a hagyományos talajművelés már háborítatlanul hagyja funkcionálni, A megfogalmazott feladatot olyan módszerrel és eszközökkel kívántuk megoldani, amely egyszerűségénél fogva bármely talajműveléssel foglalkozó gazdaságban végrehajtható a rendelkezésre álló gép- és eszközállomány igénybevételével. A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek lényege, hogy a javítandó területen, a fő lejtési irányra merőlegesen, a szintvonalakat követve, a hagyományos lalajművelés által megmozgatott talajkeresztmetszet alatti mélységben, előnyösen azonos szélességű, barázdákat és bakhátakat alakítunk ki, a barázdákat állati vagy humán eredetű híg szerves iszappal töltjük, majd a környezeti feltételektől függően — hőmérséldet, csapadék — 5-20, előnyösen 10-15 napig szikkasztjuk, majd a bakhátak visszaforgatásával a talajfelszínt elsimítjuk. Ezt követően az elsimított felületet megtárcsázzuk, majd a környezeti feltételektől függően — hőmérséklet, csapadék — 5-25, előnyösen 7-21 napos pihentetés után megismételjük a barázdák és bakhátak kialakítását úgy, hogy az első megmunkáláskor képzett bakhátak helyén most barázda legyen, majd ismét elvégezzük a feltöltés, szikkasztás, simítás, tárcsázás műveleteit. Jellegzetessége továbbá, hogy a barázdák szerves iszappal való feltöltését addig végezzük, amíg a barázdafenéken 5-20, előnyösen 8-16 cm vastag összefüggő réteg képződik. Az eljárás további jellegzetessége, hogy a bakhátak és barázdák előnyösen azonos, 50-55 cm szélességűek, valamint a barázdák mélysége az eredeti talajszinthez képest előnyösen 40-50 cm. Jellemzője lehet még, hogy a javítandó területen a megmunkálást, előnyösen azonos méretű egységekben, kalickákban végezzük, amely kalickákban a barázdákat célszerűen folytonosan képezzük ki, valamint hogy a feltöltést egy célszerűenm kialakított csővezetékrendszer segítségével végezzük. Jellegzetessége továbbá, hogy az egy kalickában párhuzamosan kialakított barázdák száma nem több mint 6-8, valamint hogy a kalicka hossza, a terepviszonyoktól függően nem több mint 40-60 m. Jellemző lehet még, hogy az előnyös hosszúságú folytonos barázda feltöltése szippantókocsi segítségével szakaszosan történik. A találmány szerinti eljárást „nyütárkos” módszernek nevezzük, A találmány szerinti eljárás végrehajtása során a következőkben részletezettek szerint járhatunk el. A kivitelezés első fázisában a javítandó területen — elhelyezőtér — annak felszíni, domborzati 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
